Ezt nevezték ők, például a Facebook „közösségi alapelveknek”, és itt került sor először a fent részletezett, mindenféle jogállamisági kritériumokat mellőző gyakorlatokra. Úgy mint egyes védett csoportok privilegizálására, mások, például a konzervatívok véleményének erős korlátozására, vagy például a „bűnösség vélelmének” alkalmazására (bejelentések alapján letiltanak, majd addig nem oldanak fel egy profilt, amíg az algoritmus meg az alulfizetett Facebook-moderátorok úgy nem döntenek, hogy na, jó, mégsem történt szabálysértés – lásd: Pesti Srácok Facebook-oldala). Most pedig úgy fest, hogy a törvényalkotók kezdenek mintaként tekinteni az addig minden törvényi felügyelettől ódzkodó közösségimédia-platformok gyakorlatára. Külön pikáns, hogy a Facebook jelentős része, jelesül a moderátori központ egyébként épp Dublinban működik.
Mindennek kapcsán Dornfeld lapunknak elmondja, „Mark Zuckerberg nem sokra tartja a szólásszabadságot, a jogi bizonytalanságot sokkal jobban gyűlöli: a platformja nem veszít pénzt azzal, ha legitim véleményeket töröl, de azzal igen, ha azok nem törlése miatt megbüntetik”.
Viccelni azért lehet?
Ugyanakkor az ír szájkosártörvénynek ugyanaz lehet a gyenge pontja, mint a „közösségi alapelvek” betartatásának: az irónia algoritmikusan, de sokszor emberi értelmezés segítségével is elválaszthatatlan a komolynak szánt üzenettől – vagy akkor a készítő vélhető motivációját vizsgálják majd, vagyis, hogy célja volt-e a gyűlöletkeltés? A vezető elemző rámutat, ennek bizonyítása ugyancsak nehézkes – legalábbis az lenne, ha egy bíróság jogállami alapokon működik,
„a javaslat ezért egy »demonstrációs tesztet« vezetne be, vagyis azt vizsgálná, ellenségesen viselkedett-e az elkövető valamely csoport tagjával”,
ami szintén nem visz közelebb a valóság megismeréséhez. S persze, teszi hozzá, a törvénytervezet elméletileg kivételt biztosítana a kérdések közéleti megvitatása, művészet és tudomány érdekében, „de a szándékosan elnagyolt gumiszabályok miatt az ellenzők közül sokan élnek a gyanúperrel, hogy ez a biztosíték nem sok szerepet kapna a törvény alkalmazásánál, kizárólag az ellenzők leszerelése érdekében került be a szövegbe. Mindenesetre, ha elfogadják,
az írek jobb ha felkészülnek egy irónia és humor nélküli világra”.
S nem feltétlenül csak ők, az ír törvény könnyen precedenssé válhat; „egyértelmű, hogy a progresszió ebbe az irányba akar elmozdulni: az eltörlés kultúrája, az egyre inkább nyíltan totalitariánus woke ideológia végső célja az, hogy rajta kívül más gondolat ne maradhasson. Az ilyen ideológiáknak mindig is természetes ellensége volt a humor, hiszen nevetségessé teszi világmegváltó eszméiket” – fogalmaz Dornfeld, hozzáfűzve: bízik abban, hogy
„ami nem sikerült a kommunistáknak és a náciknak, ott a globalisták sem fognak sikerrel járni”.
***
Nyitóképünk illusztráció, de nem is annyira távoli: egy 2021. április 3-i londoni tüntetésen történt őrizetbevétel látható rajta; a demonstrációt a rendőrségnek a tüntetések felkoszlatásához többletjogokat adó törvény ellen tiltakoztak, nem csak a fővárosban, de országszerte.