Indul az EP-választási kampány: felmérések szerint az Európai Parlament fősodratú politikai erői 2024 után is maguknál tarthatják majd a kormányrudat, de támogatottságuk a jobboldal előretörésével csökkenni fog.
Az EP-választások közeledtével beindult a matematika, miként változhatnak meg a voksolás eredményeképpen a politikai viszonyok az EU parlamentjében. A jelenlegi felmérések nem mutatnak várható drasztikus változást, tektonikai elmozdulást a politikai csoportok egymáshoz mért súlyában, jelentősebb arányeltolódások azonban mindenképp várhatóak lesznek.
A 705 fős Európai Parlament hét frakciójából az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) (EPP) frakciója 178, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) 141, a Renew Europe 101, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) 72, az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) 66, az Identitás és Demokrácia (ID) 60, a Baloldal (GUE/NGL) 37 mandátummal rendelkezik, míg 50-en független képviselőként tevékenykednek.
A Politico Poll of Polls felmérése szerint ha december 13-án lennének az európai választások,
az EPP 169, a S&D 141, az ID 85, a Renew 83, az ECR 79, a Greens/EFA 45, a GUE/NGL 33 mandátumot szerezne.
Az Eurobarometer őszi felmérése szerint az európai szavazók érzik a tétet: a megkérdezettek 68 százaléka jelezte, hogy részt kíván venni a 2024 júniusi voksoláson – ez 9 százalékkal magasabb érték, mint a legutóbbi, öt évvel ezelőtti választásokon. Vagyis már fél évvel a voksolás előtt látszik, hogy azért a számított hibahatáron kívül is lehetnek meglepetések, és fél év alatt az európai és a globális politikai változások is okozhatnak előre nem látható fordulatot.
Az európai trend évek óta a jobboldal fokozatos erősödése – a szuverenista, a tagállami kompetenciák megtartásáért, a konzervatív hagyományokért, az Európa régi értékbeli és népességi arculatának megőrzéséért küzdő nemzeti erők politikai súlyának növekedése. A nagy kampánytémákban (gazdaság, megélhetés, munkahely-teremtés, uniós bővítés, migráció, jogállamiság, tagállami szuverenitás) a fősodratú politikai erők évek óta mantrázott szólamai, politikáik gyakorlati megvalósulásai egyre nagyobb számban váltanak ki elégedetlenséget az európai szavazók körében. Ennek ellenére a jobboldali áttörés 2019-ben elmaradt, és a mostani kampánystartnál a 2024-es trendekben sem látható még.
A mérések azt mutatják, hogy a jobboldali képviselőcsoportok, az ECR és az ID is növelni tudja majd támogatottságát, míg
a centrista-jobbközép EPP, a szociáldemokrata S&D és a liberális Renew tovább veszít szavazótáborából.
Nagy kérdés, hogy sikerül-e valamelyik jobboldali frakciónak feljönnie a harmadik erő pozíciójába, a negyedik legerősebb pártcsalád azonban bizonyosan egy jobboldali lesz, mert a Zöldek lejtmenetben vannak. Ilyen forgatókönyvek esetén az ECR-nek és az ID-nek jelentősen megnövekedett lehetőségei lesznek a politikai döntéshozatal befolyásolására, az EP bizottsági helyeinél fontos tisztségek elnyerésére.
Bármennyire is jön fel a jobboldal, minden jel szerint a 2024-2029 parlamenti ciklusban is az EPP és a S&D alkotja majd az EU hatalmi centrumát, ami azt jelenti, hogy EU-barát, integrációpárti irányuk miatt az új Európai Bizottság ismételten jelentős, bár csökkenő erejű támogatásra számíthat a fősodratú pártok által dominált Európai Parlamenttől.
A drasztikus politikai változás legfőbb akadálya az, hogy amíg több, hasonló erejű erőközpont alakul ki, egyiküknek sincs meg az önálló parlamenti dominanciához elegendő ereje (az EP történetében egyszer sem volt példa arra, hogy egy pártcsalád egyedül többségi helyzetbe került volna), az együttműködési kényszer pedig a már bejáratott koalíciónak kedvez:
az Európai Néppárt, az Európai Szocialisták és a Renew természetes szövetségesnek tartják egymást,
nézeteiket a közös EU-barát platformon képesek kibékíteni, míg a két jobboldali frakció, az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) között nincs egyezség, de még ha lenne is, akkor sem tudnának többségbe kerülni az EP-ben.
Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) (EPP) nagy hagyományokkal, kiépített személyi-intézményi struktúrával, masszív szavazóbázissal rendelkező centrista párt, amely az elmúlt évtizedben gyorsuló iramban húzódott be a jobbközép pozícióból a politikai centrum felé, a politikai haszonszerzés érdekében irányvonalába beépítve több szociáldemokrata vagy éppen liberális álláspontot, de ezzel járulékosan elvesztve konzervatív választóinak egy részét.
Mélypontja egybeesett a Fidesz kiválásával: 2020 végétől 2021 tavaszáig bezuhant a csoport támogatottsága,
de 2023 tavasza óta ismét folyamatos bizalom-visszaszerzésben van.
A nagy tagállamok pártjai közül a német CDU, a spanyol Néppárt vagy az olasz Forza Italia kiszámíthatóan hozza a mandátumokat jelentő voksokat, de rosszul áll az Osztrák Néppárt (ÖVP) vagy a francia Republikánusok pártja, a kisebb államokban (például Hollandiában) pedig 2024-ben veszteségeket könyvelhetnek majd el a frakcióhoz tartozó konzervatív pártok.
Az EPP kampánytémái a versenyképesség és munkahely-teremtés növelése, a korrupció elleni küzdelem, az EU külső határainak védelme, a védelmi kapacitások erősítése és az euroatlanti kapcsolatok javítása.
A Europe Elects novemberi becslése szerint a 2019-es 182 mandátumos eredményükből 7 képviselői helyet veszthetnek el, és így 175 mandátumuk lehet.
A nemzeti-szuverenista, nacionalista pártok tagállami választásokon való teljesítményét régóta árgus szemekkel nézik az elemzők, hiszen ezek szondái a közelgő, 2024-es uniós megmérettetésnek. Az olasz Liga és az Olasz Testvériség jól, míg a spanyol Vox és a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) a vártnál gyengébben szerepelt, bár ezen eredmények nagyban az adott államok belpolitikai tényezőinek lenyomatai, mintsem az európai trend tükrözői.
Ugyanakkor
Geert Wilders Szabadságpártjának (PVV) váratlan győzelme a hollandiai választásokon újraélesztette a reményeket.
Nagyon erős továbbá az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), erősödőben az Alternatíva Németországnak (AfD) párt is, és mindkét jobboldali EP-frakciónak új tartalékai lehetnek a balkáni és a balti tagpártok várhatónak jó szerepléséből.
A PVV európai pártcsaládja, az Identitás és Demokrácia (ID) december 3-án Firenzében gyakorlatilag bejelentette az EP-kampány kezdetét: Matteo Salvini, az olasz Liga elnöke a 2024-es célként azt jelölte meg, hogy a harmadik erővé kell erősödnie az ID-nek Európában, és az EPP-vel meg az ECR-rel összefogva kell véget vetni az EPP-S&D-Renew koalíció befolyásának. Ugyanakkor a politikai rendezvények az ID nem tudta felmutatni a vizuális egységet, három fontos vezetőjük, a holland Geert Wilders, a francia Marine Le Pen és a portugál André Ventura nem volt jelen.
Az ID kampánytémái azonban világosak:
migráció- és iszlám-ellenesség, az uniós bürokrácia bírálata, Ukrajna feltétlen támogatásának kritikája és a megélhetés kérdései
– ezek az álláspontok pedig az élet új tapasztalatai alapján már nem számítanak szélsőségesnek, inkább pragmatikusnak, így könnyen lehet, hogy a mainstream pártok eddig jól bevált taktikája, a szélsőjobboldallal való riogatás 2024-ben már kevés lesz. Az ukrajnai háború iránti elfáradás, a szankciós politika miatti inflációs hatás, az elhibázott migrációs politika és a Hamász-terrortámadás miatti iszlám-ellenes érzelmek fellángolása Európában mind a nacionalista erők kampányát erősíthetik.
A jobboldali erők fő problémája, hogy két, egyelőre egymással is versengő képviselőcsoportjuk van az EP-ben, a két csoport között van kapcsolattartás, de a közeledés (Matteo Salvini nagy projektje) egyelőre nem körvonalazódik – ráadásul
az ukrajnai háború egy új törésvonalat hozott közöttük, az ID orosz szankció-ellenes, míg az ECR orosz-kritikus vonalat visz.
A jobboldali szavazók azonban megvannak: ha elvándorolnak, egy másik jobboldali párthoz érkeznek, például az olasz Liga csalódott szavazói többnyire Giorgia Meloni pártjánál kötnek ki – a növekvő támogatottságra lehet építeni.
A Europe Elects november végén azt mérte, hogy az ID a 2019-es 73 mandátumos eredményét 14 képviselői hellyel toldhatja meg, így 87 mandátumot szerezhet, míg az ECR 62 mandátumához 21 új képviselői helyet nyerhet, és ezzel 83 mandátumot söpörhet be.
A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) – ahogy az EU – egy német-francia dominanciájú pártcsalád, amely nagyban függ e két nemzetben tartott voksolás eredményeitől. Márpedig
a S&D kötelékébe tartozó Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) és a francia Szocialista Párt PS) lejtmenetben van,
ráadásul a spanyol és a portugál szocialisták is rontottak a teljesítményükön.
Kampánytémáik az Ukrajna mellett való kiállás, a gender-egyenlőség és a női jogok, a megélhetés támogatása, a munkavállalók érdekvédelme, a zöld fordulat, illetve a digitalizáció elősegítése.
A prognózisok szerint jóval a 2019-es EP-választási eredményeik alatt fognak szerepelni. A Europe Elects becslése szerint a 2019-es 154 mandátumos eredményük helyett jelentős visszaesést élhetnek át, 12 képviselői hely elvesztésével csupán 142 mandátumuk lehet.
A centrista-liberális Renew Europe pártcsoport vélhetően értékes mandátumokat fog veszíteni jövő nyáron, ugyanis legnagyobb tagja,
a Macron elnök mögött álló Renaissance párt mutatói nem állnak fényesen a tetszési indexekben.
Kampánytémáik a fenntartható fejlődés, a gazdasági fejlődés, az innováció, az egységesebb uniós döntéshozatal megteremtése, a demokratikus elvek, a jogállamiság, az emberi jogok, illetve a nemi, etnikai, kulturális kisebbségek képviselete.
A Europe Elects novemberben azt jelezte előre, hogy a ciklus eleji 108 mandátumukból 19 veszthetnek, így 89 képviselőjük lehet az új EP-ben.
A Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) háza táján kísértetiesen hasonló a helyzet, mint a Renew-nál: legnagyobb pártjai, a német és a francia Zöldek várhatóan gyengén fognak szerepelni a júniusi megmérettetésen, ez pedig nagyon ki fog hatni a zöld EP-frakció politikai befolyására.
Kampánytémáik az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a demokrácia, a jogállamiság és a szabadságjogok védelme, a gender-egyenlőség és a digitális Európa megteremtése, a menekültek szabályozott befogadása.
A Europe Elects novemberi
becslése szerint a Zöldek lesznek 2024 nagy vesztesei,
a 2019-es 74 mandátumukból arányosan a legtöbbet, 22-t veszthetnek el, ezzel csupán 52 mandátumuk lehet.
A Baloldal (GUE/NGL) évek óta látványosan nem tud víziót felmutatni az EU számára. Mélyrepülésének egyik indoka, hogy a Francia Kommunista Párt (PCF) gyengén teljesít odahaza.
Kampánytémáik a társadalmi és gazdasági igazságosság, illetve minél több munkahely teremtése, a környezetvédelem, a nők jogegyenlősége, a demokratikus intézményrendszer védelmi, illetve a szolidaritás a kisebbségekkel.
A Europe Elects adatai azt mutatják, hogy az öt évvel ezelőtt szerzett 41 mandátumukból négyet veszthetnek el, és így 37 képviselőjük lehet.
A Geopolitical Monitor nevű portál négy lehetséges forgatókönyvet ír le a 2024-es EP-választások kimeneteleként:
- Jobboldali Európa – az EPP, az ECR, az ID és esetleg a Renew koalíciója. Ez azonban csak kényszerhelyzetben jöhet létre, hiszen a kulcstémákban, a bővítés, a migráció, a jogállamiság vagy az ukrajnai háború kérdésében összebékíthetetlenek az álláspontjaik.
- Konzervatív Európa – az EPP, az S&D, a Renew és esetleg az ECR koalíciója. Lehetséges verzió, bár nagy kompromisszum-készség kell a felek részéről.
- Zöld-jobbközép Európa – az EPP, az S&D, a Renew és a Zöldek koalíciója.
- Új Régi Európa – az EPP, az S&D, a Renew eddigi koalíciójának folytatása újabb öt évre. Nagyon reális forgatókönyv, ez a bejáratott érdek-összefogás.
Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand)
A Movember mozgalom a szűrővizsgálatokon való részvételre, a száraz november kampány pedig az alkoholfogyasztás mérséklésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Legalább ennyire hangsúlyos a mentális egészség megőrzése is, ám Magyarországon erről még mindig nehéz beszélni.
Nem szakmai érvek, hanem ideológiai célok vezetik őket. Nem az emberek biztonsága fontos számukra.
A Patrióták egyre nagyobb befolyást szereznek, és alapjaiban alakíthatják át a migrációs, gazdasági és zöldpolitikai döntéseket.
A bukott Momentum Mozgalom országgyűlési képviselője a háttérből segítené Magyar Péter embereit, ezért nyilvános Facebook-posztban ajánlgatja szolgáltatásait.
Ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet.
2025-ben is elstartolt a közmédia karitatív kampánya, amelynek fókuszában ezúttal a háború sújtotta Kárpátalján élő beteg, árva és otthonukat vesztett gyermekeket állnak: a Jónak lenni jó! a Kegyest, azaz a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése Jótékonysági Alapítványt támogatja. Az 1358-as szám hívásával vagy sms küldésével bárki segíthet.
Görögországban már egyértelműen a magyar kormány példáját követik.
Magyarország miniszterelnöke az energiaellátásról és az ukrajnai konfliktus rendezéséről fog tárgyalni Putyinnal.
