Nyitókép: Askin Kiyagan / Anadolu via Getty Images
„A népképviselet mégiscsak arról szól, hogy a polgárok választott képviselőkre bízzák egyéni és közösségi jogaik védelmét. Aki erről elfeledkezik, aligha végez hasznos munkát az uniós intézményekben. Persze 2004-ben még abban bíztunk, hogy uniós csatlakozásunk politikai, gazdasági és kulturális javakkal gyarapít bennünket. Ehelyett mára kiépült egy tervutasításos, akarattalan, szabadságellenes monolittömb, amelynek saját intézményei, saját törvényhozása, saját szókészlete, saját érdekrendszere van. Kapcsolati hálójukban mindenkit üldöznek, aki ragaszkodik választói felhatalmazásához, valamint nem hódol be a globalista parancsuralomnak.
Mindeközben az európaiak világosan kifejezték néhány héttel ezelőtt, hogy nem kérnek az egyenlősítő fedősztorikból, inkább a szuverenista politikára szavaztak. Európa nem kér a bevándorlásból sem. Valamint azt sem szereti, amikor a nemzeti önrendelkezés, az állam, az önkormányzat, a hadsereg, az egyházak, a civil társadalom elpusztítandó maradvánnyá silányul a globalisták számára. És ha valakik valahol igyekeznek azt az illúziót kelteni, miszerint az európai átlagember önként együtt akarna élni idegenekkel.
Olyanokkal, akik eltérő civilizációs-kulturális mintákat követnek, akik eljöttek ugyan hozzánk, de sorba állni nem hajlandók, akik még a többség anyanyelvét sem tanulják meg, de politikai-vallási indíttatásból a pusztításra esküsznek. Ebből nem kérünk: sem Ausztriában, sem Franciaországban, sem Szlovákiában. A jövőnkért mi magunk felelünk, és arra soha nem adtunk felhatalmazást az unió intézményeinek, hogy egyéni és közösségi szabadságjogainkat korlátozzák.
Illúziók helyett nagy reményekkel tekintünk a valóban jobboldali, valóban nemzeti, valóban európai frakcióra. Valóban elkezdődött egy új fejezet…”
***