Zelenszkij-promóra cserélte Svájc kétszáz éves semlegességét?

Nyitókép: Getty Images / James O'Neil

Nagy dolgok vannak készülőben a Luzerni-tó mellett. A partján ugyanis nem más kerül megrendezésre június 15-16. között, mint az úgynevezett „Béke Ukrajnában” című csúcstalálkozó. A svájci kormány szerint a találkozó célja, hogy előkészítse az utat egy „igazságos és tartós” béke felé Ukrajnában, bármit is jelentsen ez...

 A találkozó értelmét eközben egyre többen kétségbevonják, miközben Svájc semlegességi politikája is egyre nagyobb kihívásokkal szembesül.

Béke az oroszok nélkül? 

Hiába hívott meg több mint 160 delegációt a találkozóra Svájc a meghívottak közül éppen a háborúban hadviselő egyik felet hagyta ki: Oroszországot.

 és közölte, ha időközben Svájc meggondolná magát, és mégis meghívná Oroszországot a tárgyalásra, azt a Kreml már nem fogadná el.

Az orosz vezetés  azzal érvelt, hogy a találkozó Volodimir Zelenszkij béketervét hivatott csak reklámozni a résztvevők között.

Áprilisban Vlagyimir Putyin orosz elnök abszurdnak nevezte Bern egymásnak ellentmondó kijelentéseit. „Minket nem hívnak oda, ugyanakkor azt mondják, hogy Oroszország nélkül lehetetlen bármit is megoldani” – mondta az orosz elnök.

Szergej Lavrov hasonló véleményt fogalmazott meg, amikor kijelentette, hogy a közelgő svájci békekonferencia csak a „paródiája” egy rendes tárgyalásnak. Hozzátette, hogy Oroszország akkor nyitott a tárgyalásokra, ha azok a realitásokon alapszanak, utalva ezzel Zelenszkij béketervére, amely Lavrov szerint „illuzórikus és oroszgyűlölő”. Szintén áprilisban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter újságíróknak azt mondta, hogy az alpesi ország nem felel meg Moszkvának az Ukrajnával folytatott béketárgyalások helyszíneként.

– állította akkor a diplomata.

Semlegesség helyett szankciók 

Svájc 1815 óta semleges politikát folytat, és a két világháborúban sem állt egyik oldalra sem, sőt gazdasági kapcsolatokat még a Harmadik Birodalommal is fenntartott.

Bár Svájc hivatalosan nem tagja sem az EU-nak, sem a NATO-nak,

az oroszok több milliárd dollár értékű vagyonát befagyasztotta, és aktívan támogatja Kijevet, amióta kirobban a háború.

A múlt hónapban Svájci Gazdasági Államtitkárság (SECO) feltárta, hogy Svájc becslések szerint 13 milliárd svájci frank (5133 milliárd forint) értékű orosz vagyont tart befagyasztva pénzintézeteiben. 

Az ukrajnai konfliktus kezdete óta Bern gazdasági segítséget is küldött Kijevnek, fegyvereket azonban nem volt hajlandó szállítani, és nem engedélyezte, hogy más országok svájci gyártmányú fegyvereket vagy lőszert küldjenek Ukrajnának. Egyes sajtóhírek szerint ugyanakkor a svájci kormánynak sikerült megoldást találnia, hogy „trükkösen” kikerülje saját országának az alkotmányát, és ezzel mégis sikerült harckocsikat juttatni Ukrajnának svájci segítséggel.

Változó világrend, eltolódó súlypontok 

A második világháború után svájci Genf lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének európai központja (UNOG), valamint a város ad otthont az ENSZ-rendszer egyik legnagyobb központjának.

Az utóbbi években azonban úgy tűnik, hogy megtorpantak a Svájcban folyó tárgyalások, az ország diplomáciai vonzereje pedig mintha megkopott volna az utóbbi években. Az utolsó jelentős találkozó, amelynek helyt adott Genf, az a 2021-es csúcstalálkozó az amerikai és az orosz elnök, Joe Biden és Vlagyimir Putyin közötti találkozó volt, amelynek ugyanakkor nem volt gyakorlati jelentősége, hiszen nem sokkal később kirobbant az orosz-ukrán háború.

Az elemzők szerint az egyik legfontosabb tényező, amely miatt Svájc veszített korábbi jelentőségéből a nemzetközi diplomáciában a változó világrenddel magyarázható.

– nyugatról keletre és északról délre.

Más országok és fővárosok is meg akarják növelni a maguk súlyát a világpolitika színpadán. „A múltban, amikor az emberek béketárgyalásra akartak összejönni, azonnal Genfre gondoltak. Úgy tűnik, ez már nem így van” – Georges Martin, volt svájci diplomata a swissinfonak. Hozzátette: „Van egy negatív dinamika. És ahogy Svájc veszít a befolyásából, más országok szívesen átvennék a helyét”. Így került sor a Fekete-tengeren keresztül történő ukrán gabonaexportról szóló megállapodás aláírására Isztambulban, török közvetítéssel. Katar nemrégiben a pedig a gázai tűzszünetről szóló tárgyalásoknak adott otthont. Bár a földrajzi vagy politikai közelség magyarázhatja ezen államok belépését a diplomáciai színpadra.

Martin úgy véli, hogy

Wehrli Aurent liberális politikus, a svájci törvényhozás külügyi bizottságának elnöke szerint a politikai pártok polarizálták a külpolitikát, és azt a belpolitikai érdekeik szolgálatába állítják. 

Michael Møller, az ENSZ korábbi genfi igazgatója szerint ugyanakkor még nem kell temetni Svájc diplomáciai szerepét. Kiemelte, hogy a legtöbb béketárgyalás a színfalak mögött zajlik, és a konfliktusban álló országokat továbbra is szívesen választják tárgyalásaik helyszíneként Svájcot, anélkül, hogy ez a közvélemény tudomására jutna. 

A konzervatívok támogatják a semlegességet

Az ország semlegessége és külföldi megítélésének változása komoly belpolitikai vitákat is generál. Akár még népszavazás is jöhet a semlegesség kérdésében, miután az úgynevezett Semlegességi Kezdeményezés 130 ezren írták – egy népi kezdeményezésnek legalább 100 ezer aláírást kell összegyűjtenie, hogy népszavazást lehessen kezdeményezni a kérdésben.

A kezdeményezést a Pro Schweiz érdekvédelmi csoport indította el, és a Svájci Néppárt (SVP) is támogatásról biztosította, amelynek programja semlegesség párti és bevándorlás-ellenes.

Az SVP áprilisi közleményében azt írta, hogy az 

és üdvözölte a népszavazás lehetőségének hírét. „Ha minden állam úgy viselkedne, mint Svájc, nem lenne háború” – fogalmazott a párt.

A javaslat Svájc semlegességét „örökös és fegyveres” semlegességként határozná meg, és kifejezetten megtiltaná az országnak, hogy csatlakozzon „bármilyen katonai vagy védelmi szövetséghez”, kivéve abban az esetben, ha közvetlenül támadás éri az országot

A javasolt alkotmánymódosítás azt is megakadályozná, hogy a kormány bármilyen „nem katonai kényszerintézkedést” és szankciót alkalmazzon vagy ahhoz csatlakozzon, kivéve, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa erre felhatalmazást ad. Bern azonban továbbra is fenntartaná magának a kötelezettséget, hogy megakadályozza a más államok által bevezetett szankciók kijátszását.

A semlegességi kezdeményezés arra is felszólítja Svájcot, hogy lépjen fel közvetítőként, és „örökös semlegességét felhasználva előzze meg és oldja meg a konfliktusokat”.

A kritikusok szerint a semlegességi kezdeményezés elszigetelné Svájcot azáltal, hogy destabilizálná kapcsolatait partnereivel. A svájci állam- és kormányfői tisztséget betöltő Szövetségi Tanács is ellenezte a kezdeményezést, mondván, hogy az korlátozná Svájc külpolitikai és biztonsági mozgásterét.

A svájciak sem sodródnának bele a konfliktusokba

A változó nemzetközi folyamatok és a belpolitikai viták ellenére a svájci emberek ugyanakkor úgy tűnik, hogy továbbra is azt szeretnék, ha országok nem keveredne bele a geopolitikai konfliktusokba.

Az ETH Zürichi Kutatóegyetem Biztonsági Tanulmányok Központja által márciusban közzétett felmérés azt mutatta, hogy

***