A franciák ellenállnak a woke-izmusnak – Hélène de Lauzun a Mandinernek

Hélène de Lauzun francia történésszel, íróval, a European Conservative munkatársával a brüsszeli National Conservatism konferencián készítettünk interjút. (A konferencia körüli botrányokról és betiltási kísérletekről itt olvashat.) A történészt korábban kérdeztük már Emmanuel Macronról, a migrációról és arról, hogyan látják a franciák Magyarországot. Ezúttal a júniusi EP választások előtt ültünk le beszélgetni a woke-izmusról, az abortuszról, valamint a francia konzervativizmus jövőjéről. 

***

Először is, mit szól ahhoz, ami a brüsszeli National Conservativism konferencia körül történt? 

Egészen hihetetlen, ami történt. Azt gondolom, hogy ez hamarosan Franciaországban is előfordulhat.

Naivan azt gondoltam, hogy a városban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, különösen mivel a konferencián olyan emberek is felszólaltak, akik az uralkodó osztályhoz tartoznak, ugyan a konzervatív részéhez, de akkor is részei a kormányoknak. Korábbi és jelenlegi miniszterelnökök, különböző országok képviselői... Örülök, hogy a végén Alexander De Croo belga miniszterelnök a mi oldalunkra állt. Ez nagyon jó hír. Az ügy érdekessége, hogy török származású az a helyi polgármester, aki megpróbálta betiltani a rendezvényt. A cselekedetével azt üzenete azoknak, akik megválasztották őt, hogy ő a török érdekekért harcol, ami szerintem egy nagyon súlyos dolog. 

Hogyan látja a konzervativizmus helyzetét Franciaországban? 

Meglehetősen vegyes a jelenlegi helyzet. Kulturális értelemben meg társadalmi szinten is jobb állapotban vannak a konzervatív nézetek, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Nagyon sok kezdeményezés történt, intézmények jöttek létre, amelyek ugyan önmagukban nem elegendők, de egyre több fiatal ismeri fel, hogy részt kell vennie a kultúráért folytatott harcban. Ez tehát a dolgok pozitív oldal. Politikailag viszont megrekedést élünk át, mert

Mindig azt mondogatják, hogy „egyesülni kéne”, de valójában egyikük sem akar egyesülni. 

Másrészt a kormányzati nyomás egyre erősebb Franciaországban is. A múlt hónapban több rendezvényt betiltottak, több csoportot feloszlattak. A kormány meg akar szabadulni bizonyos szélsőséges baloldali csoportoktól, és ahhoz, hogy ezt igazolni tudja, egyfajta egyensúlyt kell létrehoznia. Lecsaptak olyan konzervatív csoportokra is, akik nem szélsőségesek. Például Action Française nevű monarchista csoport is a kormány célpontja lett, ami teljesen nonszensz, mert ez egy nagyon régi mozgalom. Ma már nem jelentenek veszélyt. De a kormánynak üzenetet kell küldenie, hogy a szélsőjobboldal ellen is fellépnek, ami természetesen abszurd, mert jelenleg Franciaországban a szélsőjobb nem jelent igazi veszélyt. 

Közelednek az EP-választások. Mi várható Franciaországban? 

A felmérések azt mutatják, hogy a Nemzeti Tömörülés (Marine Le Pen pártja) fogja kapni a legtöbb szavazatot. Lehetetlen megjósolni, hogy végül 25, 28 vagy 30 százalékot kapnak majd. Nehéz az EP választások alapján komoly következtetéseket levonni, mivel nagyon alacsony szokott lenni a részvétel. Lehet, még 50 százalék se megy el szavazni. Ezért hiába nyerne a Nemzeti Tömörülés, abból nem lehet egyenesen arra következtetni, hogy az elnökválasztást is megnyerik. 

különösen azokban a társadalmi rétegekben, amelyek korábban nagy számban szavaztak rá. Kezdi elveszteni például a nyugdíjasokat, akik az egyik legnagyobb szavazóbázisát jelentették, hiszen ők voltak az elsők, akik beálltak mögé. 

Nemzetközi szinten hatalmas hullámokat vert Macron kijelentése, miszerint nem zárná ki annak a lehetőségét, hogy katonákat kellene küldeni Ukrajnába. Mit szóltak ehhez a franciák?

Nagy hisztéria kísérte Franciaországban is. Minden oldal felháborodott, a baloldalon az embereknek nem tetszett, hogy anélkül mond ilyet, hogy lett volna bármilyen vita erről a parlamentben. Franciaországban hagyományosan úgy gondoljuk, hogy a külpolitika az államfő számára fenntartott terület, de csak bizonyos mértékig. A jobboldalon is érte kritika ugyanezen okból, de azért is, mert vegyes a hozzáállás Oroszországhoz és Ukrajnához. 

és szeretnék, ha egyensúly lenne az Oroszországgal és Ukrajnával kialakított viszonyban. 

A beszédében kitért az abortuszra. Ez a téma Magyarországon is bizonyos szempontból tabu, nagyon nehéz róla beszélni. Amerikában azt látni, hogy a republikánusok szavazatokat veszítenek az életpárti hozzáállásuk miatt. Mi a helyzet Franciaországban?

Említette Amerikát, ahol a republikánusok valóban komoly nehézségekbe ütköznek, hogy megvédjék az életet; de ott legalább van vita a témában, amire Franciaországban nincsen lehetőség. Nálunk ez teljesen tabutéma. 

Van egy magánkézben levő csatorna a CNews, amely konzervatívnak számít és, amit a baloldal állandóan az irányítása alá próbál venni. Ez egy olyan csatorna, ahol lehet beszélni a bevándorlásról, a biztonsági problémákról. Az abortuszról azonban még itt sem lehet beszélni. Néhány héttel ezelőtt az egyik adásban egy riporter megemlített egy statisztikát, hogy az abortusz az egyik vezető halálok a világon, mert az abortusz egy gyermek meggyilkolása az anyaméhben. Ez az igazság. Mégis hatalmas felháborodás kísérte, és az úgymond „konzervatív adó” újságírói mind mea culpáztak, hogy mennyire sajnálják, nem szabadott volna ilyet mondani a csatornán. Tehát még vitatkozni sem lehet az abortuszról. 

Nincs olyan politikai erő az országban, amely megpróbálná megváltoztatni a törvényeket. Ami bosszant, hogy a konzervatív erők nem próbálnak pozitív alternatívát ajánlani. Ha nem is tudjuk megváltoztatni az abortusztörvényeket, hozhatunk olyan rendelkezéseket, amelyek arra ösztönzik a fiatal anyákat, hogy tartsák meg a gyermeküket. Lehetne több tájékoztatást nyújtani az abortusz veszélyeiről. Sajnos a konzervatív erők nem próbálkoznak ilyesmivel. 

Nem kell azonnal tiltással jönni, elég ha az életet próbáljuk támogatni. 

A Nemzeti Tömörülésben és más jobboldali pártokban is vannak olyan személyek, akik életpártiak, de tudják, hogy politikailag nem tudják megvédeni az életpárti hozzáállást. Kockáztatnak a bevándorlással, a biztonsággal, a lakosságcsere témáival kapcsolatban, de ebben a kérdésben nem hajlandók kockáztatni. 

Mennyire termékeny talaj a woke-izmus számára Franciaország? A hírek alapján úgy tűnik még Macron sem támogatja a woke ideológiákat. 

Létezik is nálunk, meg nem is. A franciák alapvetően ellenállnak a woke-izmusnak. A szívük mélyén nem hisznek a csodálatos szivárványban, és nem szeretik, ha rájuk erőltetnek valamit. Sajnos a woke ideológiák előre törnek az egyetemeken és az iskolákban. 

Akadémikus vagyok, történelemből doktoráltam, és mikor kutatási témákat kerestem, mindenhol a genderbe ütköztem. Ilyen kutatási témákat láttam, mint „Gender és a vallási háborúk a 17. században” és minden forradalmat a gender szemüvegén át akartak kutatni. A mindennapi életben a franciák ellenállnak a woke-izmusnak, de az elitre ez nem igaz, ők igyekeznek előre mozdítani az ideológiát. 

Hélène de Lauzun beszéde a NatCon konferencián itt megtekinthető. 

Nyitókép: Alain Pitton/NurPhoto via Getty Images-