Hozzátette: komoly erkölcsi dilemmát jelent a kérdés, melyben alkotmányjogi értelemben az állam életvédelmi kötelezettsége és az egészségügyi önrendelkezéshez való jog áll szemben egymással. Fontos tudni, hogy megkülönböztethetjük az eutanázia aktív és passzív formáját: előbbi esetben egy orvos kifejezetten előidézi a halált, például bead egy halált okozó injekciót. Ennek van olyan formája is, amikor az orvos által biztosított szert a beteg magának adja be. A passzív eutanázia ezzel szemben a kezelés hiányát, a halál bekövetkezésébe történő belenyugvást jelenti.
A progresszív követelések közül talán az eutanázia tekintetében őrzi meg a legtöbb állam még ma is a kevésbé megengedő szabályozást. Vannak persze olyan országok, melyek lehetővé teszik az élet kérésre történő, aktív kioltását, ilyen például Belgium vagy Hollandia. A legtöbb tagállamban a szabályozás tiltja és bünteti az aktív eutanáziát, de megfelelő feltételek fennállása esetén nem bünteti a passzív formáját, a kezelés visszautasítását, illetve az életben tartó gépekről történő lekapcsolást - mutat rá Szikra Levente.
Magyarországon az aktív eutanázia tilos, helyzettől függően emberölés vagy öngyilkosságban közreműködés bűntette miatt felel az, aki mégis ilyet tesz.
Szűk körben, szigorú formai és tartalmi követelmények mellett lehetőség van azonban a kezelés visszautasítására az egészségügyi törvény rendelkezései szerint. Ha egy háromfős orvosi bizottság egyhangúlag megállapítja, hogy a páciens betegsége az élettel összeegyeztethetetlen, és a tudomány állása szerint gyógyíthatatlan, akkor megfelelő tájékoztatás, és az ellenkezőjéről való meggyőzés kísérlete mellett a beteg tanúk által igazoltan, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kérheti, hogy ne folytassák a kezelését. Ezt nagyon szűk körben, többlépcsős eljárás után lehet megtenni itthon, ráadásul bármikor visszavonható a nyilatkozat, a visszavonás pedig alaki kötöttségek nélkül, akár szóban is megtörténhet.
Tagállami hatáskör, bírósági túlterjeszkedés
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), amely nem az Európai Unió, hanem az Európa Tanács szerve, már több esetben vizsgált eutanáziával kapcsolatos ügyeket, de még
egyszer sem mondta ki, hogy az eutanáziához való hozzáférés alapvető jog lenne
– mutat rá az Alapjogokért központ elemzője.