Nem volt rossz éve Kínának 2023-ban, de a java még csak most jön

Mozgalmas évet zárt a világpolitika: 2023-ban újabb konfliktusok robbantak ki, és régi ellentétek kerültek újra felszínre. Az egyik meghatározó téma Kína és a Nyugat kapcsolata volt. Hogyan alakult az ázsiai óriás idei éve, és mi várható jövőre? Erről kérdeztük Horváth Leventét, volt sanghaji főkonzult, az Eurázsia Központ igazgatóját.

***

Egyesek szerint küszöbön van Kína összeomlása, mások szerint nincsen semmi probléma, az ázsiai ország minden gond nélkül folytatja a fejlődését. Milyen év volt összességében 2023 Kína számára?

2005 óta foglalkozom Kínával, már akkor is küszöbön volt Kína összeomlása, és azóta is minden évben a nyugati médiában Kína összeomlásáról, a kínai ingatlanlufi kidurranásáról és egy kínai gazdasági válságról olvashatunk. Így volt ez idén 2023-ban és ez várható 2024-ben is. Kisebb-nagyobb gazdasági és társadalmi problémák, mint minden országban, Kínában is vannak,

A 2023-as év Kína szempontjából a nemzetközi politikában sikeres évnek mondható, egyre nagyobb szerepet kap a diplomáciában: márciusban kínai közvetítéssel Irán és Szaúd-Arábia 7 év után újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat, a BRICS-országok 6 taggal kiegészültek, több multilaterális csúcstalálkozó volt Kína és különböző régiók között. Továbbá októberben megtartották a III. Övezet és Út Fórumot, amelyen a magyar miniszterelnök mellett 21 másik állam- vagy kormányfő vett részt, de összesen 150 ország képviseltette magát.

A Nyugat rendszeresen aggódik az emberi jogok helyzete miatt Kínában: a két térség eltérő kultúráját figyelembe véve mennyire megalapozottak ezek a kritikák?
Tizenkét évet éltem folyamatosan Sanghajban, ez idő alatt azt tapasztaltam, hogy például az egyetemeken a menzákon külön részleg van a muszlim vallásúak étkezési szokásai szerint kialakítva, a kisebbségek plusz pontokat kapnak az egyetemi felvételik során, hogy csak néhány példát említsek. A kritikák kapcsán inkább az az érdekes, hogy 20 éve, 

És a 20-30 éve jelen lévő külföldi cégek, amelyek az emberi jogok be nem tartása miatt költöztetik el gyáraikat más (olcsóbb) országba, azok eddig nem tapasztalták azokat? Vagy az amerikai-kínai kereskedelmi háború miatt van? 

Milyen év volt az idei a tajvani-kínai viszonyban? Sok nyugati elemző szerint Peking az orosz-ukrán háború tapasztalataiból tanulva igyekszik majd egyesíteni a szigetet a szárazföldi Kínával. Mennyiben lehet reális egy ilyen forgatóköny?

A kínai-tajvani kapcsolatokban a következő év januárja lesz érdekes, amikor választásokat fognak tartani a szigeten. A Kínai Népköztársaság az elmúlt 75 évben Tajvan csatlakozásáról beszél, Mao Ce-Tung, Teng Hsziao-ping és az összes elnök szerette volna, ha az ő idejében megtörténik az egyesülés, azonban az eddigi 75 évben nem támadta meg Tajvant. Voltak figyelmeztető rakéták, blokád, de valószínűleg továbbra sem lesz háború. Kína és Tajvan között nagyon szoros gazdasági kapcsolat alakult ki, és ez csak növekedni fog. 

Háború csak akkor lesz, ha ezt kiprovokálják. Egyébként a világon mindössze 13 állam áll diplomáciai kapcsolatban Tajvannal, a többi ország a Kínai Népköztársasággal alakított ki diplomáciai kapcsolatot, amelynek keretében elfogadták, hogy Tajvan a Kínai Népköztársaság része – erről szól az „Egy Kína-elv”. Mégis, az utóbbi időben egyre többen avatkoznak bele a tajvani kérdésbe, azaz Kína belpolitikájába.

Az idén már évtizedek óta nem látott mélységekbe kerültek az amerikai-kínai politikai kapcsolatok. Novemberben viszont találkozott egymással a két elnök, hol tartanak most év végén a bilaterális kapcsolatok?

Az USA vetélytársként tekint Kínára, félti a hegemón uralmát a Nyugat által vezetett egypólusú világrendben. Az ázsiai országok – nem csak Kína és Oroszország! – a világrend megreformálásában érdekeltek, hogy az ázsiai nagyhatalmak több szavazati jogot kaphassanak a világ nagy ügyeiben. Az Amerikai Egyesült Államok már 2011-ben meghirdette a „Fordulat Ázsia felé” politikáját, azaz, nagyobb figyelmet szentel Ázsiának, de főleg Kelet- és Délkelet-Ázsiának, hogy Kína gazdasági megerősödését kordában tudja tartani. Az USA 2018-ban meghirdette a kereskedelmi háborút Kínával szemben, ami mára már nem csak a kereskedelemben, hanem minden szinten érzékelhető. 

Kommunikációs szinten mind a két fél a békülést támogatja, azonban az elnöki találkozókat követően az USA részéről a tettek nem ezt bizonyítják. Legutóbbi találkozójuk után is Biden amerikai elnök rögtön lediktátorozta a kínai államfőt, ez nem mondható szerencsésnek. Ezekből kifolyólag

a békülésről csak beszél, de teljesen máshogy cselekszik. Ennek ellenére 2022-ben új rekordokat döntöttek meg az USA-Kína kereskedelmi kapcsolatok, azonban 2023-ban csökkenés várható az első három negyedév adatai alapján.

A gazdaság mellett sokszor említenek más területeket is, amelyek Kína hanyatlására utalnak a kritikusok szerint. Minek köszönhető, hogy Kína továbbra is képes az IMF által előrejelzett gazdasági növekedésre, és még a sokszor említett „társadalmi feszültségek” sem vezettek Kína széteséséhez?
Kína egy 5000 éves civilizáció. Más földrajzi adottságokkal, történelemmel, társadalmi berendezkedéssel, más kultúrával, vallással rendelkezik, ezáltal teljesen más a gondolkodásuk is. Nem lehet és nem is szabad a nyugati gondolkodással, terminológiákkal vizsgálni a kínai fejleményeket. Kína máshogy működik, mint egy általunk megszokott nyugati állam.

Az EU mint az Egyesült Államok szövetségese szintén agresszívebb hangot üt meg mostanában Kínával kapcsolatban. Hova jutottak ezek a kapcsolatok az idén?

Kína egyik legfontosabb kereskedelmi partnere az EU, ebből kifolyólag számít az európai együttműködésekre. Ezt bizonyítja az is, hogy idén több magas rangú kínai politikus tett hivatalos látogatást Európában. Ugyanakkor az EU-nak is az egyik legfontosabb gazdasági partnere Kína, az unió vezetői és a francia államfő, Emmanuel Macron is ellátogatott Kínába idén. A kínai és az európai vezetők közötti tárgyalásokat követően kiadott kínai közleményekben mindig kihangsúlyozzák, hogy

és ne más országok érdekeit helyezzék előtérbe. Ezen kijelentések általában a nyugati médiában már nem jelennek meg. Érdekesség volt, hogy Macron a kínai látogatása után egy teljesen új, békülő és együttműködő hangot ütött meg, azonban ez nem aratott nagy sikert Európában, így ez a gondolat rögtön el is halt. December hetedikén tartották az EU-Kína csúcsot, amely után az a kérdés, hogy az EU hogyan áll Kínához, együttműködő partnerként vagy versenytársként tekint Kínára.

A konnektivitás vagy a blokkosodás a cél?

Úgy gondolom, hogy a békés együttműködésből, a konnektivitás kialakításából többet profitálhat az EU, mint a blokkosodásból és az eltávolodásból. És habár az EU Kína legnagyobb gazdasági partnere, azt ne feledjük, hogy a Nyugaton kívüli világban is van élet, 

Tehát, ha az EU nem az együttműködést preferálja Kínával kapcsolatban, az valószínűleg nem Kínának fog fájni, hanem inkább az EU-nak okozhat problémákat. Csak egy példát kiemelve: a német autógyárak több autót adnak el Kínában, mint az egész EU-ban.

Tény, tehát, hogy 2023-ban romlottak a kapcsolatok a Nyugat és Kína között, de ebben a helyzetben hol tartanak most a magyar-kínai kapcsolatok?

Magyarország 2010-ben meghirdette a keleti nyitás politikáját, amellyel diverzifikálta a nemzetközi kapcsolatait.

Magyarország és Kína között szoros politikai kapcsolatok épültek ki, Orbán Viktor miniszterelnök idén ismét Kínába látogatott és harmadszorra is részt vett az Övezet és Út Fórumon. Emellett a gazdasági kapcsolatok is egyre erősebbek, Kína az elmúlt években többször is a legnagyobb külföldi befektető volt Magyarországon. Habár a nyugati politikusok rendszeresen kritizálják Magyarországot a kínai kapcsolatai miatt, de ha megnézzük a statisztikákat, a kínai tőke jelenléte Magyarországon – a méretéből kifolyólag is – messze elmarad a nyugat-európai országokban jelen levő kínai tőke mértékétől.

A nyugat-európai országok politikusai nagyon kritikusak Kínával szemben, de a háttérben hatalmas gazdasági együttműködések köttetnek.

Mi várható 2024-ben – gondolok itt főleg az unió és Kína közötti kapcsolatokra –, van arra esély, hogy ne csak a tagállamok, de az EU vezetése is revideálja a Kínával kapcsolatos álláspontját?

Európában és Kínában is nagy érdeklődéssel követték a Kína-EU csúcstalálkozót, és az a fő kérdés, hogy az EU-ban mi lesz a döntés a kínai kapcsolatokról. Kína politikamentesen közelíti meg az együttműködést, tehát az EU-Kína kapcsolatok változása tulajdonképpen az EU vezetőin múlik. Ha nem is most, talán 2024 második felében,

***

Nyitókép: Eurázsia / Hegedüs Róbert