Így szedte szét Ben Shapiro a Hamász-pártiak érveit Oxfordban

„Még ha vevők is lennénk bármire, amit mondott…”; „részemről a kellemetlenség, hogy itt van”; „megkérhetném, hogy fogja be a pofáját?” – a brit vitakultúrától nem feltétlenül állnak távol az erős kifejezések, az éppen bicentenáriumát ünneplő Oxford Union termeinek falai is bizonyára hallottak már szenvedélyes érvelést. 

Mindazonáltal izgalmas volt látni, ahogyan a – fejkendők és fizimiskák alapján feltételezhetően – érzelmileg igencsak bevonódott és túlfűtött oxfordi fiatalság nekiesett, majd erőtlenül lepattant Ben Shapiro logikus érveléséről, amikor a Hamászt és a palesztin ügyet próbálták védelmükbe venni. 

A videó csak a YouTube-on látható, ha kíváncsi rá, ide kattintson!

Persze a Trump-párti közéleti személyiségnek sem feltétlenül volt nehéz dolga, hiszen közismerten lételeme a vita, veterán debattőr, akár televíziós talk show-król, akár klasszikus, egyetemi vitákról legyen szó. És az is köztudott, hogy 

ha azok természetes közegükön, saját lincselő tömegükön kívülre merészkednek, hogy egyesével veselkedjenek neki a verbális világmegváltásnak.

Emlékezetes: a Hamász terrorszervezet október 7-re virradó hajnalban támadást indított Izrael ellen, mintegy 1200 civilt lemészárolva, és mintegy 230-240 túszt magukkal hurcolva. A történet végtelen aspektusától eltekintve a lényeg, hogy Izrael – némi szószépítéssel – ellencsapásokat foganatosított, cinikusan menekülésre szólítva fel a civil lakosságot, amely a Hamász Stockholm-szindrómás foglyaként nem akart és/vagy nem tudott kilépni a terrorszervezet által neki szánt élő pajzs-szerepből. 

Így a zsidó állam zsidó túszokat mentő és Hamász ellen irányuló akciója, benne a célzott légicsapásokkal civilek ezreinek halálához vezetett eddig – statisztikák szerint az elmúlt 15 év összes halottját meghaladó számú áldozattal –, így az arab világ mellett számos európai nagyvárosban (meg rengeteg egyetemen) is óriási szolidaritási tüntetések kezdődtek a palesztinok mellett, amelyeken egybemosódtak a mészárlás leállítását követelő hangok a Hamászt éltető, valamint az Izrael eltörlését követelőkkel.

Éppen ez adott egyfajta végső adut Shapiro kezébe ezen a vitán is: láthatóan pontosan tudta, hogy a vele szemben felsorakozó ellenfelei minduntalan beleesnek abba a csapdába, hogy

• egyfelől követelik, hogy Izrael tegyen eleget az ENSZ-határozat szerinti kétállami (külön izraeli és palesztin állami) elképzelésnek,
• másfelől Izrael állam egészét megszállt palesztin területnek tekintik, vagyis Izraeltől eltagadják annak létjogosultságát.

S az összecsapások egy-egy pontján nem is volt rest nekiszegezni partnerének a kérdést, majd az egyértelmű válasz után megköszönte a beszélgetést.

Az első delikvens egy fejkendős lány volt, aki azt kérte számon Shapiro álláspontja kapcsán, hogy „hogy több mint 200 palesztint öltek meg, köztük több mint 40 gyereket”, s az idei volt a „leghalálosabb év” Ciszjordániában, még október 7-e előtt, és nem a Hamász területén. Mire Shapiro rávágta: a Palesztin Hatóságtól elszakadt dzsihadista csoportok és Izrael hadereje (IDF) közötti összetűzések miatt került sor ellencsapásra. Felemlegette a Palesztin Iszlám Dzsihád célt tévesztett rakétáját, amely egy gázai kórházat döntött romba.

A hölgy még felvetette a 2018. márciusi „Nagy Visszatérés Menete” névvel illetett tüntetéssorozaton történteket, ahol izraeli katonák „békés palesztinokat mészároltak le, akik csak a saját földjükre akartak visszatérni, amihez joguk van”. Itt Shapiro elegánsan kikerülte a halálos áldozatok kérdését (Izrael álláspontja szerint a köveket és égő gumikat dobáló palesztinokra nyitottak tüzet, egyébként hét halott és 350 sebesült a történtek mérlege). A nemzetközi jog alapjait felemlegetve rámutatott: attól még, hogy valakinek a nagyapja valahol született, nem feltétlenül van joga kérdés nélkül szuverén államok határain csak úgy átlépni. Megemlítette, hogy az ártatlan palesztinokra lövő izraeliek éppenséggel izraeli börtönökben ülnek tettükért, majd viszonylag gyorsan lekapcsolta ellenfelét a kérdéssel: melyik része Izraelnek megszállt palesztin terület? A várható válasz után („az egész!”), rámutatva, hogy

De Shapiro mesterien használta a bizonytalanul feltett kérdéseket álláspontja erőteljes kifejtésére is. Például amikor egy teológushallgató arról kérdezte, hogyan egyezteti össze vallásos – zsidó – hitével, ami történik, rávágta, nem érti, miért lenne probléma a Hamász megdöntésére felszólítani, amelynek vezetői luxusban élnek, miközben 1500 embert lemészárolva és túszokat rabolva Izraelből belekényszerítették egy háborúba a saját népüket, amelytől már eddig is milliárdokat loptak. 

Visszafordította a kérdését annak a hallgatónak is, aki azt firtatta, valódiak-e a fotók, amiket Shapiro közzétett, köztük egy elégetett csecsemőről készült fénykép – a publicista rámutatott, a borzalmas képet a Hamász terroristái készítették GoPro-kamerákkal, ellenben nagyon kell vigyázni a közösségi médiában keringő képekkel, hiszen

Olyan is volt – szintén egy fejkendős lány –, aki azt a kérdést tette fel, ha Izrael fellépését igazolja a Hamász terrorja, akkor a Hamász fellépését miért nem igazolják a palesztinok ellenében elkövetett izraeli cselekmények, mint az otthonaik ledózerolása, illetve hogy több a palesztin áldozat mint az izraeli. Erre Shapiro rámutatott, hogy míg a Hamász szándékosan civilek lemészárlásával és túszul ejtésével foglalatoskodott, addig Izrael hadműveleteiben sajnálatos, ám járulékos veszteséget jelentettek a civilek, akik mögé a terroristák bújtak – így nem lehet immunitást adni egy terrorszervezetnek csak azért, mert sűrűn lakott területről indít támadásokat. 

Illetve felvezette, hogy nem csak a számok törvénye érvényesül, hiszen a második világháborúban 70 ezer brit halt meg a német bombázások, és 2 millió német a szövetséges bombázások miatt – a fejkendős vitapartner közbeszúrta, hogy a második világháborúban a britek nem bombáztak civileket, mire a közönség sem bírta nevetés nélkül. Shapiro – némi nagylelkűséggel a tények felé – egyúttal ki is nyilatkoztatta:

Végül az ismert kérdés-válasszal váltak el útjaik, miközben Shapiro ironikusan megjegyezte, nagyra értékeli vitapartnere nyíltságát a zsidók eltakarításában „Palesztina” területéről.

Egy másik fiatal felszólalása Jordánia és Palesztina brit mandátum alatti viszonyára vonatkozott, illetve arra, hogy ki hányszor utasította el a békés rendezés lehetőségét: Shapiro odavezette a beszélgetést, hogy arab részről mindig ugyanazért utasították el: mert nem akarták Izrael létezését. Emellett arra a megállapításra jutott a fiatal, hogy Izrael kolonialista eszmékkel telepedett meg palesztin földön (aki követte a woke őrületet, tudja, hogy ez az imperialista meg a reakciós jelentésével egyenértékű woke körökben, csak ott nem múltak el az ötvenes évek).

A továbbiakban Shapiro kifejtette: 

 – egyébként a „vágott virág-szindrómában” lelte meg a problémák magyarázatát: gyökerek nélkül elsorvad, így a szekularizációnak sem örül. Ahogy az abortuszpártiságnak sem.

Utóbb meg még azt is kifejtette: mit tanult az Oxfordon.

***

Nyitókép: Youtube