„Játék a tűzzel” – így minősítette tavaly nyáron Kína Nancy Pelosi tajvani útját, a tajvani elnök csütörtöki amerikai látogatásával kapcsolatban pedig jelezte: az „súlyos konfrontációt fog eredményezni”. Miért megy bele, illetve miért húzza bele Pekinget ebbe a diplomáciai játszmába Washington?
***
Azt követően, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök bejelentette, felkészíti országát a háborúra, a hatalmi ágak szétválasztásának elvével tud újra takarózni Amerika a tajvani elnök látogatásánál: a Fehér Ház közleménye szerint Caj Jing-ven magánúton tartózkodik az Egyesült Államokban, és nem találkozik amerikai kormányzati tisztségviselőkkel – ugyanaz az érv, amelyet tavaly augusztus 3-án Nancy Pelosi tajpeji vizitjénél alkalmaztak: Pelosi a Képviselőház elnöke, így nem a végrehajtó hatalom, vagyis a Biden-kormányzat nevében érkezett.
Caj tíznapos külföldi körútján közép-amerikai vizitjei előtt állt meg az Egyesült Államokban, és a tervek szerint visszafelé jövet, április 5-én találkozik majd Los Angelesben a Képviselőház új elnökével, Kevin McCarthy-val. Közép-amerikai útjának célja, hogy Guatemalában és Belize-ben szövetségeseket szerezzen Tajvan ügyének. Égető lépnie, mert egy régióbeli szövetségese, Honduras egy hete úgy döntött, hogy a kínai nép hivatalos képviselőjeként Tajvan helyett Kínával veszi fel a diplomáciai kapcsolatot –
Az Egyesült Államok a fő nyugati szövetséges, Washington támogatása megvan, de az államfőnek járó állami fogadtatás még várat magára – az Egyesült Államok a két kínai entitás közül 1979 óta a Kínai Népköztársasággal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, ugyanakkor védelmi szerződésekkel katonai és politikai támogatással segíti a Kínai Köztársaság (Tajvan) önálló entitásként való fennmaradását, és ezzel a kommunista Kína mellett a nemzeti Kína alternatív állammodellként való megtartását.
Az amerikai kormányzat közleményében óva intette Pekinget, hogy a Caj-vizitet „túlreagálja”, utalva arra, hogy a tajvani vezető 2016 óta betöltött államfői mandátuma alatt immár hetedszer van átutazóban Amerikában, 1994 óta pedig regnáló tajvani elnökök eddig összesen 29 alkalommal tették meg ezt.
A Biden-kormányzat megpróbálja a látogatás jelentőségét kisebbíteni, pedig a Kongresszusban egyre nő azok – jellemzően az ellenzéki republikánusok – hangja, akik
Caj Jing-ven nem Volodimir Zelenszkij, Tajvant nem támadta meg egy külső ellenfél, mint ahogy ez megtörtént Ukrajnával, mégis, a republikánusok kemény magja úgy látja, az Egyesült Államoknak ugyanolyan keményen bele kell állnia a készülődő kínai-tajvani konfliktusba, mint ahogy tette az orosz-ukrán háborús helyzetben. Tajvan létének és biztonságának garanciája Amerika, egyedül az ő katonai védőhálója képes elrettentő erővel bírni, hogy Kína – egyelőre – nem vegye fontolóra a Tajvan-kérdés katonai megoldását.
Az amerikai-kínai kapcsolatok a mélyponton: a Trump-idők kereskedelmi háborúja után egy éve egy valódi háború dúl Kelet-Európában, és ebben a konfliktusban a regionális, illetve nagyhatalmi szereplők
Az igazi tét az amerikai hegemónia megőrzése, illetve a kínai-orosz hatalmi központ megerősödése Amerika ellenében – a kínai kémlégballonok ügye, az amerikai nyílt és a kínai titkos fegyverzet-támogatás mind-mind ezt a készülődő nagy konfrontációt jelzik.
A csendes-óceáni érdekszférában az érlelődő összetűzés epicentruma Tajvan lehet: a szigetország sorsa két nagyhatalom versengésének homlokterében áll. A republikánusok (és néhány demokratapárti képviselő is) ebben a helyzetben a Tajvan melletti határozottabb kiállásban, konkrét fegyverszállítási és kiképzési ígéretek megtételében látják a helyes amerikai állásfoglalást. A Biden-kormányzat azonban még bízik abban, hogy mérsékelt diplomáciával nyitva tartható a kompromisszumkeresés kapuja Pekinggel.
Kína elítélte a tajvani elnök útját, és jelezte, a lépés „súlyos konfrontációt fog eredményezni”. Kína washingtoni nagykövetségének vezető diplomatája, a nagykövet hiányában a képviseletet vezető chargé d'affaires úgy nyilatkozott: Amerika helyet adott a tajvani elnöknek, hogy médiafelhajtást csináljon magának az Egyesült Államok területén, ezzel a gesztussal pedig Washington a tajvani függetlenedés mellett tette le a voksát.
A kínai nyilatkozat szerint
majd megismételte a Pelosi-vizit esetében már használt kifejezést: a Tajvan-kérdés feszegetése „játék a tűzzel”.
Hszi Csin-ping elnök ambíciói révén az elmúlt egy évtizedben az „Egy Kína”-elv azt jelenti, hogy Kína Tajvant a saját elidegeníthetetlen területének tartja, amely a közeljövőben egyesülhet a hatalmas ország szárazföldi területeivel. Peking ezt „békés újraegyesítésnek” nevezi, de a kínai vezetés hivatalosan nem zárta ki e cél erőszakos úton való megvalósítását sem. Eközben Tajvan 1949 óta próbálja megőrizni, illetve egyre nagyobb nemzetközi mozgásteret kiharcolni szuverenitásának.
Nem lehet pontosan tudni, hogy mit jelent a kínaiak által jelzett „súlyos konfrontáció” mint következmény, az viszont tudjuk, hogy a tavalyi Pelosi-vizit után Kína egy öt napig tartó, éles lőszeres hadgyakorlatot rendezett a Tajvani-szorosban és Tajvan túloldalán is, 20 kilométerre a tajvani partoktól.
Az viszont biztos, hogy Peking szándékos provokációnak, a status quo megsértésének tartja a Tajvan számára nyújtott az amerikai diplomáciai gesztusokat.
ezt egyik nagy tajvani párt, a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) és a Kuomintang (KMT) sem emelte be rövidtávú kormányzati célkitűzései közé, és az Egyesült Államok is számtalanszor jelezte hivatalos közleményekben, hogy nem támogatja a tajvani függetlenséget. Azt viszont ugyanennyiszer jelezte, hogy kínai támadás esetén kész megvédeni Tajvant.
--
--
Nyitókép: Caj Jing-ven tajvani elnök tíznapos külföldi körútján március 29-én New Yorkba érkezett (forrás: TIMOTHY A. CLARY / AFP)
Kína szembemegy az üzleti trenddel, és csúcsra járatja a lítiumbányászatot. Így tudja megőrizni piacvezető pozícióját – és így tudja biztosítani az ellátási láncok egy kézben tartását. Amerika kereskedelmi háborúja óta nincs kérdés: minden az önellátásról szól.
A brit és francia katonai erők már jelezték, hogy készek vezető szerepet vállalni egy akár 30 ezer fős nemzetközi békefenntartó misszióban.
„Ha fölmarkolod a zsét, majd utána elküldöd melegebb éghajlatra a kormányt, mert éppen olyan a közhangulat, vagy nem tudsz ellenállni az elvtársi nyomásnak, akkor nem szabaccságharcos vagy, hanem megélhetési agitpropos” – fogalmazott a kultúrpolitikus.
Ahogyan azt Alexander Hamilton, az Egyesült Államok első pénzügyminisztere is megállapította, egy ország hitelállománya segítség is lehet a nemzetgazdaság számára.
A Kurier megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványt.
Egy nagyszabású kibertámadás áll a háttérben.
Hiába bizonyítana, úgy tűnik, nem számítanak rá.
Van remény! Az európai választóknak elegük van Brüsszelből, az unió vezetőinek erőszakos véleménydiktatúrájából!
