»...támogatni tudjuk Ukrajnát, miközben visszatöltjük a készleteket. Ráadásul az orosz fenyegetettség, ami ellen ezeket a készleteket felhalmoztuk, radikálisan csökken, hiszen az orosz hadsereg éppen kivérzik Ukrajnában. Nem tartok attól, hogy a Nyugat a tüzérségi lőszerek elfogyása miatt legyen kénytelen csökkenteni Kijev támogatását.«
Sajnos az idő az én pesszimizmusomat igazolta.
Miközben az oroszok a tüzérségi eszközök tömegét szerzik be az autokráciák arzenáljából, addig a NATO se az ukrán erőfeszítést nem tudja kellőképpen támogatni, se a saját gyorsan fogyó készleteit pótolni.
Erre mondták volna azt gyerekkoromban, hogy ennek sírás lesz a vége.A fennhéjázásnak és a realitások nyomorának ez a keveréke az elszegényedett spanyol nemesről szóló adomát juttatja eszembe akinek nincs pénze vacsorára, de lóhátról kéreget.
»Uram, ha nincs pénze vacsorára, miért nem adja el a lovát?«