„A nemzeti identitás a nemzet közösségéhez való tartozás érzése. A közösségre jellemző kultúrával, nyelvvel, etnikai hovatartozással, vallással vagy hagyományokkal kapcsolatos szempontok összességére épül.
Az európai identitás – amely az áldozatvállaláson és a munkán alapul – segítette elő a polgárok életminőségének hatványozott növekedését.
Ám ez az európai identitás eltűnőben van, egyes országokban gyorsabb mértékben, mint másokban.
Az itt élő muszlimok ragaszkodnak saját identitásukhoz, hagyományaikhoz, és nem hajlandók sem feláldozni azokat, sem tárgyalni erről.
1974-ben Algéria akkori elnöke, Huari Bumedian azt mondta, hogy egy napon milliók fogják elhagyni a déli féltekét, hogy betörjenek az északiba. És nem barátként, hanem hódítóként jönnek, hanem hogy ők népesítsék be a területet. A jóslat pedig valósággá válik.
Miközben Euróbában demográfiai tél uralkodik, sokgyermekes muszlimok érkeznek a kontinensre. Ha pedig ez így megy tovább, csak idő kérdése, hogy mikor kerülnek majd többségbe, majd hatalomra. Akkor pedig megváltoztatják majd a nyugati törvényeket, bevezetik a Saria-t, a magánéletet korlátozó normákkal. Korbáccsal, megkövezéssel és halálbüntetéssel sújtják majd a házasságtörőket, hitetleneket, homoszexuálisokat.
A gazdasági és kulturális összeomlás felé haladó, teljesen irányvesztett Európai Unióban azonban maradt egy remény: a júniusi európai parlamenti választások. Egy elsöprő konzervatív győzelem esetén végre lehetőség nyílna a brüsszeli bürokraták által alkotott téves törvények eltörlésére.
Európának vissza kell szereznie a hitéből és a gyökereiből táplálkozó identitását.”
Fotó: Martin Bertrand / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP