Morális érvekkel védte egy beteg életét? Mars a börtönbe!
(Nyitókép: Ludovic Marin / AFP)
Öt napon belül sikerült jobban kiterjeszteni az eutanáziához való hozzáférést, mint Belgiumban 22 év alatt – állapítják meg francia egészségügyi szervezetek „az élet végéről” szóló törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájának kezdetén,
nyílt levélben kérve a kiszolgáltatottak megvédését.
Történt ugyanis, hogy bár a szakemberek eleve szkeptikusak voltak az eutanázia eredetileg ígért „szigorú feltételeit” illetően – mondván, a nemzetközi példák alapján a szabályok idővel egyre lazulni fognak –, végül már a Nemzetgyűlés elé vitt szövegváltozatba sem kerültek bele azok a bizonyos precíz megkötések: így a „halálba segítés” minden olyan nagykorú francia állampolgár (vagy állandó lakos) esetében engedélyezhető lenne, aki fizikai szenvedéssel járó (de közeli halállal nem feltétlenül fenyegető) előrehaladott és súlyos gyógyíthatatlan betegséggel küzd.
A javaslat szerint a mérget alapesetben a beteg adná be saját magának, de ha erre fizikailag nem képes, akkor orvos, ápoló vagy a beteg által kijelölt és a „feladatot” vállaló nagykorú személy dolga lenne a végrehajtás („ölj meg, fiam”).
A processzus során azonban mindenképp a közelben kell lennie egy szakembernek, aki „nehézség esetén” be tud segíteni.
Macron pártjának képviselői mindenesetre azóta már ehhez is benyújtottak egy módosító indítványt, amely tovább lazítana a szabályozáson, minden betegnek lehetővé téve, hogy mással ölesse meg magát.
Az orvosok lelkiismereti szabadsága megmaradna (a gyógyszerészek és az intézmények számára nincs előirányozva efféle felmentés),
ugyanakkor 1 év börtönnel és 15 ezer eurós bírsággal lenne sújtható az, aki akadályozza „az eutanázia gyakorlását vagy az arról történő tájékozódást”,
ideértve azt is, amikor valaki behatol abba a helyiségbe, amelyet a páciens a méreginjekció beadásához választott (elvben tehát egy „Mama, ne tedd, mostantól itt leszek veled” is szabadságvesztéssel lenne büntethető), vagy aki bármiféle morális nyomást próbál gyakorolni akár egészségügyi dolgozókra, akár a meghalni akaró ember környezetére
(így veszélyes lehet, ha egy ápoló hatni próbál egy idős bácsi szégyentelen, örökségvadász rokonságára).
A Nemzetgyűlésnél tiltakozó egészségügyi szakemberek szerint a törvényjavaslat azáltal, hogy nem mérlegeli a meghalni akarás mögött meghúzódó esetleges családi, szociális, illetve pénzügyi okokat, a beteg pedig bármely, vele rokonságban nem álló orvosnak jelezheti szándékát, amelyet az orvos (két kolléga szimpla véleményének kikérését követően, a családtagok tájékoztatása nélkül) egy személyben hagy jóvá,
messzemenően individualista társadalomképet tükröz;
ráadásul azzal, hogy a szenvedésre adott válaszként engedélyezi a halálba küldést, „implicit módon ösztönzi”, hogy az idősek, magányosak és kiszolgáltatottak kérjék megölésüket. Különös tekintettel arra, hogy míg az eutanázia iránti kérelmet 15 napon belül el kellene bírálni, egy fájdalomspecialista rendelőjében a várólista jelenleg akár hat hónapos is lehet.
Igaz, a törvényjavaslat a palliatív ellátásra és a vonatkozó képzésre is előirányoz 2034-ig 1,1 milliárd eurót – csakhogy ez messzemenően elégtelen összeg a szükségletekhez képest, tekintve, hogy Franciaországban jelenleg tíz páciensből hét egyáltalán nem fér hozzá ilyen gondozáshoz.
A jogszabállyal kapcsolatban
a francia főrabbi többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy aki halálos anyagot adat be magának egy hozzátartozójával, az nemzedékekre kiható bűntudatot kelt
– amihez az Istenben nem hívő Michel Houellebecq minden köntörfalazástól mentesen hozzátette, hogy a rokonok joggal érzik magukat vétkesnek, mivel vétkesek; akkor is, ha orvossal végeztetik el a piszkos munkát, mintha embert ölni valamiféle elvárható szolgáltatás lenne. A balos ellenzők között pedig egy palliatív ellátásban dolgozó pszichológus rámutatott: amiért a baloldalnak manapság igazán küzdenie kellene, az az, hogy a betegek, az idősek, a kiszolgáltatottak és a róluk gondoskodók méltó körülmények között élhessenek –
ma ugyanis az öreg hozzátartozókat bedugják a „gettósodott otthonokba”, ahol alulfizetett bevándorló nők ápolják őket,
hogy aztán az állam most még a megölésüket is legalizálja, úgy, hogy ráadásul „egy kapitalista országban a kínálat keresletet teremt”.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mindenesetre – hangzik többfelől – „most legalább végre foglalkozunk a halállal”. Csakhogy biztos ez? És vajon tényleg Donáth Anna és társai ebben az ügyben a Jó Emberek? Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Cseh Katalinék megszavazták. És ezzel együtt azt is, hogy a jövőben egyetlen orvos se tagadhassa meg az abortuszban való részvételt.
Legott utasítva is lett az eddig kedvelt „Lizike”, hogy lesz szíves nem beleszólni „egy másik ország politikájába”. Francesca Rivafinoli írása.
Soós Eszter Petronella szerint semmi garancia nincs arra, hogy képesek feloldani a patthelyzetet. Franciaország visszafojtott lélegzettel figyel.
A magyar válogatott védője őszintén mesélt arról, mit jelentett számára Magyarország színeiben bemutatkozni, és miért nem volt nehéz visszatérnie Franciaországba.
Franciaországban látjuk, mire képes ilyenkor a nyugati demokrácia: lefagyni. Németországban ugyanaz a nóta. Kohán Mátyás írása.
Alig alakult meg, máris távozott a francia kormány – Emmanuel Macron elnök ismét válságba került.
„Választást kell nyerni, és utána mindent lehet”, béta verzió. Francesca Rivafinoli írása.
Legott utasítva is lett az eddig kedvelt „Lizike”, hogy lesz szíves nem beleszólni „egy másik ország politikájába”. Francesca Rivafinoli írása.
Sam Harris szerint nem véletlen, hogy egyre nagyobb mértéket ölt az antiszemitizmus világszerte.
