Épp ellenkezőleg. Európáért dolgozik, a blokkosodás ellen – Bauer Bence írását szemléztük.
Nyitókép: SZILARD KOSZTICSAK/AFP
A vasfüggöny leomlása után úgy tűnt, hogy a történelem véget ért. De ez korántsem volt így – véli Bauer Bence. Az ezt követő években Európát számos válság rázta meg, és az „öreg kontinens” meggyengült.
A migrációs, világjárvány, energia- és gazdasági válságok kíméletlenül feltárták az európai társadalmak sebezhetőségét, valamint a globális és világpolitikai fejlemények és azok szereplőinek való kitettségüket.
A migrációs válság következtében különösen a szociálisan hátrányos helyzetű népességcsoportok szenvedtek el hatalmas jóléti veszteségeket a munkaerőpiac, a szociális jólét, az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság és az államháztartás területén. Tétlenül kellett nézniük, ahogy a migrációs válság (és az ukrajnai válság) nyomán a politika és a közélet is moralizálóvá vált egy állítólag globális igazságossági koncepció nevében.
Az ukrajnai háború következményei közé tartozik a nyilvános felháborodás, amely indokolt,
de nem szabad elfedni azt a tényt, hogy ebben a konfliktusban továbbra is az európaiaknak kell viselniük a terhek nagy részét.
A közvetlen szomszédságában zajló fegyveres konfliktus miatt Európa stratégia, irány és vezetés nélkülinek tűnik. Ugyanakkor a nyugati közösség részeként teljes mértékben és megkérdőjelezhetetlenül elfogadja az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepét, katonailag, gazdaságilag és politikailag egyaránt.
Miközben a világ más régiói egyre inkább kivonulnak az USA vezetői igénye alól, és magabiztosan határozzák meg saját érdekeiket, az európaiak továbbra is szolidaritást gyakorolnak a nyugati világ hegemón hatalmával.
Ebben az összefüggésben, Ukrajna feltétel nélküli katonai támogatása az egyetlen igazságosnak vélt hozzáállás. Az ettől való eltérést méltatlannak és a szolidaritás hiányának tartják, és a nyugati közösségben kritika, megvetés és kirekesztés éri azt, aki mégis így tesz. Mindazonáltal azt kell mondani, hogy Európát hosszú távon sokkal jobban érintik a háború és a szankciórendszer negatív hatásai, mint például a tengerentúli országokat.
A háború gazdaságilag, politikailag és katonailag megterheli az európai országokat, amelyek nemcsak anyagilag legyengültek, hanem egyre inkább korlátozzák geopolitikai mozgásterüket is.
Jóval az ukrajnai háború előtt nyilvánvaló volt az Egyesült Államok és a nyugati világ folyamatos zsugorodása demográfiai, gazdasági és kulturális szempontból. Az ukrajnai háború felgyorsította és megerősítette ezeket a tendenciákat. Míg a Nyugat határozottan elítéli Oroszországot és kiáll Ukrajna mellett, sok ország más álláspontot képvisel. A globális dél, de olyan befolyásos szereplők is, mint Izrael, India vagy Dél-Afrika, nem tudnak vagy nem akarnak ugyanolyan szigorúsággal fellépni Oroszország ellen, mint a Nyugat. Épp ellenkezőleg.
Nem valószínű, hogy az egypólusú világ változatlan marad az USA vezető pozíciójával. Ugyanilyen valószínűtlen, hogy létrejön egy új globális hegemón, Kína néven. A bipoláris vagy többpólusú világ forgatókönyve sokkal reálisabb.
Kelet-Közép-Európában és különösen Magyarországon nagy aggodalomra ad okot ez az esetleges tömbképződés – a közepes méretű országnak története során többször is rossz tapasztalatai vannak birodalmakkal és tömbökkel kapcsolatban.
Magyarország a nyugati világ részeként természetesen a nyugati tömb tagja.
De hamarosan ennek a közösségnek a perifériáján találhatja magát, vagy a peremén, a szakadék szélén. Ezt mindenáron el akarjuk kerülni.
A 20. században Magyarországot hosszú ideig ellenségek vették körül, és csak az utóbbi években tudott baráti, fenntartható és rugalmas partnerkapcsolatokat kiépíteni szomszédságában és térségében. A magyarság számára fontos ennek megőrzése.
A blokkosodás folyamatából egy lehetséges kiút a magyar konnektivitás-stratégia.
Ezen elképzelés szerint a frontvonalakat és a konfrontációs vonalakat amennyire csak lehetséges, vissza kell szorítani.
Erre predesztináltak azok az országok, régiók és kontinensek, amelyek földrajzi elhelyezkedésük, kultúrájuk, szolidaritásuk és kozmopolitizmusuk miatt elismert, megbecsült láncszemek lehetnek a nemzetközi közösségben. Képesek kapcsolatot teremteni a világban, „saját természetes geopolitikai környezetükön belül és kívül” (Sebastian Kurz). Ez a gazdaság, az infrastruktúra, a diplomácia, a tudomány, a kultúra és a politika területén a világ minél több szereplőjével való interakcióját jelenti. Az összeköttetés célja a függőségek csökkentése és a nemzetközi rend szövetének koherensebbé, rugalmasabbá és stabilabbá tétele. A cél a nemzetközi megértés, az egyensúly és a béke. Az összekapcsolhatóság és a diverzifikáció révén Európa önmeghatározó autonómiája elérhető a globális világban.
Ezt a magyar tervet mutatta be Orbán Balázs a közelmúltban megjelent „Huszárvágás – A konnektivitás magyar stratégiája” című könyvében.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Az egyenlő felek közötti tárgyalást nem értik. Számukra a jólét és a siker forrása az, ha valakire rákényszeríthetik az akaratukat, ha győznek.
Dan Jørgensen, az EU energiáért felelős biztosa szerint pedig „az EU a legrosszabb forgatókönyvre készül”.
Az Európai Bizottság a koronavírus idején meghozott hasonló korlátozasokat tervez az energiaválság miatt. Tehát a brüsszeli politika tehát nem az, hogy esetleg be kéne fejezni a háborút, vissza kellene térni az orosz olajra, hanem az, hogy vezessünk be korlátozásokat, változtassunk az életünkön.
A német zöld politikus máris felvázolta, mit kellene tennie az EU-nak, ha Orbán Viktor hatalmon marad.
A Tisza Párt körül megjelenő közgazdászok és a párt politikusai következetesen támadják az alacsonyabb lakossági árakat.
Az uniós országok mérlegelik miként hagyják ki Magyarországot a döntéshozatalból.
Újabb botrányos eset.
Meg a Barátság kőolajvezetéket is elzárták, meg a Török Áramlatot is támadják.
