Románok, bolgárok! Jó, nem kell beállni Orbán mögé – de azért a brüsszeli semmiért cserébe kár volt megtagadni a népakaratot, ugye?

Románia és Bulgária márciusi hatállyal a létező legértelmetlenebb módon lesznek a schengeni határmentes övezet tagjai:

A vízi határok eltörlésével szabadon léphet majd be Magyarországra a Maros, a Körös és a Szamos közepesen jelentéktelen hajóforgalma (a Tiszáé és a Dunáé ugye nem, mert előbbi Ukrajnán, utóbbi Szerbián keresztül éri el Romániát), az uniós repterek között cikázva pedig eggyel kevesebbszer kell megmutatniuk a személyijüket – hip, hip, hurrá.

Marad viszont a tökéletesen értelmetlen várakozás oda-vissza az összes szárazföldi határon, és maradnak a méretes kamionsorok is, melyeknek köszönhetően Konstanca továbbra sem lesz versenyképes alternatívája Rotterdamnak.

Történik mindez úgy, hogy az Európai Bizottság értékelése szerint a két ország tizenkét éve teljesíti a schengeni tagság összes feltételét, csak hát sajnos mindig közbejött valami. Itt egy csupor holland kikötőlobbi, ott meg egy csipetnyi osztrák választási kampány, amelyben a tizennyolcadik éve változatos koalíciókban kormányzó Osztrák Néppárt

Semmilyen mértékben nem Románia és Bulgária hibája, hogy az osztrák városok belefulladnak a sok migránsba, és semmilyen mértékben nem segít ezen, hogy az EU továbbra is másodrangú állampolgárokként kezeli a 2007-ben csatlakozott két balkáni országot – meg a szárazföldön az EU-tagállamok közül egyedül Bulgáriával határos Görögországot is. Az pedig egyenesen az álságosság csimborasszója, hogy a migrációs szempontból Romániánál és Bulgáriánál messze kitettebb Horvátországot csont nélkül felvették teljes jogú Schengen-tagnak,

(Félreértés ne essék, a román és a bolgár Schengen-tagság mellett érvelek, nem a horvát ellen.)

Eddig az obligát dohogás azon nem túl eredeti felismerés farvizén, mely szerint a politika pragmatikus álságosságától értékalapú, dicső szövetségünk sem véd meg senkit. De más mondanivalóm is volna. Tetszenek emlékezni, hányadik sorban csücsült az elmúlt években Románia és Bulgária a nagy uniós csatákban? Az utolsóban, bexanaxozva-horkolva, bizony. Lakosságuk igényeit semmibe véve az első pillanattól kezdve éltanulóként fegyverezték fel Ukrajnát, lepattantak az orosz gázról – sőt, Bulgária meg is próbálta megsarcolni azt –, szankcionáltak, mintha nem lenne holnap, bevándorlásügyben tíz éven át nem volt egy rossz szavuk, Orbán Viktor pedig Romániától tavaly olyan kioktató demarsot kapott, hogy a svéd külügy a tíz ujját megnyalta volna utána.

Erre mit kapnak, mikor nekik kell valami? Először vétót, aztán meg kapcarongyot a szájukba. Épp csak a lényegétől megfosztott schengeni csatlakozást, meg azt, hogy az az amerikai ESTA-vízummentesség, amit a magyaroknak tavaly szűkített az Egyesült Államok, nekik soha nem is állt rendelkezésükre.

Laposkúszásban külpolitizálni egyszerűen nem éri meg; ezt legkésőbb most beláthatják mindazok, akiknek Orbán Viktor túl harcias. Azt gondolná az ember, hogy a nyugati fősodorba való belesimulást nevezett fősodor a szép szavaknál valamelyest tartalmasabban honorálja. Háttal nem kezdünk mondatot, de hát olyan nyilvánvaló: nem teszi. Ebből pedig politikai cselekvésnek kellene következnie.

Nem mondom én, hogy tessék beállni Orbán Viktor mögé – lehet, szabad, természetes a világról és Európa jövőjéről mást gondolni. De a migráció vagy a háború ügyében kár a semmiért, a lenézésért és megalázásért cserébe megtagadni a népakaratot. Dinamikus, fejlődő ország mind Románia, mind Bulgária, az EU-csatlakozás legnagyobb nyertesei közé tartoznak. Van tengerük, iparuk, jövőjük, gazdasági erejük.

hátha a valódi Schengen is könnyebben összejön, s nem válik a bécsi kávéházak intrikáinak túszává.

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet