– mutat rá az Alapjogokért központ elemzője.
A sajtóból a napokban megismert beadvány arra irányul, hogy a testület marasztalja el Magyarországot a most hatályos eutanázia-szabályozás miatt. Ennek kapcsán annyit tartok fontosnak megjegyezni, hogy bár valóban nehéz erkölcsi és emberi dilemma áll előttünk, nem e bíróság feladata és hatásköre dönteni olyan ügyekben, amikor a szabályozás vagy annak hiánya a kérdés. A bíróság egy jogállamban egyedi jogvitákat bírál el. Normakontrollt, azaz szabályozás vizsgálatát csak a nemzeti alkotmánybíróságok végezhetnek.
Ha tehát ennek ellenére az EJEB befogadja majd a keresetet – melyről eddig még nem döntött –, akkor hatáskörtúllépésről lesz szó,
mely persze nem lenne példátlan ezen intézmény történetében – fejtette ki lapunk kérdésére a jogász.
Mint rámutatott: egyre gyakrabban látjuk azt, hogy a testület szélsőségesen kiterjesztően értelmezi az Emberi Jogok Európai Egyezményét, mely ítéleteinek jogalapját jelenti. E kiterjesztő értelmezés nem csak az alapvető jogok tartalmának folyamatos, az egyezményből nem következő bővülését hozza magával, de azt is, hogy az EJEB sokszor megkerüli a saját hatásköri korlátait. Főszabály szerint akkor lehet ehhez a bírósághoz fordulni, ha a kérelmező minden hazai jogorvoslatot kimerített. Van azonban egy kerülőút: ha az EJEB úgy ítéli meg, hogy nem áll a kérelmező rendelkezésére megfelelő hazai jogorvoslat, akkor enélkül is befogadja a kérelmet. Ezt a kivételszabályt sokszor visszaélésszerűen alkalmazza a bíróság, így elérve azt, hogy elbírálhasson olyan ügyeket is, melyek az egyezmény eredeti koncepciója – és a hatalmi ágak elválasztása – alapján nem tartoznának rá.