Tajtékos napok – új tankerháborúban csaphat össze Amerika és Irán a Perzsa-öbölben

Miközben a világ nagy része az orosz-ukrán háború fejleményeivel van elfoglalva, és várja az ukrán ellentámadást, aközben mintha Perzsa-öbölben is megismételné magát a történelem. Az elmúlt hetekben az Iráni Forradalmi Gárda Haditengerészete két hatalmas olajszállító tartályhajót foglalt le, a Marshall-szigetek lobogója alatt közlekedő Advantage Sweet-et és a Panama lobogója alatt közlekedő Niovi-t. Ezzel pedig az 1980-as évek óta példátlan feszültség alakult ki a térségben.

Tankerháború a láthatáron?

A történészek által csak „tankerháborúnak” nevezett eseménysorozat 1984-1988 közötti időszakot jelenti, amikor az akkor egymással háborúban álló Irak és Irán egymás – főként – olajszállító hajóit támadták.

A második világháború óta ez volt a kereskedelmi hajózás elleni legsúlyosabb agresszió, amely több mint 400 civil tengerész halálát, több száz kereskedelmi hajó megrongálódását és jelentős gazdasági veszteségeket okozott.

mivel külső hatalmak – az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság – is bekapcsolódtak a konfliktusba a hajózás „szabadságának biztosításának szándékával”.

Az Advantage Sweet április 27-i és a Niovi május 3-i lefoglalása egy a tankerháborúhoz hasonló időszak kezdetét jelezheti, amelyben az amerikai haditengerészet ismét belekeveredik egy kockázatos küldetésbe a Perzsa-öbölben. Emlékezetes, ez volt az a furcsa konfliktus, amelynek során amerikai hajók a második világháború konvojokhoz hasonlóan kíséretet biztosítottak a kereskedelmi hajóknak – főként olajszállítóknak, emellett több támadást is végrehajtottak az iráni haditengerészet egységei ellen.

Az említett hajó az amerikai Chevron olajipari óriáscég megbízásából szállított nyersolajat Kuvaitból. Úgy tűnik, hogy ennek a lefoglalása az iráni válasz arra, hogy a közelmúltban szankciók állítólagos megsértése miatt lefoglaltak egy iráni nyersolajszállítmányt a Suez Rajan nevű hajón Szingapúr partjainál. Irán valószínűleg megpróbál majd tárgyalásokat folytatni az Advantage Sweet és Szuez Rajan szállítmányának kicserélésére.

A Niovi lefoglalásának oka már jóval kérdésesebb. A hírek arról szólnak, hogy annak egy feketepiaci olajügyletből származó nézeteltérés lehet az oka.

A két tankerhajó elfogását megelőzően nem sokkal pedig az iráni haditengerészet parancsnoka kijelentette, hogy a haditengerészet „észlelt egy amerikai nukleáris meghajtású tengeralattjárót a Hormuzi-szorosban, és arra kényszerítette, hogy felszínre emelkedjen és megváltoztassa az útirányát, miután megközelítette Irán felségvizeit”. Az amerikai haditengerészet ötödik flottája visszautasította az állítást. Szerintük ez csak újabb iráni „dezinformáció”, amely „destabilizálja a régiót”.

Az Egyesült Államoknak persze minden eszköze megvan ahhoz, hogy most is végrehajtson egy olyan beavatkozást, mint a nyolcvanas években. Az Egyesült Államok

Washington szövetségesei is gyakran telepítenek hadihajókat a térségbe, és valószínűleg szükség esetén hajlandóak lennének részt venni a műveletekben – különösen a britek, akiknek komoly tapasztalataik vannak a régióban. John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője nemrég újságíróknak elmondta, hogy a Pentagon egy sor lépést fog tenni „védelmi pozícióinak” megerősítésére a térségben.

Új szereplő a Perzsa-öbölben

Ugyanakkor sok minden változott az 1980-as évek óta: habár a fentiek jelzik, hogy az Egyesült Államok még mindig jelentős túlsúllyal rendelkezik a Perzsa-öbölben, de a térségében megjelentek más „játékosok” is, köztük első helyen kiemelendő Kína. Jelzi ezt az is, hogy immár rendszeresen tartanak orosz-kínai-iráni közös haditengerészeti gyakorlatokat. „Irán üdvözli a Kínával közös hadgyakorlatok kiterjesztését, és úgy véli, hogy ezek a gyakorlatok segítenek csökkenteni az amerikai vezetés által mindkét nemzetre jelentett fenyegetést” – erről Mohammad Reza Ashtiani védelmi miniszter beszélt a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) védelmi minisztereinek Újdelhiben tartott találkozója alkalmával még április végén.

Li Sang-fu kínai védelmi miniszter a maga részéről méltatta az Iszlám Köztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti „mély és hosszú távú kapcsolatot”, és azt mondta, hogy a két ország „kölcsönös stratégiai bizalmat élvez”, és „a szuverenitást és

Kelet felé tekintenek az öböl-menti államok is 

Kína jelenleg az iráni energiahordozók egyik legnagyobb vásárlója, a kínai gazdaságnak létszükséglet – főleg a világjárvány okozta visszaesés kilábalása közben –, hogy megfelelő mennyiségű, lehetőleg olcsó energiához jusson. Emellett az elmúlt évtizedekben a kínai gazdasági kapcsolatok is megszaporodtak az öböl-menti államokkal, jelentős beruházások érkeztek az országba. Az elmúlt években pedig növekedésnek indult a kínai védelmi export is többek között Bahreinbe, Szaúd-Arábiába is.

hanem beruházásainak – főleg az Új Selyemút projektek – védelmi érdekében is. Kína már nemcsak Iránnak lehet vonzó partner, utóbbi években a hagyományosan amerikai szövetségesének számító államok is, mint Szaúd-Arábia kezd egyre inkább önálló külpolitikát folytatni. Az orosz-ukrán háború kitörését követő amerikai szankciós politika pedig nagyban csökkentette a bizalmat Washingtonnal szemben.

Új fegyverek, új helyzet 

Nemcsak a politikai környezet változott meg: habár tagadhatatlan, hogy a világ legpotensebb haditengerészete még mindig az amerikai, ugyanakkor az elmúlt években Irán is jelentős fejlesztéseket hajtott végre, köszönhetően többek között az olyan új, viszonylag olcsó technológiáknak köszönhetően, mint például a drónok megjelenése. Ennek következményeit látjuk az ukrajnai háborúban is. Nemrég az iráni haditengerészet például bejelentette, hogy drónhordozó anyahajót épít. Emellett gyors iramban fejleszti a kisméretű, de gyors hajókból álló egységeiket, valamint rakétatechnikájukat is.

Ebből szempontból nem elhanyagolható az ukrajnai háború kitörése óta tartó orosz-iráni katonai közlekedés sem, hiszen már

Beláthatatlan következmények

A Perzsa-öböl térségében bármilyen jelentős konfliktusnak szinte elképzelhetetlen hatásai lennének a már így is nehéz helyzetben lévő világgazdaságra. A térségben található világ eddig ismert olajkészletének ötöde, a Hormuzi-szoroson, pedig

Amennyiben valamilyen oknál fogva ellehetetlenül a kereskedelem itt, az valószínűleg véglegesen megpecsételné az energia válsággal küzdő nyugati gazdaságok sorsát.

***

Nyitókép: TASNIM NEWS / AFP