Otthon megbuktatnák, külföldön letartóztatnák – ezt is túléli Netanjahu?

Nyitókép: Benjamin Netanjahz/ EMMANUEL DUNAND / AFP

Benjamin Netanjahu az izraeli politikai élet nagy túlélője, aki az évek során számtalan nehéz helyzeten felülkerekedett. Bár az izraeli választási rendszer jellege miatt csak koalíciós kormányzás lehetséges, de Netanjahunak 2009 óta szinte mindig sikerült hatalmon maradnia (egy 2021 és 2022 közötti Bibi-ellenes kormányzás kivételével). Most azonban úgy tűnik, hogy lassan elfogy a levegő a politikus körül. Az október 7-ei támadás az ő miniszterelnöksége alatt történt, 

Nem segíti az sem, hogy patthelyzet alakult ki Gázában, és Izrael szövetségesei is egyre kevésbé támogatják az IDF Hamász elleni hadműveletét. 

Mióta Izrael bevonult a Gázai-övezetbe, a nyugati világban kialakult egy narratíva, hogy Benjamin Netanjahu és „radikális kormánya” a hibás mindenért, a túsztárgyalások elbukásától kezdve az amerikai kapcsolatok megromlásán át a háború elhúzódásáig. Ez odáig fajult, hogy az Egyesült Államokban a demokraták nyíltan Netanjahu megbuktatását követelték. 

Az amerikai kormányzat már a háború előtt is támogatta az igazságügyi reform elleni tömegtüntetéseket, amelyeken a résztvevők a jobboldali kormányzat bukását követelték. A Biden-adminisztráció az elmúlt hónapokban, ha nem is mondta ki, de a cselekedeteivel nyilvánvalóvá tette, hogy azt szeretnék, ha az izraeli kormány élén Beni Ganz váltaná Netanjahut.  

Buktatási kísérlet

Az elmúlt hónapokban feléledtek a Netanjahu-ellenes tüntetések, és a túszok melletti demonstrációk egyre többször váltottak át kormányellenes felvonulásokká. A hét elején az izraeli tüntetők a miniszterelnök háza előtt követelték a lemondását. 

Ganz október 7. után csatlakozott a háborús egységkormányhoz. Beni Ganz korábban Netanjahu közeli szövetségese volt, de már hosszú évek óta ő Benjamin Netanjahu egyik fő kihívója, és népszerűsége jelentősen megnőtt a háború során. Az IDF korábbi vezérkari főnöke centrista nézeteket vall, és a háború kitörése óta igyekezett óvatosan fogalmazni politikai ellenfelével kapcsolatosan. A hónapok előrehaladtával az óvatosság kezdett elpárologni, 

Egy héttel ezelőtt ultimátumot adott Benjamin Netanjahunak: ha nem alakítja át a háborús stratégiáját június 8-ig, akkor kilép a koalícióból. Ganz azt követelte Netanjahutól, hogy kötelezze el magát hat konkrét stratégiai cél mellett. Ezek a következők:

• a túszok kiszabadítása
• Gáza demilitarizálása
• amerikai-európai-arab-palesztin civil adminisztráció létrehozatala Gázában
• a belső menekültek hazatérése szeptember 1-ig
• normalizáció Szaúd-Arábiával
• a sorkatonaság kiszélesítése (haredi sorozás)

Jobboldali és baloldali izraeli lapok is rámutattak, hogy 

A Times of Israel liberális főszerkesztője David Horovitz azt írta, hogy például a szaúdi normalizációnak az ára egy palesztin állam létrehozása és elismerése lenne. Ezt Benjamin Netanjahu nem fogja megtenni, és az izraeli hangulat október 7. óta a kétállami megoldás ellen fordult. Az izraeliek ugyanis úgy érzik, hogy az októberi mészárlást jutalmazná meg Izrael, ha belemenne egy ilyen egyezségbe. Ezért is reagált felháborodva az izraeli vezetés, mikor a héten több európai ország (Norvégia, Írország) bejelentette, hogy el fogják ismerni a palesztin államot. 

Ganz az ultimátumot egy televíziós beszédben jelentette be, amiben azt mondta: „Egy apró kisebbség elfoglalta az izraeli hajó kormányát, és egy sziklafal felé vezeti azt”. Michael Doran amerikai politológus a Tablet magazinban elemezte Ganz döntését, hogy szakít az egységkormánnyal és kísérletet tesz Netanjahu megtorpedózására. Szerinte Ganz lépése elsősorban Biden külpolitikájára reagál. Biden legutóbbi lépései – például a fegyverszállítások „szüneteltetése” – egyértelműen azt a szándékot tükrözi a szerző szerint, hogy az amerikaiak a háború végét sürgetik. 

 „Azzal, hogy most kilép, Ganz bezsebeli az érdemek egy részét a háború sikeres akcióért, (...) ugyanakkor Netanjahu viseli a felelősséget a még hátralévő zűrös befejezésért. Ugyanakkor hasznot húzhat a Biden-adminsztráció érezhető ellenségeskedéséből Netanjahuval szemben” – írja Doran. 

Az izraeli jobboldali publicisták azzal vádolják Ganzot, hogy az Egyesült Államok bábja Netanjahu megbuktatásában. Gadi Taub izraeli történész egyenes az amerikaiak „trójai falovának” nevezte a politikust, aki segítene érvényesíteni az amerikaiak akaratát. Taub szerint a Biden-adminisztrációt jobban érdekli Netanjahu megbuktatása, mint a Hamász felszámolása vagy a régió hosszú távú érdekei. 

Az ICC döntés hatása 

Ganz időzítését némileg megzavarja az Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC)  ügyészének a döntése, aki elrendelte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Joáv Gallant védelmi miniszter letartóztatását „háborús bűnök vádjával.” Izraelben a szélsőbaloldal kivételével mindenkit felháborított Netanjahu és Gallant egy szintre emelése a Hamász véres kezű terrorvezéreivel. 

Gali Baharav-Miara izraeli főügyész „alaptalannak” minősítette a vádakat. A főügyészt szerint az izraeli szervek minden törvénysértésre vonatkozó állítást megvizsgálnak, és az ICC-nek ezért nincs joga és hatásköre az izraeli tisztségviselők elleni nyomozásra és vádemelésre.  Az ügyészek nem tartoznak Netanjahu támogatói közé, így ez jól illusztrálja az általános felháborodást. 

A Politico egy elemzésben azt írta, hogy az izraeliek felsorakozhatnak Netanjahu mögött a támadás hatására. Mint írták, még Netanjahu legádázabb politikai ellenfele, Jaír Lapid is „katasztrófának” nevezte a bejelentést. Az elmúlt időszakban kritikus amerikai vezetés is kénytelen volt kiállni Netanjahu mellett az ICC-vel szemben. 

Jön-e választás?

A legnagyobb veszélyt a jelenlegi koalícióra nem Ganz kilépése jelentené, hanem a vallásos pártok potenciális lázadása, ha nem sikerül megoldani az ultraortodox zsidók sorozásának a kérdését.

Külső és belső nyomások ellenére, amíg tart a háború, nem valószínű, hogy megbukik Netanjahu kormánya. Ganz potenciális kilépése gyengíteni fogja a kormányzatot, de nem fog a széteséséhez vezetni.