Alaposan átrendeződött az elmúlt években az osztrák politika – körképünk az EP-választás előtt!
Nyitóképen: a Szabadságpárt EP-választási plakátja (Joe Klamar / AFP)
Tekerjük vissza a száguldó idő kerekét négy évvel ezelőttre, a koronavírus-járvány első időszakára – mintha most lett volna, mégis mennyi idő telt el és mennyi minden történt azóta! Mind itthon, mind a nagyvilágban – és azon belül Ausztriában is.
2020 tavaszán Sebastian Kurz vezette Ausztriát, az ifjú kancellár és általa megreformált pártja, az Osztrák Néppárt (ÖVP) épp népszerűsége csúcsán állt.
Akkor 44 százalékot mértek a Néppártnak, amely mellett eltörpültek jobb- és baloldali kihívói.
Az akkor régóta lejtmenetben tartó Szabadságpárt (FPÖ) alig 11, a szocialisták és a zöldek pedig 18-18 százalékon álltak. Bár a Covid súlyosan érintette Ausztriát is, a rendkívül fiatal Kurz kancellár előtt egy egész politikai korszak víziója állhatott, jól álltak a csillagai. Aztán minden felborult.
A Covid-korlátozásokat germán módra erős szigorral vezették be mind Németországban, mind Ausztriában – és a szabadságpártibb osztrákoknál ez vissza is ütött, amiből a Szabadságpárt profitált a legjobban. Ha ránézünk a pártok támogatottságának historikus alakulására, úgy követték egymást a népszerűség hullámvölgyei és -hegyei, mintha az Alpok ormairól látnánk egy tájképet. Kurzot a Covid-korlátozások mellett személyzeti politikájának botrányai húzták lefelé, ami aztán az igazságszolgáltatás elé került. Az ÖVP és Kurz népszerűtlenségi lejtmenetbe került, miközben elkezdtek fölfelé araszolni a szocialisták és a rendszerkritikusságukat újra felcsavaró, az osztrákok fokozódó elégedetlenségét jól becsatornázó szabadságpártiak.
Sebastian Kurz aztán 2021 őszén lemondott, és lassacskán kialakult az új osztrák politikai erőviszony-rendszer, ami előbb a közelgő EP-választáson, majd – nagy valószínűséggel – az idén ősszel sorra kerülő hazai parlamenti választáson fog megmutatkozni.
Jelen állás szerint bizonyosan az Osztrák Szabadságpárt fogja megnyerni az európai parlamenti választást.
Nagy eredmény ez az FPÖ-től, amelynek, mint fentebb írtuk, igencsak a mélyből, a pártverseny negyedik helyéről kellett újraépítenie magát a Strache-botrányok után. A politikai munkát elvégezték: radikális üzenetekkel, harcias politizálással, a társadalmi elégedetlenség becsatornázásával visszaerősödtek és jelenleg az egyértelműen legnépszerűbb párttá váltak Ausztriában Herbert Kickl vezetésével.
Szokás az Osztrák Szabadságpártot az újdondász „populista” erők egyikeként felrajzolni, de az igazság az, hogy az FPÖ már több évtizede az osztrák politikum beágyazott szereplője, hagyományos bástyákkal mind a fővárosban, mind a vidéken, országos és tartományi, helyi szintű kormányzási tapasztalatokkal felvértezve, a helyi közösségekbe beépülve. Akik még akár a szocialistákkal is együtt tudnak kormányozni, ha úgy alakul – mint nemrégiben egy ideig Burgenlandban.
Messze vannak már az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek, a Néppárt és a szocialisták bebetonozott kétpártrendszere,
amikor a viták legfőbb tárgya a két erő népes káderseregének jól fizető elhelyezése volt a gazdaság és a közigazgatás különböző bugyraiba. Ausztria ma egy élénk, sokpárti demokrácia, egymással nagy vitákban álló, ugyanakkor együttműködni is képes, a társadalomba beépült pártokkal, a radikális jobboldaltól a liberálisokon át a zöldekig és – horribile dictu – újra erősödő kommunistákig.
Az osztrák választók jelen hangulatát a Szabadságpárt tudja a legjobban képviselni, ez látszik a közvélemény-kutatási adatokban: a választók mintegy 30 százalékának támogatására számíthatnak. Harald Vilimsky, a párt EP-listavezetője hónapok óta felszántja az országot migrációellenes, EU-kritikus nézeteivel, a „szabadság, biztonság és semlegesség” jelszavaival kampányolva.
A Sebastian Kurz nélkül varázsát vesztett, küzdelmes kormányzati ciklus végéhez közelgő, megfáradt Néppárt 20-23 százalékon áll: a migráció kapcsán kritikusabb nézeteket, ugyanakkor elkötelezett Európa-pártiságot képvisel a Néppárt. De mint sok hasonló mérsékelt jobboldali párttársa, az ÖVP sem tud mit kezdeni a középre szorult helyzettel, hiszen a jobboldalibb nézeteket az új jobboldali kihívók, az EU-pártibb üzeneteket viszont a baloldali ellenfelek tudják hangosabban, radikálisabban megfogalmazni.
A hagyományos választói által képviselt konzervatívabb értékrendszert sem tudja olyan erővel képviselni, mint jobboldali kihívója.
Ezt is ajánljuk a témában
„Az illiberális demokrácia felvetése egy no-go zóna számomra és a legtöbb európai politikus számára” – mondja lapunknak a volt osztrák kancellár a Fidesz és az Európa Néppárt egykori konfliktusával kapcsolatban. Mi az EP-választás tétje? Lehet-e FPÖ-s kancellárja Ausztriának? Wolfgang Schüssellel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem uniós tematikájú konferenciáját követően beszélgettünk.
A régi nagypárti idők romjain túlélő, nem túl izgalmas üzeneteket közvetítő szocialisták szintén 20-23 százalék közötti eredményre számíthatnak.
A régóta jelen lévő liberálisok, a NEOS jelenleg 8 és 12 százalék között áll, a Zöldek pedig 7-10 százalékos eredményre számíthatnak. A kötelező helyi viccpárt, a Sörpárt 5-8 százalékos támogatottságot tud felmutatni, tehát valószínűleg ők is bejutnak az EP-be, az éledező kommunisták pedig 3-4 százalékon állnak.
Az EP-választás ugyanakkor csak egy főpróba az őszi parlamenti választás elé. Ha nem jön radikális változás, akkor továbbra is a Szabadságpárt győzelme várható, és mögötte a két kisebb hagyományos erő, a Néppárt és a szocialisták érkezhetnek fel a dobogóra.
Ezen túlmenően majd nyílt és zárt ajtók mögötti politikai játszmák fogják eldönteni, ki fogja kormányozni Ausztriát.
A Szabadságpárt vagy össze tud fogni a Néppárttal mint kisebb koalíciós társsal, vagy esetleg az FPÖ-vel szemben a Néppárt, a szocialisták és szükség esetén még egy kisebb párt állhat össze majd egy választási győztest félreállító, sokpárti koalícióra – de ez még a jövő sramlija nyugati szomszédunknál.
Ezt is ajánljuk a témában
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Csak nyerhetünk a döntéssel.
A baloldali lapok már hergelik a közvéleményt a magyar miniszterelnök ellen.
Ami bekövetkezhet, az be is következik: az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ugyan megnyerte az ausztriai parlamenti választást, de szinte biztos már, hogy semmilyen formában nem kerül hatalomra.
Az ÖVP továbbra sem akar együtt kormányozni a Szabadságpárttal.
Nagy port kavart annak a „homoszexuális” muszlim menedékérőnek az ügye, aki most családegyesítés címén az országba hozná a feleségét és öt gyermekét.
A pénzmosás és a rossz hitelek okozták a bajt.
Magyar Péter feltűnése előtt még nem látott arra példát, hogy bárki politikai tőkét kovácsoljon magánéleti válságából.
