A napokban Portugália lett az ötödik európai ország, ahol engedélyezték az aktív eutanáziát. A halálról való emberi döntés lehetőségéről a keresztény egyházak szigorú nézeteket vallanak, az európai országokban viszont már évtizedek óta vitatéma és eltérő szabályozás tárgya az eutanázia.
Számtalan irodalmi műben, filmben, nyilvános vitában előjön az eutanázia kérdése és az, hogy emberként van-e jogunk beleszólni abba, ki mikor haljon meg. Vajon segítünk-e azzal halálosan beteg szerettünknek, hogy megrövidítjük szenvedésének az idejét? Vagy van-e jogunk arról dönteni, hogy mikor haljunk meg? Vajon mekkora a visszaélés kockázata, ha az állam felhatalmazást ad egy másik ember életének kioltására? Ezen
illetve az asszisztált öngyilkosság is, de egyre több helyen döntenek úgy, hogy az önrendelkezéshez való joghoz hozzátartozik a saját halál meghatározásához való jog is.
Legutóbb a portugál parlament szavazta meg az eutanázia lehetőségét azoknak, akik gyógyíthatatlan betegségtől szenvednek, és olyan elviselhetetlen kínokat élnek át, hogy már minden pillanat gyötrelem számukra. Portugália ezzel az ötödik európai ország lett, ahol legális az aktív eutanázia. Ez a jog csak a 18 év feletti portugál állampolgárokat illeti meg, a külföldieket nem. A parlament az utóbbi három évben négyszer szavazta meg a törvénytervezetet, de a hívő katolikus elnök, Marcelo Rebelo de Sousa mind a négy alkalommal visszadobta. A portugál döntéshozás még így is viszonylag gyorsnak számít: több európai országban – például Franciaországban és Írországban – évek óta nem tudnak dűlőre jutni az eutanázia szabályozását illetően,
Az eutanáziának több fajtáját különböztetjük meg az orvosi beavatkozás mértékétől függően.
Az egyre több helyen elfogadott passzív eutanáziánál beszélhetünk asszisztált öngyilkosságról és az orvosi segítségnyújtás megtagadásáról. Utóbbinál az orvos a beteg kérésére nem végez életmentő beavatkozást, mert az mindkettőjük szerint csak további szenvedéseket hozna.
Az asszisztált öngyilkosság esetében az orvos átadja a szükséges eszközt, gyógyszert, és a beteg maga vet véget az életének, tehát az egészségügyi dolgozó segédkezik az öngyilkosságnál.
Az aktív eutanázia esetében az orvos adhatja be a betegnek a halált hozó gyógyszert, többnyire injekcióval. Portugáliában ez csak akkor alkalmazható, ha a beteg valamiféle fizikai akadályozottság miatt egyedül nem képes bevenni a gyógyszert.
Az eutanázia legalizálása nem jelenti azt, hogy az orvosokat saját lelkiismereti meggyőződésük ellenére kényszeríteni lehet az együttműködésre, de a részt vevő egészségügyi dolgozókat nem lehet megbüntetni. Európában Portugália mellett Spanyolországban, Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban legalizálták az eutanázia minden formáját.
Spanyolország 2021-ben engedélyezte a „kegyes halált”. Pár hónapja a jobboldali Vox párt kezdeményezte a törvény eltörlését, de a legfelsőbb bíróság elutasította. Csakúgy, mint a szomszédos országban, itt is szigorú szabályok vannak: kizárólag nagykorú spanyol állampolgárok élhetnek a lehetőséggel, akik tudatában vannak döntésüknek, és legalább tizenöt nap elteltével kétszer ki kell fejezniük ezen szándékukat.
Luxemburgban 2009-ben, Belgiumban és Hollandiában pedig 2002-ben engedélyezték először. Belgiumban a legalizálása óta évente átlagosan 1400 eljárást hajtanak végre. Az ottani törvények kezdetben hasonlók voltak a jelenlegi portugál jogszabályhoz, az évek alatt több lépésben kiterjesztették a jogot újabb társadalmi csoportokra.
A szenátus 2013-ban megszavazta, hogy végstádiumú betegségben szenvedő gyerekek is hozzájussanak az eutanáziához a szülők beleegyezésével, 2016-ban végezték el az első ilyen beavatkozást kiskorún. 2014-ben egy belga orvos egy mentális betegséggel küzdő páciensének írt fel halálos dózisú gyógyszert az illető kérésére. Ugyanebben az évben az országos eutanáziabizottság engedélyezte egy börtönbüntetését töltő erőszaktevő-gyilkosnak, hogy véget vessen az életének.
2021-ben tanulmány jelent meg arról, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága és a belga alkotmánybíróság azt vizsgálja, mennyire tartja tiszteletben a belga eutanáziatörvény az alapvető emberi jogokat. 2021-ig 370 mentálisan beteg ember élete szakadt meg ezzel a módszerrel, és több esetben bíróság elé vitték az ügyet a családtagok, akik csak utólag tudták meg, hogy rokonuk az orvosa segítségével véget vetett az életének.
A fiatalkorúakon elvégzett eutanázia szerencsére sokkal ritkább: egy 2018-as jelentés szerint két év alatt 3 gyerek élete ért így véget, ugyanezen idő alatt 4337 ilyen beavatkozást végeztek.
Hollandia még Belgiumnál is előrébb jár az eutanázia ügyében. 2001-ben a világon elsőként fogadták el az aktív eutanáziát is legalizáló törvényt, 2005 óta pedig már gyermekeken is elvégezhető a beavatkozás, igaz, kezdetben csak a 12 évesnél idősebbek vagy 1 évesnél fiatalabbak esetében. 16 éves korig minden esetben a szülők beleegyezése is szükséges. Idén áprilisban a kormány bejelentette, hogy kiterjeszti az eutanáziát a 12 év alatti, végstádiumú beteg gyermekekre is. Ezzel évente 5-10 fővel nő a potenciális személyek száma, nagyjából ennyi halálos beteg gyermek van ebben a korosztályban.
Kontinensünkön kívül csupán három országban legális az aktív eutanázia. Kolumbiában 2014, Kanadában 2016, Új-Zélandon 2021 óta.
Európa legtöbb országában, valamint az amerikai kontinens nagy részén szigorú feltételek mellett elfogadható a passzív eutanázia egyik formája. Ausztriában, Finnországban, Németországban, Svájcban és az USA egyes államaiban a jogszabályok lehetővé teszik, hogy az orvos hozzásegítse haldokló páciensét az öngyilkossághoz a szükséges gyógyszerek biztosításával. Franciaországban, Olaszországban és Írországban szintén elfogadható a passzív eutanázia végstádiumú betegség esetén. Ezekben az országokban évek óta folyik a vita az aktív eutanázia legalizálásáról, de a társadalom megosztott a kérdésben.
amely szerint az a nagykorú beteg, akinél már minden lehetséges gyógymódot bevetettek, de továbbra is súlyosan szenved, és gyógyíthatatlan a betegsége, visszautasíthatja a további életmentő orvosi kezeléseket. Várandós édesanya, illetve gyerek esetében a szülő nem dönthet a passzív eutanázia mellett, a szükséges eljárást mindenképp végig kell csinálni.
Erkölcsi dilemma
Mit mond az egyház?
Az eutanáziával kapcsolatos legtöbb fenntartás – az emberi jogi kérdések mellett – erkölcsi aggályokból származik. A keresztény tanítás szerint a gyilkosság és az öngyilkosság egyaránt bűnnek számít, ezért az egyház ellenzi az eutanáziát. A katolikus egyház katekizmusában leírja: bármi legyen is az indítéka vagy az eszköze, a közvetlen eutanázia azt jelenti, hogy a fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget vetnek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan, ezért nem akceptálható semmiféle cselekedet vagy mulasztás, amely egy személy megölésére irányul fájdalmának enyhítése érdekében.
Bizonyos esetekben azonban az egyház is rábólint a passzív eutanáziára. Az egyik ilyen eset a túlbuzgó gyógyítás visszautasításának a lehetősége, amikor az orvos a várt eredményhez képest aránytalan beavatkozást akar alkalmazni. Ilyenkor nem gyilkosságról van szó, hanem az elkerülhetetlen halál elfogadásáról. Továbbá azt sem ítéli el az egyház, ha az orvos fájdalomcsillapítót (például morfiumot) ad be egy haldoklónak, még akkor sem, ha fennáll a kockázata, hogy a gyógyszer a beteg halálát okozhatja, hiszen ilyenkor a kezelés célja nem a halál előidézése.
Az eutanáziához és a békés halál előidézéséhez, a szenvedések lerövidítéséhez való jog mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Már az ókorban is többen vallották, hogy a haldoklónak joga van a békés, gyors halálhoz. A rengeteg erkölcsi fenntartás miatt azonban az eutanázia – csakúgy, mint a halálbüntetés vagy az abortusz – továbbra is korunk egyik legvitatottabb kérdése, ami jól mutatja, mennyire aggályosnak tartjuk, hogy mi, emberek döntsünk élet és halál kérdéséről.
Nyitókép: Az eutanázia legalizálása ellen tiltakozók Párizsban április 4-én
Forrás: AFP/Geoffroy van der Hasselt
Zeller Judit példaként tekint a Benelux államok szabályozására, miközben épp a napokban először hajtottak végre eutanáziát egy 12 év alatti kisgyereken Hollandiában.
A Magyar Nemzeti Galéria Dolce vita című kiállítása jóval több, mint egyszerű katalógusa az utóbbi két évszázad „italomán” magyar képzőművészeinek és az ő legkülönbözőbb stílusú, a téma miatt mégis rokon alkotásaiknak. Itália rajongóinak műveit nézhetjük végig a Budavári Palotában.
Somogyi Győzővel nagy formátumú, pótolhatatlan alkotót, mestert és példaképet veszített el a magyar nyilvánosság és kulturális élet.
Jól emlékszem a műteremre, a konyhára, a verandára. De leginkább az atmoszférára, a miliőre. Olyan ház volt és olyan kert, ahol jó lenni. Somogyi munkássága összetéveszthetetlenül karakteres, ezer közül is felismerni egy-egy festményét vagy grafikáját. Győrffy Ákos írása.
A fiatalember iskolája is elbúcsúzott egykori tanulójától.
Hatala Anna 2024 eleje óta vezette a Nemzeti Információs Központot.
A fizikai törvények, amelyek eddig gyanúsan fideszes pártkatonának tűntek, hirtelen beléptek a kormányzati valóságba is.
