A Moszad egyik volt vezetője: Ez a hírszerzés kudarca, Izrael biztonsági taktikája teljesen összeomlott
A hírszerzés az állította, bár a Hamász rendszeresen gyakorlatozott, a terrorszervezetnek nem áll szándékában megtámadni Izraelt.
Az elbizakodott izraeli belbiztonságiak azt hitték, csupán hadgyakorlat, vagy kisebb incidens az éjszakai támadás – pedig elég lett volna egyetlen dologra figyelniük.
Október 7-én hajnalban három órakor Ronen Bar, az izraeli belbiztonsági szolgálat (Shin Bet) vezetője még mindig nem tudta megállapítani, hogy amit látott, az csak egy újabb Hamász-hadgyakorlat volt-e – kezdi alapos elemzését a The New York Times.
Az amerikai lap cikkében annak járt utána, hogyan volt lehetséges néhány banális hiba elkövetésével – engedve a hübrisz csábításának –, hogy a Shin Bet főhadiszállásán az utolsó utáni pillanatig fel sem merült, hogy ekkora támadásra kerül sor a terrorszervezet részéről.
Lapunk korábban több cikkben beszámolt arról, hogy az elmúlt években Izrael titkosszolgálata és a civil biztonsági szervezetei lényegében „elaludtak”.
Ezt is ajánljuk a témában
A hírszerzés az állította, bár a Hamász rendszeresen gyakorlatozott, a terrorszervezetnek nem áll szándékában megtámadni Izraelt.
Miként egyébként már a támadás másnapján ezt fejtegette a BBC-n a Moszad volt főnöke is.
Ezt is ajánljuk a témában
A hírszerzés az állította, bár a Hamász rendszeresen gyakorlatozott, a terrorszervezetnek nem áll szándékában megtámadni Izraelt.
A The New York Times az általános képen túl egy nagyon izgalmas megállapítással is jelentkezett: jelesül az egész félre- majd alulkezelés, ami abból fakadt, hogy az izraeli illetékesek őszintén elhitték, hogy a Hamász nem akar, mert nem érdeke háborúzni, elkerülhető lett volna,
ha nem állították volna le egy évvel korábban a Hamász kézirádióinak lehallgatását az ezért is felelős 8200-as hírszerző ügynökségnél, mert „energiapazarlásnak” titulálták azt.
Emlékezetes, a Shin Bet parancsnoka még utóbb is csak kisléptékű támadásra gondolt, ezért a Tequila fedőnevű terrorelhárító csapatot küldte a Hamász fegyveresei ellen, nem is sejtve, hogy azok több ezren vannak. Noha a Hamász egy éven át az orruk előtt képezte ki harcosait, és részletes információkkal rendelkeztek Izrael katonai bázisairól és a kibucok elrendezéséről.
A Hamász fegyveresei tényleg profin működtek, erről lapunknak Somkuti Bálint beszélt legutóbb.
Ezt is ajánljuk a témában
A terroristák mindent profin kiterveltek: felderítés, dróntámadás, aztán a gyalogság; mint egy profi hadsereg – mondja a szakértő, aki azt is kifejti, hol hibáztak óriásit az izraeliek.
A Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel szemben nem kimondottan baráti (s imígyen felelősségét erőteljesen firtató) The New York Times több tucat izraeli, arab, európai és amerikai tisztviselővel interjúzott, illetve számos dokumentumot áttekintett, és ezt követően röviden a következőkre jutott (némi tendenciával a sorrendiségben):
Szakértők a jom kippuri háborús helyzethez hasonlították a mostanit, amikor a politika és a hírszerzés egymást erősíti meg tévhiteiben, vakká téve őket a fenyegetettség változására.
Eközben Netanjahu és az ellenzék közötti feszültségek a katonaság, a bíróságok és a hírszerzés kapcsán is az állam gyengeségét mutatta az ellenségei felé, az iratok szerint a Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah azt mondta, hogy nagy háborúra kell készülni, s arra vártak, hogy a hadsereg tagjai kezdjék a leszerelős tiltakozásokat.
A Hezbollah időnként be-betört Izraelbe, kisebb merényletekkel, hadgyakorlatokkal provokált, Herzi Halevi tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke többfrontos támadásra igyekezett figelmeztetni Netanjahut, de sok kritikával szembesült.
A Shin Bét vezetője ugyancsak arra figyelmeztetett, hogy a gyengeség jelére ugranak majd Izrael ellenségei,
s hasonlóképpen tett Jordánia is az Aksza mecset kapcsán.
Az egymást követő kormányok mind halasztották Gáza lerohanását, Netanjahu egyébként a Palesztin Hatósággal szembeni kiegyensúlyozó szerepet is látott a Hamászban, így a fókusz lekerült Gázáról, ami végzetes eredménnyel zárult.
Emellett elbizakodottságukat növelte a Gáza körül 2021-ben elkészült, áthatolhatatlannak gondolt vasbeton fal, amit csúcstechnológiával szereltek fel, kamerákkal, szenzorokkal, géppuskarendszerekkel, ahol éppen emiatt csökkentették a szolgáló személyzetet.
A Hamász viszont robbanó drónokkal könnyedén átütötte ezt az akadályt, és a Hezbollahtól tanult, sejtszerűen felépített támadó csoportokkal hatékonyan vette fel a harcot az izraeliekkel. A rajok miatt az izraeliek egyszer csak azt látták, hogy mindenhol támadás alatt állnak, a felismeréssel együtt az utánpótlás is késett, a kamerákat kikapcsolta szinte mindenütt egyszerre a Hamász, és lezajlott a brutális támadás.
A Times konklúziója velős: „miután a harcok véget értek, izraeli katonák kézi rádiókat találtak a Hamász egyes fegyvereseinek holttestén – ugyanazokat a rádiókat, amelyekről az izraeli titkosszolgálat tisztviselői egy évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy már nem érdemes megfigyelni”.
Mindeközben arat a halál – de immár palesztin térfélen.
Ezt is ajánljuk a témában
Grafikonon a sokkoló számok: mindkét oldal rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett, körülbelül Maglód lakosságának megfelelő ember halt meg.
***
Nyitókép: a nyitóképen egy palesztin harcos látható Rafah városában, Gázában. Fotó: SAID KHATIB / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
A Hamász támadása után a lázító hangok elhalkultak. De mekkora rombolást vittek végbe addig? Hogyan fordulhatott szembe a baloldal Izrael biztonsági létérdekeivel? Sebes Gábor írása.