Mi az az ukrán győzelem, amiben a Nyugat valójában érdekelt?

„Egy bűnügyi nyomozás során fontos mérföldkőnek számít amikor a gyanúsított olyan tanúvallomást tesz a bűntársai ellen, ami saját magára nézve is terhelő. Valami ilyesmire készülök most az ukrán háború jelenlegi állásával kapcsolatban.

Gondolom, hogy nem árulok el titkot, ha újra leírom, hogy a háború eleje óta az ördög ügyvédje szerepét vállaltam magamra. Ez azzal jár, hogy a Nyugat kedvenc elméletein kívül, néha a saját kedvenc elméleteimet is meg kell fúrnom.

Már hosszú hónapok óta azt a nótát fújom, hogy Ukrajna számára a bahmuti front csupán egy felesleges erőpazarlás. Az álláspontom alátámasztására bevetettem egy sor igen hangzatos aforizmát.

1. Ha Ukrajna elveszíti ezt a háborút, akkor azt jelentős mértékben Bahmutnak köszönheti majd.
2. Az orosz-ukrán háborúban Bahmut az oroszok oldalán harcol.
3. Stb.

Az sem titok, hogy a bahmuti kudarcok sorozata láttán, a névtelenül nyilatkozó nyugati funkcionáriusok és a »független« katonai szakértők rosszallása is egy egyre zajosabb crescendóban ment át.

Az általam régóta tolt álláspontot végül is az amerikai, a brit és az ukrán katonai vezetők találkozója vindikálta, amikor Radakin admirális, továbbá Milley és Cavoli tábornokok, irányváltásra kényszerítettek Zaluzsnijt. Végre valahára Ukrajna kötelezte magát, hogy felhagy a költséges és erőforrás-pazarló ötirányú offenzívájával és ezután kizárólag az azovi frontra fog koncentrálni.”

Nyitókép:  Diego Herrera Carcedo / Anadolu Agency (Photo by Diego Herrera Carcedo / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP