Itt van Trump újabb győzelme: New Hampshire előválasztását is megnyerte
Most már szinte kétség sem férhet hozzá: Donald Trump lesz a republikánusok elnökjelöltje, de Nikki Haley egyelőre nem adja fel a harcot.
Izgalmas politikai machinációkról ír néhány amerikai lap: lehet, hogy a demokraták úgy utálják Trumpot, hogy mégis szeretik.
Vajon érdeke-e a demokratáknak, hogy a republikánusok Donald Trumpot indítsák a 2024 novemberi elnökválasztáson? A kérdést több cikkben is felteszi az amúgy Trump-ellenes, de jobboldali National Review, és izgalmas nyilatkozatok is felbukkantak az ügyben demokrata részről.
Látszólag persze nem akarják a demokraták, hoyg Trump jelöltként induljon, hiszen folyamatosan bírósági eljárásokat indítanak ellene, egyes tagállamokban megpróbálják elérni, hogy még a szavazólapon se legyen rajta valamiféle államellenes cselekmény feltételezése miatt (capitoliumi tüntetések, 2021. január 6.), és folyamatosan azzal hergelnek ellene, hogy a demokrácia ellensége. Ebben segítségükre van a Republikánus Párt neokon szárnya (soha többé Trump!), akik nagyjából mindent feláldoznának a jobboldali programból annak érdekében, hogy úgymond
megmentsék a demokráciát Trumptól, és ezért hajlandóak inkább Joe Bident támogatni, akár rá is szavazni.
A trumpista MAGA-mozgalom őket hívja RINO-knak („Republican In Name Only”, vagyis: „csak névleg republikánus”). Ilyen RINO-nak állítják be – joggal – Nikki Haleyt is, aki tovább küzd Trump ellen az előválasztásokon, annak ellenére, hogy az első két előválasztáson, Iowában és New Hampshire-ben is csúnyán kikapott. Haleyt amúgy anno Trump nevezte ki Amerika ENSZ-nagykövetének, szóval akár össze is lehetne trumpozni, de ő minden erejével küzd ez ellen.
Nézzük, első ránézésre mi szól az ellen, hogy a demokratáknak érdeke Trump indulása Biden ellen. Aztán nézzük, mi szól amellett, hogy mégis Trumpot szeretnék Biden ellenfelének.
Ezt is ajánljuk a témában
Most már szinte kétség sem férhet hozzá: Donald Trump lesz a republikánusok elnökjelöltje, de Nikki Haley egyelőre nem adja fel a harcot.
2023 végén nagyjából harminc tagállamban indítottak eljárást azért, hogy Trump neve ne szerepelhessen az előválasztási vagy elnökválasztási szavazólapokon, egy frissen kitalált jogi elméletre alapozva. A harmincból kettő fontos, Colorado és Maine.
Colorado államban nem engedné Trump nevének feltüntetését az elnökválasztás szavazólapjain a helyi (tagállami) Legfelsőbb Bíróság január 6-ra hivatkozva. A testületet teljes egészében demokrata kinevezettek alkotják, de még így is csak 4-3 arányban döntöttek így 2023. december 19-én. Colorado után 2023 decemberében Maine állam demokrata főügyésze, Shenna Bellows is úgy döntött, hogy nem engedi feltüntetni az előválasztások szavazólapján Donald Trump nevét arra hivatkozva, hogy felkelésben vagy lázadásban vett részt a 2020. január 6-i capitoliumi tüntetések – avagy „sajnálatos események” – kapcsán.
A hivatkozási alap egy új, erősen vitatott jogelmélet, ami a 14. alkotmánykiegészítés hivatkozik, mely
tiltja, hogy bárki választott hivatalt viseljen, aki úgy vett részt felkelésben vagy lázadásban, hogy előtte már esküt tett az amerikai alkotmányra.
A volt elnök szerepét kongresszusi vizsgálóbizottság próbálta tisztázni, melynek munkájában azonban csak demokraták és egy-két nyíltan Trump-ellenes republikánus vett részt, és a testület nyilvánvalóan politikai alapon kezelte az ügyet. Emellett a demokraták és neokonok körében elterjedt az a felfogás, hogy Trump tényleg nem akarta átadni a hatalmat. A vizsgálóbizottságot az új kongresszus, melynek alsóházában épphogy többségbe kerültek a republikánusok, 2022-ben feloszlatta. A volt elnök ellen a demokraták impeachment-eljárást is indítottak, amely úgyszintén kudarccal végződött.
Szóval január 6-ra hivatkozva döntött úgy először Colorado, majd Maine, hogy Trump rajta sem lehet a tagállamban az előválasztási szavazólapon. Azonban a coloradói republikánusok és Trump megtámadta a döntéseket, fellebbezvén a Legfelsőbb Bírósághoz, melynek az lett a vége, hogy
annak végrehajtását mindkét államban felfüggesztették addig, amíg a Legfelsőbb Bíróság döntést nem hoz a coloradói kérdésben.
A Maine-i előválasztást március 5-én tartják.
A kérdés Michiganben, Minnesotában és Kaliforniában is felmerült, de végül a volt elnök neve maradhat a papírokon. A Trump vs. Anderson címen futó ügyben a Legfelsőbb Bíróság először február 8-án tart meghallgatást.
A döntés ellen természetesen kikeltek a republikánusok, minden Trumpra ráinduló jelölt is, a nagyon is Trump-ellenes Chris Christie pedig azt mondta, hogy a választóknak kell Trumpot diszkvalifikálni. Biden a coloradói döntésre reagálva azt mondta, „nem kérdés”, hogy Trump egy felkelést támogatott. Két prominens demokrata, a kaliforniai Gavin Newsom kormányzó és John Fetterman pennsylvaniai szenátor viszont nem értett egyet a coloradói lépéssel, mondván, a választóknak kell dönteni.
Ezt is ajánljuk a témában
Eddig a vádemelések nem befolyásolták negatívan Donald Trump támogatottságát, de az első büntetőperét március 4-ére tűzték ki, vagyis egy nappal a szuper-kedd elé.
Ezzel párhuzamosan demokrata ügyészek két államban (New Yorkban és Georgiában) 91 bűnvádi eljárást és egy New York-i polgárjogi pert indítottak Trump ellen – ami azonban nem jelenti azt, hogy ne indulhatna az elnökválasztáson, sőt ha netalántán elítélik, akár a börtönből is kampányolhat, kormányozhat. Az egyik ügyet Alvin Bragg manhattan demokrata kerületi főügyésze indította, akinek választási kampányát annak idején Soros György pénzelte.
Valamiért ezen tárgyalások közül többet is úgy időzítettek, hogy politikailag kellemetlenek legyenek,
lényegében az összesnek január-augusztus közt vannak a tárgyalásai. Az igazságügyi minisztérium négy választási csalási ügyben pereli Trumpot, amelyek szövetségi ügyek, nem tagállamiak, és Washingtonban fogják őket tárgyalni. Tavaly a bíró az ügy tárgyalását 2024. március 4-re tűzte ki. Március 5-én van a szuperkedd, amikor a republikánusok 16 tagállamban tartanak előválasztást. Értik, ugye? Így kicsit nehezebb lesz Trumpnak személyesen kampányolnia.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy újságírónő rágalmazás miatt 10 millió dollárt követel a volt elnöktől. Trump lehazugozta őt.
Számos felmérés is Trump-előnyt mutatott az utóbbi időben. A republikánusok sokat hivatkoztak a Washington Post/ABC egy szeptemberi felmérésére, ami szerint Trump ugyanis 9 százalékponttal, 51-42-re vezetett Biden előtt Amerika-szerte, és számos billegő államban is több százalékos előnyt mértek neki.
Biden elnök elfogadottsági indexe 37 százalék volt ekkor, elutasítottsága pedig 56 százalék. Ami a gazdaságpolitikáját illeti, csak 30 százalék elégedett a bidenomicsszal. 44 százalék mondja, hogy rosszabbul áll anyagilag Biden alatt, mint korábban, ami a legrosszabb eredmény egy elnök számára 1986 óta. Mindenesetre az elnök megítélése 15 éves mélyponton van.
Igen ám, csakhogy – mint arra a National Review szerzője rámutatott – minden más kutatás nem mérte Trumpot 46 százalék felé – ez pedig elég állandónak tűnik, Trump ennyivel nyert 2016-ban, ennyivel vesztett 2020-ban, és ez épp nem elég a győzelemhez, ha nem jön még némi, függetlenek és bizonytalanok köréből érkező szavazat.
Emellett a volt elnök kedveltségi mutatója is viszonylag stabil: 50 százalék feletti az elutasítottsága, és 40 százalék feletti az elfogadottsága. A mostani 52-42 az előző egy év egyik legjobb aránya, de pár százalék ide-oda mozgáson túl a volt elnök ezt nem tudta ledolgozni, mióta elhagyta a Fehér Házat.
A bizonytalan választók aránya 8-15 százalék.
Érdemes ránézni Trump párton belüli riválisaira is – leginkább most már csak Nikki Haleyre. Haley elfogadottsága sokkal nagyobb a függetlenek és bizonytalanok között, valamint az egész Amerikára vonatkozó felmérésekben is, mint Trumpé. Azaz Trumpnak van egy erős párton belüli bázisa – a republikánus szavazók 54 százalékának ő a favoritja –, de a republikánus előválasztás nem tükrözi az indulónak a teljes amerikai népesség körében lévő elfogadottságát. Az óvatosságra intő meglátás tehát úgy szól: Trumpot nagyon szeretik és nagyon utálják. Bident nem nagyon szeretik, és nem is nagyon utálják.
Ezt is ajánljuk a témában
Négy sűrű év után november 3-án újra elnököt választ az Egyesült Államok. Utazás az elnökválasztási matek mélyére.
Philip Klein arra hívta fel a figyelmet még novemberben a National Review hasábjain, hogy 2023 március 28-án Ron DeSantis floridai kormányzó, a repubilkánusok Trump-vonalat követő „üdvöskéje” 15,1 százalékkal volt csak Trump mögött a RealClearPolitics átlagolása szerint. Trump volt a legnépszerűbb a saját pártjában továbbra is, de úgy tűnt, hogy tér nyílik még valakinek. Alvin Bragg sorosista manhattani főügyész március 30-án jelentette be Trump bíróság elé idézését – április 18-ra a Trump és DeSantis közti különbség megduplázódott 31,6 százalékra, Trump javára.
Az Axios pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a Biden-kampánygépezet – s ezt a CNN is megírta – nehezen tud mit kezdeni a bizonytalan szavazókkal, mivel ők még nem érzik, hogy kilenc hónap múlva elnökválasztás lesz, és az előválasztási szezon januári indulása előtt azt sem hitték, hogy Trump lesz a republikánus jelölt. Viszont ha rádöbbennek, hogy Biden-Trump visszavágó lesz novemberben, akkor már a Biden-kampány reményei szerint mozgósíthatóak lesznek.
Jen Psaki, Biden volt szóvivője úgy nyilatkozott: „ez a várakozásokkal ellentétes volna… általában az a cél, hogy a republikánusok harcoljanak, és kiköltekezzék magukat.” Most azonban
a demokraták „Trumpot akarják ellenfélnek, mert úgy gondolják, hogy ez a legjobb kontraszt, amit fel lehet mutatni.”
Mások Jim Messinát idézgetik, aki Barack Obama 2012-es kampányát vezette, és közel áll a Biden-kampánycsapathoz is: „minden reggel, amikor felkelek, térdre esek és azért imádkozom, hogy Istenem, add, hogy Donald Trump legyen a republikánus jelölt”.
Ezt is ajánljuk a témában
Vajon a novemberi amerikai félidős választásokon is felmerül-e majd a csalás gyanúja? Ez a végső kérdés, amire kifutnak 2020-as amerikai elnökválasztás vitatott jelenségei, hiába akar arról megfeledkezni a mainstream média és a demokrata elit. A csalásgyanút rengeteg bizonyíték támasztja alá. Átfogó cikksorozatunk első része!
Azaz egyes, a National Reviewban közzé tett feltételezések szerint a demokraták kiszámolták, hogy Bidennek igazából csak Trump ellen van esélye. S hogy elintézzék, hogy Trump legyen a republikánusok jelöltje, megszórták egy rakat perrel, meg kikiáltották a demokrácia ellenségének. Így egyrészt fenntartják a saját táboruk harci kedvét. Másrészt mobilizálják a MAGA-szavazótábort, ami csak azért is elmegy, és Trumpra szavaz az előválasztásokon. Ez pedig mobilizálja a demokrata tábort az elnökválasztáson, plusz a bizonytalanok és függetlenek egy nem kicsit részét is – mindenkit, aki nem szereti Bident, és valakire szívesen leváltaná, de nem Trumpra.
Azaz a demokraták megismételnék 2020-at, amikor Biden nem azért nyert, mert ő Biden, hanem azért, mert ő nem Trump. 2020-ban Biden a „bárki, csak Trump ne” felkiáltással szavazók szavazatai miatt nyert.
Bident pocsék elnöknek tartják, és sokan már így se szavaznának rá, de a demokraták utolsó esélye 2020 megismétlése, azaz az elnökválasztást fel kell húzniuk a Trump-ellenességre.
Joe Biden január 6-án (a kapitóliumi tüntetések évfordulóján) a pennsylvaniai Valley Forge-ban tartott, lényegében első kampánybeszédében a saját elnökségének nem létező eredményeit nem nagyon emlegette, ám sokszor megidézte Donald Trump szellemét, természetesen a demokráciára leselkedő veszélynek beállítva a volt elnököt.
Akár így számoltak, akár nem, az már szinte bizonyos, hogy novemberben Trump-Biden visszavágó lesz, és mindkét pártnak, mindkét tábornak erre kell készülnie. A felmérésekben egyelőre Trump vezet, de nyerni főleg a billegő államokban kell, november 4. pedig még messze van.
Ezt is ajánljuk a témában
Ki hisz még az amerikai álomban az Egyesült Államokban? Mi a demokraták legnagyobb baja? Átvesznek-e ötleteket a magyaroktól? Nagyinterjúnk Amerika állapotáról Csizmazia Gáborral, az NKE amerikanisztikusával!
Nyitóképen: Donald Trump a New Hamsphire-i Portsmouth-ban kampányol az előválasztás előtt. Forrás: Chip Somodevilla