Visszatérve a bizonyítékokra, még a nyár folyamán jelentette be a forradalmi gárda egyik tábornoka, hogy jelentős mennyiségű drónt adtak el egy „nagyobb szereplőnek”, bár további részleteket nem közölt az üzletről. Mivel június és július folyamán is járt orosz katonai delegáció az iráni drónprogram egyik kiképző központjának számító Kasan légibázison, nem nehéz összerakni, melyik országról van szó. A Geran-2 felirattal ellátott roncsok hasonlósága a Sahed-136-hoz már csak a hab volt a tortán.
És hogy a drónok mennyire átalakították a hadviselést, nemcsak a Geran/Sahed eszközök hadműveleti/hadászati szintjén, hanem a gyalogos harcászat területén is, arra kitűnő példa egy nemrég az internetre felkerült videó.
A videó alapján a valószínűleg népköztársasági milicisták észlelték az őket figyelő ukrán drónt, de az általuk használt Sztupor drónelhárító fegyver nem működött megfelelően, így a drón meg tudta támadni őket.
Fenti történetek jól mutatják, hogy a többi haditechnikai újításhoz hasonlóan
a drónok sem csodafegyverek, sikereik csupán átmeneti előnnyel járnak,
sőt egyben igazolják azt a régi felismerést is, hogy a támadóeszközök fejlődése elkerülhetetlenül a védelem fejlődését hozza magával.
Ezzel pedig tovább folytatódik a kard és a pajzs ősi versengése.