Szakértőt kérdeztünk: Erdoğan valóban megtámadja Izraelt?

2024. július 31. 13:01

Egy új háború kitörésének lehetőségéről beszélgettünk a Törökország-szakértővel.

2024. július 31. 13:01
Turkish President Recep Tayyip Erdogan in Rize
Veress Csongor Balázs

Nyitókép: Turkish Presidency / Murat Cetin / AFP

 

Recep Tayyip Erdoğan török elnök vasárnap kijelentette, hogy Törökország beavatkozhat Izraelben, ahogyan korábban Líbiában és Hegyi-Karabahban is tette, bár nem részletezte, milyen típusú beavatkozásra gondolt.

Ezt is ajánljuk a témában

Erdoğan, aki heves kritikusa az izraeli offenzívának Gázában, az ország védelmi iparát méltató beszédében említette meg a háborút és a korábbi akciókat.

Emlékezetes 2020-ban Törökország katonai személyzetet küldött Líbiába az ENSZ által elismert Nemzeti Egységkormány támogatására. Törökország tagadta, hogy közvetlen szerepet játszott volna Azerbajdzsán katonai műveleteiben Karabahban, de tavaly kijelentette, hogy „minden eszközt”, beleértve a katonai kiképzést és modernizációt, felhasználja szoros szövetségese támogatására.

Október 7. után a török vezető Iszmáíl Hanije Hamász-vezérrel is találkozott Isztambulban, ahol a palesztinokat Izrael elleni összefogásra buzdította, és

 Izraelt a náci Németországhoz, Netanjahut pedig Adolf Hitlerhez hasonlította.

Ezt is ajánljuk a témában

Meg is érkezett a válasz, hisz Izrael külügyminisztere arra sürgette a NATO-t, hogy zárja ki soraiból Törökországot Erdoğan fenyegetése miatt.

„Erdoğan török elnök veszélyes retorikája és azon fenyegetésének fényében, hogy megtámadhatja Izraelt, Jiszráel Kac izraeli külügyminiszter utasította a diplomatákat , hogy sürgősen vegyék fel a kapcsolatot a NATO tagállamaival Törökország elítélésére, illetve kizárásának követelésére a regionális szövetségből”ismertette az izraeli diplomáciai tárca. A helyzet tehát korántsem rózsás, mi pedig 

Pénzváltó Nikolettet, az NKE John Lukacs Intézetének a kutatóját kérdeztük az elhangzottakról.

– Melyek voltak az előzményei, a nem példa nélküli, török retorikai támadásnak?

Törökországban az Izrael-ellenesség és a palesztinok iránti szimpátia rendkívül magas a társadalomban. 

Ez a kevés olyan ügy egyike, amely mögött lényegében a teljes, alapvetően rendkívül megosztott török társadalom összezár.

Erdoğan a Hamász október 7-ei terrortámadását követő izraeli ellencsapásra kezdetben meglepően visszafogottan reagált, tekintettel a mintegy egy évvel korábban megindult török-izraeli közeledésre. Ez azonban nem tartott sokáig, alig több mint két hétre rá visszaállt a 2009 óta megszokott erős török retorika, amelynek részeként nevezte már Netanjáhút többek között

terroristának, zsarnoknak, gyerekgyilkosnak, pszichopatának, vámpírnak, és hasonlította Hitlerhez, rendszeresen hangsúlyozva, hogy népirtást követ el.

Az izraeli válaszcsapás elhúzódásával egyre nőtt a nyomás különösen a muszlim többségű államok vezetőin, hogy álljanak ki határozottabban a palesztinok mellett. Erdoğan is érezte ezt a nyomást. Tüntetések zajlottak országszerte, bojkottokat szerveztek, politikai ellenfelei pedig minden oldalról hevesen kritizálták a török elnök mérsékelt reakcióját. 

A 2024. márciusi törökországi helyhatósági választások után különösen nyilvánvalóvá vált a kérdés tétje: a kormánypárt országos szintű vereségében és az iszlamista Újra Jólét Pártja megerősödésében szerepet játszott a választók által nem elég radikálisnak ítélt Izrael-politika.

Ezért kellett lényegében bevezetni idén május elején a kereskedelmi embargót is Izraellel szemben. Ugyanakkor a török lépések még mindig lehetnének keményebbek. Például Izrael Azerbajdzsánból kapja a kőolajszükségletének 40%-át, amely Törökországon keresztül halad át. Ankara azonban eddig nem akadályozta ezeket a szállításokat.

A belpolitikán túl geopolitikai és ideológiai megfontolások is állnak a török politika mögött.

Az iszlamista gyökerű pártot vezető Erdoğan régóta igyekszik magát a muszlim világ és az elnyomottak védelmezőjének szerepében feltüntetni, ezzel nemcsak szavazatokat szerezni, de erősíteni a regionális vezető képét is a vetélytársakkal szemben. 

Ne felejtsük el, hogy évszázadokig (egészen 1924-ig) az oszmán szultánok töltötték be a szunnita muszlim világ vallási vezetőjének a szerepét (a kalifa posztját). Erdoğan erre az örökségre is épít.

Ezt is ajánljuk a témában

 

– A fent elhangzottakat mennyire gondolják komolyan a törökök? Lesz-e például a szíriaihoz hasonló bevonulás?

– Erdoğan beszéde elsősorban a belpolitikai közönségnek szólt. 

Ahogyan már említettem, nagyon erős rajta a belpolitikai nyomás a kérdésben. Érdemes megnézni a kijelentés kontextusát is. Az alapvetően belpolitikai fókuszú beszédben Törökország erejét dicsérte, hogy hova jutottak el, a hadiipar fejlettségét. Ekkor hangzottak el ezek a mondatok is példaként. Az „erősnek kell lennünk, hogy fennmaradjon az ország”, visszatérő toposz ezekben a beszédekben, ami remekül legitimálja az erőskezű vezető szükségességét is. A potenciális izraeli beavatkozást említő gondolat után pedig rögtön iszlamista ellenzékének, az Újra Jólét Pártjának szúrt oda, mikor jelezte, hogy már korábban meghívták Mahmúd Abbászt, hogy beszéljen a török parlamentben, csak az nem jött el. Nem ez volt egyébként az első alkalom, hogy Erdoğan a gázai háború kapcsán katonai erő alkalmazására tett utalást.

Nagyon valószínűtlen, hogy Törökország egyoldalúan beavatkozna katonailag a gázai háborúba, vagy katonai erővel lépne fel Izrael ellen.

Több okból is. Nincs közvetlen határ, sem egzisztenciálisnak tekintett fenyegetés, mint például Irak vagy Szíria esetében a kurd kérdés. Az izraeli helyzet nem összehasonlítható a líbiai vagy a karabahi esettel sem. Izrael a világ egyik legerősebb katonai erejével rendelkező állama, a másik oldalon pedig nincs egy vele összevethető katonai képességekkel rendelkező fél, akit támogatni lehetne. 

Ankara nem fog közvetlen háborúba menni Izraellel Gázáért. Ez egy olyan szintű eszkalációt indítana el, ami senkinek nem érdeke.

Törökország elsősorban közvetítésre törekszik a legtöbb környező konfliktusban, és ténylegesen a békében érdekelt, nem az eszkalációban, hiszen nem hiányzik neki sem a szomszédos háborúk negatív hatásainak átgyűrűzése, sem a beszűkülő külpolitikai mozgástér, a potenciális nyugati szankciók vagy a kereskedelem elé támasztott akadályok. Ugyanakkor küldetésének tekinti, hogy „az emberiség lelkiismereteként” folyamatosan felszólaljon a palesztin ügy mellett, és felszólítsa a világot a vérontás megállítására.

– Van-e feszültség a törökök gázai/izraeli álláspontja miatt a NATO-ban? Mit gondolnak erről az amerikaiak? Hiszen NATO tagállam mind a kettő, és ebből az USA nagy Izrael-támogató.

Abszolút, kijelenthetjük, hogy a gázai helyzet növeli a feszültséget Törökország és nyugati szövetségesei között.

Részben ezzel magyarázhatjuk a májusra beharangozott Biden-Erdoğan találkozó elmaradását is. Netanjáhú néhány nappal ezelőtti amerikai kongresszusi beszéde is nagy felháborodást váltott ki Törökországban. Voltak azonban ennél jóval kiélezettebb helyzetek is a török-nyugati viszonyban. 

2024 elejétől összességében inkább azt láthatjuk, hogy Ankara kikerült az elszigeteltségből. Az Egyesült Államok januárban jóváhagyta F-16-os vadászgépek eladását Törökországnak, vagy például Steinmeier német elnök 2017-es megválasztása óta először látogatott az országba a tavasszal.

Emellett az idei évben újabb EU-s államok ismerték el a Palesztin Államot. Washington az Izrael-ellenes érzelmek szítását természetesen nem nézi jó szemmel, ugyanakkor mindkét állam az Egyesült Államok szövetségese. Ennek megfelelően jellemzően óvatos retorikát alkalmaznak, és a nézeteltéréseik rendezésére biztatják Törökországot és Izraelt.

– Mi a visszhangja a török és az izraeli médiában az elhangzottaknak?

Az izraeli külügyminiszter válaszul Szaddám Huszeinhez hasonlította Erdoğant, hogy az ő nyomdokait követi, amire számos török miniszter reagált erős szavakkal Erdoğan védelmében, amely reakciókban a népirtás felemlegetése még az enyhébb kifejezések közé tartozott. 

Összességében azonban azt gondolom, hogy Nyugaton nagyobb port kavart ez az Erdoğan-i kijelentés, mint Törökországban.

 Izrael számára pedig jelenleg fontosabb és aggasztóbb a libanoni a helyzet.

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 110 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Pelso j.
2024. július 31. 20:43
Erdogan arcoskodása akkora baromság, hogy még hazai tematizálásra is nevetséges.
Akitlosz
2024. július 31. 14:20
"Ne felejtsük el, hogy évszázadokig (egészen 1924-ig) az oszmán szultánok töltötték be a szunnita muszlim világ vallási vezetőjének a szerepét (a kalifa posztját). " Azóta miért nem? Meg is látszik az iszlámon a kalifa hiánya. Magyarország, a magyar nemzet is eldobta magától a főkegyúri jogot. Király híján nincsen aki gyakorolja.
Akitlosz
2024. július 31. 14:18
Amelyik kutya ugat az nem harap. Valódi támadási szándék esetén nem a médiát értesítenék először.
aacius
2024. július 31. 14:17
Én nem vagyok ilyen optimista. Mi lesz, ha a törökök támogatják a Hesbollah-ot komolyabb fegyverszállításokkal, majd azt mondják, hogy nem részesei a konfliktusnak....
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!