Miközben Kína háborúval fenyeget, Amerikába látogatott a tajvani elnök
2023. március 30. 19:30
„Játék a tűzzel” – így minősítette tavaly nyáron Kína Nancy Pelosi tajvani útját, a tajvani elnök csütörtöki amerikai látogatásával kapcsolatban pedig jelezte: az „súlyos konfrontációt fog eredményezni”. Miért megy bele, illetve miért húzza bele Pekinget ebbe a diplomáciai játszmába Washington?
Azt követően, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök bejelentette, felkészíti országát a háborúra, a hatalmi ágak szétválasztásának elvével tud újra takarózni Amerika a tajvani elnök látogatásánál: a Fehér Ház közleménye szerint Caj Jing-ven magánúton tartózkodik az Egyesült Államokban, és nem találkozik amerikai kormányzati tisztségviselőkkel – ugyanaz az érv, amelyet tavaly augusztus 3-án Nancy Pelosi tajpeji vizitjénél alkalmaztak: Pelosi a Képviselőház elnöke, így nem a végrehajtó hatalom, vagyis a Biden-kormányzat nevében érkezett.
Caj tíznapos külföldi körútján közép-amerikai vizitjei előtt állt meg az Egyesült Államokban, és a tervek szerint visszafelé jövet, április 5-én találkozik majd Los Angelesben a Képviselőház új elnökével, Kevin McCarthy-val. Közép-amerikai útjának célja, hogy Guatemalában és Belize-ben szövetségeseket szerezzen Tajvan ügyének. Égető lépnie, mert egy régióbeli szövetségese, Honduras egy hete úgy döntött, hogy a kínai nép hivatalos képviselőjeként Tajvan helyett Kínával veszi fel a diplomáciai kapcsolatot –
ezzel tizenhárom államra szűkült a Tajvannal hivatalos államközi viszonyban álló országok köre a világon.
Az Egyesült Államok a fő nyugati szövetséges, Washington támogatása megvan, de az államfőnek járó állami fogadtatás még várat magára – az Egyesült Államok a két kínai entitás közül 1979 óta a Kínai Népköztársasággal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, ugyanakkor védelmi szerződésekkel katonai és politikai támogatással segíti a Kínai Köztársaság (Tajvan) önálló entitásként való fennmaradását, és ezzel a kommunista Kína mellett a nemzeti Kína alternatív állammodellként való megtartását.
Amerika: business as usual
Az amerikai kormányzat közleményében óva intette Pekinget, hogy a Caj-vizitet „túlreagálja”, utalva arra, hogy a tajvani vezető 2016 óta betöltött államfői mandátuma alatt immár hetedszer van átutazóban Amerikában, 1994 óta pedig regnáló tajvani elnökök eddig összesen 29 alkalommal tették meg ezt.
A Biden-kormányzat megpróbálja a látogatás jelentőségét kisebbíteni, pedig a Kongresszusban egyre nő azok – jellemzően az ellenzéki republikánusok – hangja, akik
Amerika erősebb és hatékonyabb kiállását követelik Tajvan mellett.
Caj Jing-ven nem Volodimir Zelenszkij, Tajvant nem támadta meg egy külső ellenfél, mint ahogy ez megtörtént Ukrajnával, mégis, a republikánusok kemény magja úgy látja, az Egyesült Államoknak ugyanolyan keményen bele kell állnia a készülődő kínai-tajvani konfliktusba, mint ahogy tette az orosz-ukrán háborús helyzetben. Tajvan létének és biztonságának garanciája Amerika, egyedül az ő katonai védőhálója képes elrettentő erővel bírni, hogy Kína – egyelőre – nem vegye fontolóra a Tajvan-kérdés katonai megoldását.
Az amerikai-kínai kapcsolatok a mélyponton: a Trump-idők kereskedelmi háborúja után egy éve egy valódi háború dúl Kelet-Európában, és ebben a konfliktusban a regionális, illetve nagyhatalmi szereplők
nemcsak a háborús felek támogatására áldoznak forrásokat, hanem leginkább a geopolitikai befolyásuk növeléséért.
Az igazi tét az amerikai hegemónia megőrzése, illetve a kínai-orosz hatalmi központ megerősödése Amerika ellenében – a kínai kémlégballonok ügye, az amerikai nyílt és a kínai titkos fegyverzet-támogatás mind-mind ezt a készülődő nagy konfrontációt jelzik.
A csendes-óceáni érdekszférában az érlelődő összetűzés epicentruma Tajvan lehet: a szigetország sorsa két nagyhatalom versengésének homlokterében áll. A republikánusok (és néhány demokratapárti képviselő is) ebben a helyzetben a Tajvan melletti határozottabb kiállásban, konkrét fegyverszállítási és kiképzési ígéretek megtételében látják a helyes amerikai állásfoglalást. A Biden-kormányzat azonban még bízik abban, hogy mérsékelt diplomáciával nyitva tartható a kompromisszumkeresés kapuja Pekinggel.
A tajvani elnököt kínai tüntetők fogadták március 29-én New Yorkban (forrás: TIMOTHY A. CLARY / AFP)
Kína: ez súlyos sértés
Kína elítélte a tajvani elnök útját, és jelezte, a lépés „súlyos konfrontációt fog eredményezni”. Kína washingtoni nagykövetségének vezető diplomatája, a nagykövet hiányában a képviseletet vezető chargé d'affaires úgy nyilatkozott: Amerika helyet adott a tajvani elnöknek, hogy médiafelhajtást csináljon magának az Egyesült Államok területén, ezzel a gesztussal pedig Washington a tajvani függetlenedés mellett tette le a voksát.
A kínai nyilatkozat szerint
Amerika ezzel súlyosan megsértette a vele diplomáciai viszonyban álló Kína szuverenitását és területi integritását,
majd megismételte a Pelosi-vizit esetében már használt kifejezést: a Tajvan-kérdés feszegetése „játék a tűzzel”.
Hszi Csin-ping elnök ambíciói révén az elmúlt egy évtizedben az „Egy Kína”-elv azt jelenti, hogy Kína Tajvant a saját elidegeníthetetlen területének tartja, amely a közeljövőben egyesülhet a hatalmas ország szárazföldi területeivel. Peking ezt „békés újraegyesítésnek” nevezi, de a kínai vezetés hivatalosan nem zárta ki e cél erőszakos úton való megvalósítását sem. Eközben Tajvan 1949 óta próbálja megőrizni, illetve egyre nagyobb nemzetközi mozgásteret kiharcolni szuverenitásának.
Nem lehet pontosan tudni, hogy mit jelent a kínaiak által jelzett „súlyos konfrontáció” mint következmény, az viszont tudjuk, hogy a tavalyi Pelosi-vizit után Kína egy öt napig tartó, éles lőszeres hadgyakorlatot rendezett a Tajvani-szorosban és Tajvan túloldalán is, 20 kilométerre a tajvani partoktól.
Az viszont biztos, hogy Peking szándékos provokációnak, a status quo megsértésének tartja a Tajvan számára nyújtott az amerikai diplomáciai gesztusokat.
Kína nagy félelme, hogy Tajvan egyoldalúan kikiáltja függetlenségét. Ez azonban nem valós forgatókönyv:
ezt egyik nagy tajvani párt, a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) és a Kuomintang (KMT) sem emelte be rövidtávú kormányzati célkitűzései közé, és az Egyesült Államok is számtalanszor jelezte hivatalos közleményekben, hogy nem támogatja a tajvani függetlenséget. Azt viszont ugyanennyiszer jelezte, hogy kínai támadás esetén kész megvédeni Tajvant.
A tagjelöltből uniós politikai célponttá avanzsált kaukázusi állam felett továbbra is Damoklész kardjaként lebeg az orosz fenyegetés, de legalább az amerikai viszony enyhülőfélben van.
Tajvan pusztán méreténél fogva (Mo. harmada, 23 milliós lakossággal) sem tűnik alkalmasnak arra hogy Ukrajnához hasonló hadszíntér legyen. Ahhoz, hogy a tajvaniak egy háborúba belemenjenek, egy Zelenszkijhez hasonló őrültre lenne szükségük. A többségük (Kuomintang) ha jól értem, a jelenlegi status quo fenntartásárt akarja.
Tajvan pusztán méreténél fogva (Mo. harmada, 23 milliós lakossággal) sem tűnik alkalmasnak arra hogy Ukrajnához hasonló hadszíntér legyen. Ahhoz, hogy a tajvaniak egy háborúba belemenjenek, egy Zelenszkijhez hasonló őrültre lenne szükségük. A többségük (Kuomintang) ha jól értem, a jelenlegi status quo fenntartásárt akarja.