Budapest nem az EU-t akarja gyengíteni a szorosabb kínai-magyar kapcsolatokkal

Nyitókép: SZILARD KOSZTICSAK/AFP

A vasfüggöny leomlása után úgy tűnt, hogy a történelem véget ért. De ez korántsem volt így – véli Bauer Bence. Az ezt követő években Európát számos válság rázta meg, és az „öreg kontinens” meggyengült. 

A migrációs válság következtében különösen a szociálisan hátrányos helyzetű népességcsoportok szenvedtek el hatalmas jóléti veszteségeket a munkaerőpiac, a szociális jólét, az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság és az államháztartás területén. Tétlenül kellett nézniük, ahogy a migrációs válság (és az ukrajnai válság) nyomán a politika és a közélet is moralizálóvá vált egy állítólag globális igazságossági koncepció nevében.

Az ukrajnai háború következményei közé tartozik a nyilvános felháborodás, amely indokolt, 

A közvetlen szomszédságában zajló fegyveres konfliktus miatt Európa stratégia, irány és vezetés nélkülinek tűnik. Ugyanakkor a nyugati közösség részeként teljes mértékben és megkérdőjelezhetetlenül elfogadja az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepét, katonailag, gazdaságilag és politikailag egyaránt. 

A Nyugat arrogancia és önutálat között

Ebben az összefüggésben, Ukrajna feltétel nélküli katonai támogatása az egyetlen igazságosnak vélt hozzáállás. Az ettől való eltérést méltatlannak és a szolidaritás hiányának tartják, és a nyugati közösségben kritika, megvetés és kirekesztés éri azt, aki mégis így tesz. Mindazonáltal azt kell mondani, hogy Európát hosszú távon sokkal jobban érintik a háború és a szankciórendszer negatív hatásai, mint például a tengerentúli országokat. 

Jóval az ukrajnai háború előtt nyilvánvaló volt az Egyesült Államok és a nyugati világ folyamatos zsugorodása demográfiai, gazdasági és kulturális szempontból. Az ukrajnai háború felgyorsította és megerősítette ezeket a tendenciákat. Míg a Nyugat határozottan elítéli Oroszországot és kiáll Ukrajna mellett, sok ország más álláspontot képvisel. A globális dél, de olyan befolyásos szereplők is, mint Izrael, India vagy Dél-Afrika, nem tudnak vagy nem akarnak ugyanolyan szigorúsággal fellépni Oroszország ellen, mint a Nyugat. Épp ellenkezőleg.

Nem valószínű, hogy az egypólusú világ változatlan marad az USA vezető pozíciójával. Ugyanilyen valószínűtlen, hogy létrejön egy új globális hegemón, Kína néven. A bipoláris vagy többpólusú világ forgatókönyve sokkal reálisabb. 

Mindenáron kerüljük el a blokkosodást

Magyarország a nyugati világ részeként természetesen a nyugati tömb tagja. 

A 20. században Magyarországot hosszú ideig ellenségek vették körül, és csak az utóbbi években tudott baráti, fenntartható és rugalmas partnerkapcsolatokat kiépíteni szomszédságában és térségében. A magyarság számára fontos ennek megőrzése. 

Ezen elképzelés szerint a frontvonalakat és a konfrontációs vonalakat amennyire csak lehetséges, vissza kell szorítani.

Erre predesztináltak azok az országok, régiók és kontinensek, amelyek földrajzi elhelyezkedésük, kultúrájuk, szolidaritásuk és kozmopolitizmusuk miatt elismert, megbecsült láncszemek lehetnek a nemzetközi közösségben. Képesek kapcsolatot teremteni a világban, „saját természetes geopolitikai környezetükön belül és kívül” (Sebastian Kurz). Ez a gazdaság, az infrastruktúra, a diplomácia, a tudomány, a kultúra és a politika területén a világ minél több szereplőjével való interakcióját jelenti. Az összeköttetés célja a függőségek csökkentése és a nemzetközi rend szövetének koherensebbé, rugalmasabbá és stabilabbá tétele. A cél a nemzetközi megértés, az egyensúly és a béke. Az összekapcsolhatóság és a diverzifikáció révén Európa önmeghatározó autonómiája elérhető a globális világban.

Ezt a magyar tervet mutatta be Orbán Balázs a közelmúltban megjelent „Huszárvágás – A konnektivitás magyar stratégiája” című könyvében.