Martenstein kifejti, szerinte milyen állapotok uralkodnak Németországban: „Mindig furcsa érzés volt egy másik metropoliszból, legyen az Bécs, Madrid, Miami vagy Zürich, visszatérni Berlinbe. Láttam a kísérteties berlini repülőteret, amely gyakran félig üres volt, amikor megérkeztem, és túl nagynak tűnt. [...] Tegnapelőtt az S-Bahn reptéri állomásán egy hajléktalan részeg feküdt a földön, és horkolt egy sör- és húgytócsában.”
A szerző kifejti: Berlinben az ember mindezeket megtanulta figyelmen kívül hagyni. Azt, hogy a parkokat magukra hagyták, magasan áll bennük a fű, a szürke betonfalakat szlogenek és graffitik borítják, kosz és romlás mindenütt, az építkezések semmit se haladnak előre, az olajfoltok és a repedezett járdába beszáradt hányás pontosan ugyanolyan volt a múlt héten és a múlt hónapban egyaránt.