Strasbourg nem illetékes: az eutanázia tagállami jogkör
A strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult egy magyar jogász tragikus betegsége miatt, de elvileg a bíróság nem is tárgyalhatná az ügyet.
Egy kanadai aktivista figyelmeztetést küldött a magyaroknak: az eutanázia engedélyezése beláthatatlan következményekkel járna. Leírása szerint a drámai adatok magukért beszélnek.
Amanda Achtman kanadai életpárti aktivista az Axiómán megjelent cikkében figyelmeztette a magyarokat: eszünkbe ne jusson engedélyezni az eutanáziát!
A cikk bemutatja, hogy mi történt, miután Kanada 2016-ban legalizálta a gyakorlatot. Hét év alatt a legális öngyilkosságok száma annyira megnőtt, hogy ma már az összes haláleset 4,1 %-át teszik ki, és
ez lett az ötödik leggyakoribb halálok az országban.
Az aktivista szerint az egyik legalapvetőbb probléma az eutanáziával az, hogy nem korlátozható. Eleinte csak azoknak lett engedélyezve, akiknek a halála úgymond „ésszerűen előrelátható” volt. Hamarosan létrejött egy új kategória, azok számára, akik nagy fájdalmakat élnek át, de nem haldokolnak.
Ezt követően egy újabb kategória jött létre: azoknak is lehetővé tették az igény leadását, akik nem fizikai, hanem lelki fájdalomtól szenvednek. Achtman szerint a kanadai kormány mindezt, a félreértelmezett egyenlőség nevében cselekedte.
Amíg az eutanáziát elfogadható megoldásnak tekintjük a szenvedésre, addig nem korlátozható a jogosultak köre”
– jegyzi meg a szerző, aki szerint pont emiatt, egyesek már a gyerekek számára is elérhetővé tennék a gyakorlatot.
Ezt is ajánljuk a témában
A strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult egy magyar jogász tragikus betegsége miatt, de elvileg a bíróság nem is tárgyalhatná az ügyet.
Amanda Achtman azzal érvel, hogy az eutanázia tulajdonképpen „egy bűnrészes közreműködésével történő öngyilkosság”. A szerző rámutat: csak azért, mert igyekeznek orvosi szakszavak mögé rejteni a jelentést, a lényeg nem változik.
A szerző egy másik érve az engedélyezés ellen az, hogy az eutanázia
értéktelennek nyilvánítja a fogyatékkal élő emberek életét.
Achtman leírja: több olyan eset volt, ahol kanadai fogyatékkal élők arról számoltak be, hogy szinte kényszerítették őket arra, hogy vegyék fontolóra az eutanáziát.
A cikk kifejti, hogy negatív hatással volt az orvos és a betegek viszonyára az, hogy az állam arra kötelezi az orvosokat, hogy az összes „jogosult” páciensnek ajánlják fel az eutanáziát, mint lehetséges opciót.
A szerző alternatív intézkedéseket ajánl a gyakorlat bevezetése helyett.
Először is: támogatni kell a kiszolgáltatott helyzetben levőket. Másodszor: többet kell tenni az öngyilkosságok megelőzéséért. Harmadszor: integrálni kell a fogyatékkal élőket. Negyedszer: ragaszkodni kell ahhoz, hogy az orvosok a gyógyításra fókuszáljanak. Végül Achtman azt tanácsolja, hogy mindenki értékelje jobban azokat az embereket, akik szenvednek, és akik szenvedőket ápolnak.
A teljes cikk itt olvasható.
Nyitókép: Unsplash/Jem Sahagun