Fleming és Booker arról beszélt, hogy a katonáknak senki nem mondott semmit arról, hogy pontosan miben fognak részt venni, egyedül annyi tájékoztatást kaptak, hogy „bombákat fognak tesztelni”, illetve annyi tanácsot kaptak, hogy „ne nézzenek bele a villanásba”.
Ronald Bostwick a Warrior nevű repülőgép-hordozón élte át a robbantást. A veteránok elmondták, hogy a kísérlet kezdetén azt mondták nekik, hogy takarják el a szemüket, és le kellett ülniük a fedélzetre. Egybehangzóan arról számoltak be, hogy a detonáció pillanatában,
még a csukott szemükön keresztül is látták a kezükben lévő csontokat, mintha egy röntgenfelvételt néztek volna.
A villanást követően érezték meg a hőt, amelyet Hearn „földöntúlinak” nevezett: úgy érezte, mintha egy égő ember járkálna közöttük a fedélzeten. A robbanás után fél perccel több társa is felállt, de épp ekkor érte el a hajót a bomba lökéshulláma: akik felálltak, többen is súlyos sérüléseket szenvedtek, ugyanis a lökéshullám ledöntötte őket a lábukról.