A polgárság számomra értékvállalás, etikai tartás, felelősség, közösségi elköteleződés, szolidaritás, tisztelet, nyitottság és párbeszédre való készség. A digitális térben is így képzelem el a polgári gondolkodást.
Lehetünk-e valódi polgárok a digitális világban?
Én hiszem, hogy igen.
A polgárság számomra értékvállalás, etikai tartás, felelősség, közösségi elköteleződés, szolidaritás, tisztelet, nyitottság és párbeszédre való készség. A digitális térben is így képzelem el a polgári gondolkodást, én ezt képviselem, ezt tartom magam és a családom számára mértékadónak. Tudom, hogy sokan ugyanígy vannak ezzel, noha nem biztos, hogy egyazon közösséghez tartozunk.
A digitális világ kétségtelenül újfajta színtere lett az emberi együttélésnek. A közösségi média tereiben már nem csupán információt keresünk és fogyasztunk, hanem kapcsolatokat építünk, véleményt formálunk, vitákban veszünk részt, hatást gyakorlunk.
Minden megosztás, komment vagy akár a csend is – én egyre gyakrabban választom ezt az „üzemmódot” – üzen valamit arról, kik vagyunk és mit tartunk fontosnak.
Én arra törekszem, hogy a mondanivalóm tiszteletteljes legyen. A tisztelet ugyanis nem gyengeség, hanem erő. Tudatosan figyelek arra, hogy a szavaim építsenek, hogy a beszélgetésekben a kíváncsiság vezessen, hogy a megértés ne csak szép szó legyen, hanem a jelenlétem része. Apukám mondta mindig: a példamutatás nem hangos gesztusokban rejlik, hanem abban, hogy következetesen ugyanazt képviseljük, még akkor is, amikor senki nem figyel különösebben.
Hogy voltak-e mondataim, amelyek „félrementek”? Igen. Volt, hogy én is hibáztam. De sosem célom a bántás. Nem hiszem, hogy a világ fekete-fehér lenne, nem látom „ellenségnek” azt, aki másként gondolkodik. A párbeszéd lehetőségét soha nem zárom be. Ha támogatok egy közösséget, az nem azt jelenti, hogy mástól elfordulok.
A valódi polgári magatartás nem az egyetértésben mutatkozik meg, hanem szerintem abban, hogy a másik embert akkor is méltányolom, ha a véleményét nem osztom.
Én ebben látom a saját digitális polgári vállalásomat is. Azt is gondolom, a párbeszédben benne kell lennie az esetleges hibázás, a belátás és a változás lehetőségének is. Az ember változhat, a hibákat korrigálhatja. Ugyanakkor a változásnak nem pusztán egy kijelentésnek kell lennie, hanem hosszú távon bizonyított magatartásnak. Amit mi képviselünk, azt látni fogja az utókor is. A saját kislányom is. A digitális polgár nyoma tehát nemcsak adat, hanem minta.
A digitális világban az értékképviselet nem látványos hőstett, hanem apró, következetes gesztusok sorozata.
A közösségi média ugyan a pillanatot jutalmazza, de a példamutatás hosszú távon gyűjti össze az erejét.
Azon leszek, hogy emberséggel szólaljak meg. Számomra ebben a kultúra a legfontosabb támasz és iránytű: nemcsak a művészetben, hanem a gondolkodásban, a másokhoz való odafordulásban is jelen van. Nem korlátozódik a színpadra vagy a könyvek lapjaira – ott van abban is, ahogyan kérdezünk, ahogyan figyelünk, ahogyan reagálunk egymásra. Én abban hiszek, hogy ahol a kultúra jelen van, ott a párbeszéd is otthonra talál. Ez a célom digitális polgárként is.
Nyitókép: YouTube/Képernyőkép
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Nagy a kétségbeesés, immár van ellenfél is a pályán.
Sem a miniszterelnök, sem Lázár János nem jött zavarba.
Ahhoz nincs kedvem, de szívesen beszélgetek vele a háborús őrületről, a bevándorlók szétosztásáról és a Tisza által tervezett megszorításokról.
A hatóság szerint a helyzet továbbra is egyértelmű, Tordai Bence eddigi lépései pedig csupán az időhúzást szolgálták.
A miniszterelnök nem finomkodott: szerinte az EU-ban megszűnt a jogállamiság, a bürokraták szabálytalanul nyúltak az orosz vagyonhoz, a NATO főtitkára pedig nyíltan a béke ellen dolgozik. Orbán Viktor szerint a veszély most már Nyugatról is fenyeget.
November óta udvarol a párbeszédes a tiszásnak. Csak egy kávét akar...
Demjén Ferenc pályája, dalai és élete kerül fókuszba Mészáros Nóra karácsonyi interjújában. A Kossuth-díjas énekes mesél gyermekkori emlékeiről, a legendás slágerek hátteréről és a közönséghez fűződő kapcsolatáról.
„A kommunisták voltak azok Magyarországon, akik világnézet és a párthoz való hűség alapján döntötték el, ki dolgozhat bizonyos helyeken és ki nem” – írta a Magyar Jelen újságírója.
