Többszörösen sújtja a kárpátaljaikat ez a véres háború

Egy éve, 2022. február 24-én a hajnali órákban olyan történt, amire bár több jel is utalt, mégis sokan remélték, hogy nem következik be: Oroszország lerohanta Ukrajnát. Az elmúlt hónapok történéseit Zelena András magatartástudós, a BGE egyetemi docense, Buza Domonkos, a Budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat munkatársa és Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke értékelte a Mandinernek.

„A habituáció még mindig jelen van. Azaz azon ingerekhez hozzászokunk, amelyek gyakorta érnek minket. Ez egy praktikus, énvédő mechanizmus, hiszen az általános lelki állapotunkra komoly hatással van. A koronavírus-járvány idején is ez történt: az elején a történések még sokkolták az embereket, de idővel ez az ingerválasz alábbhagyott. Ugyanez igaz a háborús hírekre is. Bár még mindig felzaklatnak minket a képsorok és a megrázó információk, de az ingerválaszunk visszább esett, az úgynevezett zavarminta kevéssé van jelen” – mondja Zelena András kutató, aki a magyar társadalom viselkedését kutatja a háborús események kapcsán.

Zelena szerint a megszokás mellett

amelyek a saját megtapasztalásainkból származnak. „Halljuk folyamatosan az ingerküszöbünk alatt lévő híreket, hiszen egy év elteltével kevésbé reagálunk heves érzelmekkel ezekre a híreket. De mivel egyszerre szűrjük és dolgozzuk fel a beérkező információk, ezért van, hogy ezek a hétköznapi fogalommal élve »radaralatti« impulzusok, amik egyszer csak a felszínre törnek.”

A kutató szerint ez akkor is megtörténhet, hogy ha aznap nem is ért minket háborúval kapcsolatos impulzus, csak megérzünk egy illatot vagy meghalljuk a sziréna hangját. A holokauszt-túlélőknél sokszor a vonatok hangja vagy a vasútállomási zörejek voltak a kiváltó okok, náluk ez a transzgenerációs trauma. Abban pedig már egyéni különbségek vannak, hogy ezek a flashbackek kire mikor törnek rá.

– magyarázza Zelena András.

Ahhoz hogy bárki jól érezze magát, a zavarmintáknak szint alatt kell lenniük. Zelena példaként a strukturált hírfogyasztást említi, amely abból állhat, hogy 15-20 perc alatt átpörgetjük a megszokott híroldalakat, de nem engedjük meg magunknak, hogy bevonódjunk, hogy újabb és újabb site-okra kattintsunk – hangzik el egy flashback-prevencióként is felfogható javaslat.

A kutató arra is kitér, hogy a személyes, kárpátaljai kapcsolatok révén még inkább fennáll annak a lehetősége, hogy valaki bevonódjon a háborús történésekbe lelkileg. „A hírek figyelésével, amelyek többek között a folyamatos fegyverszállításokról is szólnak, pedig megjelenik az akció-reakció, és sokszor a valósággal köszönőviszonyban sem lévő forgatókönyveket gyártunk, amelyek intenzív szorongást váltanak ki belőlünk.

– sorolja.

Zelena András arra is rámutat, hogy a háború elhúzódásával egyre több helyi lakos és újságíró is igyekszik tudósítani a kárpátaljai helyzetről, ami azért veszélyes, mert egyre többeknek van valamilyen tapasztalata akárcsak a képernyőn keresztül is arról, hogy mekkora a pusztítás a szomszédos országban. Így megvan annak az esélye, hogy ezt rávetítsék a saját életükre, és máris megvan a flashback élmény. 

A feszültség oldásához meg kell nevezni a stresszort

Arra a kérdésre, hogy miként lehet függetleníteni-e akár egy újságírónak, akár egy határ menti szolgálatban dolgozónak magát a folyamatos háborús terheléstől, a szakértő azt válaszolja, hogy erre

„Azt is érdemes megnézni, hogy mi az a közös cselekménysor, amely révén ezt a feszült helyzet megoldható. Ez lehet egy irányított beszélgetés vagy esetleg egy szituációs játék. De sok esetben bizonyos saját életbeli tapasztalatok megosztása is rávilágíthat arra, hogy mindenkinek magának kell ezzel a krízissel megbirkóznia, de egymástól elleshetünk jó módszereket erre” – fogalmaz meg egy újabb javaslatot a tanszékvezető egyetemi docens.

A beszélgetés során a transzgenerációs minták kérdéskörét is érintette Zelena András. Elhangzott, hogy ennek a jelenségnek – mellyel először Erős Ferenc pszichoanalitikus foglalkozott meg – az a lényege, hogy úgy működik, hogy személyes megélés nem is szükséges hozzá, csupán egy olyan családba tartozni,

vagy az azt követő megtorlás. „Nem ritkán még egy harmadik generációs holokauszt túlélőnél is sokkal nagyobb stresszválaszt képes kiváltani egy, a haláltáborokkal és a megsemmisítésekkel kapcsolatos hír, mint azoknál, akik nem tudnak róla, hogy lenne érintett családtagjuk, rokonuk” – mondja a szakértő.

Zelena András összegzésképp arról beszél: „a háborús helyzet kapcsán az életünkben jelenlévő stresszort mindenképp meg kell nevezni, és semmiképp sem szabad tabusítani”. Ugyanakkor a megküzdési stratégiák mindenkinél egyéniek, és az eddig megszerzett élettapasztalatból fakadnak. A segítő szakmákban dolgozóknak is ezt kell hangsúlyozniuk a hozzájuk fordulók felé. Illetve nagyon fontos az értő figyelem, mert vannak olyan segélykiáltásokat, amiket csak a szakemberek vesznek észre, megnevezhetik a stresszort is – szögezi le. 

A kárpátaljaiakat a közösségeik és az összekapaszkodás is ellenállóvá teszi

„Mindig vannak olyan elakadásaink, olyan nehézségeink, amiknek nevet adunk. A kárpátaljaiak kilenc éve is ugyanígy élték meg a polgárháborús helyzetet, mint most az áramszünetet vagy a folyamatos légiriadót” – mondja Buza Domonkos, a Budapesti Lelki Elsősegély Telefonszolgálat munkatársa. Hozzáteszi: „a helyiek a hogy lehet módon élnek, és egy sor olyan praktikát fejlesztettek ki, hogy a mostani helyzetet túléljék.

Bár érik az ütések, ugyan megrendül, de utána megy tovább, nagyon sok mindent elbír. Sőt mi több, az is erőt ad nekik, hogy fontosak számukra a közösségeik, össze tudnak kapaszkodni” – teszi hozzá Buza Domonkos. 

A lelki elsősegély telefonszolgálat munkatársa felidézi lapunknak legutóbbi élményét is. Elhangzik, hogy miközben a munkatársával épp egy helyi üzletben vásároltak, megszólaltak a légvédelmi szirénák, de a kárpátaljaiak „erre fel sem ütötték már a fejüket, senki meg sem rezzent”. Buza ugyanakkor megjegyzi, hogy a háború árnyékában élők alapvető kiszolgáltatottságának nagy a mértéke,

A szakember elmondja: a nehézségek ellenére is folyamatos a lelki elsősegély telefonszolgálat az országban. A nap huszonnégy órájában várják az ügyelők a hívásokat. Hangsúlyozza, hogy „a remény fenntartása alapvetően is fontos emberi feladat, ebben a háborús helyzetben pedig ez fokozottan így van”.

Ha a lelki elsősegélyben részt vevő ügyeletes azzal a kifejezéssel találkozik, hogy trauma vagy netán rájön, hogy transzgenerációs mintával áll szemben, akkor azt meg kell fordítania a telefonálóban. Rá kell mutatnia, hogy lehet a történteket más szemszögből is nézni, és a hátunk mögött lehet hagyni a múltat, haladhatunk előre. „Ha a segítségkérőnek ekkor kicsit is kinyílik a szeme, és rálát mindarra, ami az orra előtt van, akkor már nyert ügyünk van nála” – húzza alá Buza Domonkos.

Buza a fentiekhez hozzáfűzi:

A szakértő szerint azok a gyerekek, akik most a saját bőrükön megtapasztalják milyen a szirénázás közepette lemenni a légópincébe, feltehetően felnőtt- és öregkorukban „erre pozitív élményként fognak visszaemlékezni. Kalandként élik meg.

„Az pedig idősnek és fiatalnak egyaránt boldogságot jelent, hogy egy-egy ilyen háborús krízist túlélnek. Sőt még egy olyan apróság is bennük tudja tartani a lelket, erőt tud adni a túléléshez, hogy esznek valami finomat, például egy krémest” – hívja fel a figyelmet.

Buza Domonkos kitér arra is, hogy jelenleg a legnagyobb segítséget azzal tudjuk nyújtani, ha megértéssel és odafigyeléssel fordulunk a kárpátaljai emberek felé. „Meghallgatjuk őket, teret adunk annak, hogy kiventillálják mindazt, ami bennük van” – fogalmazza meg javaslatait a lelki elsősegély telefonszolgálat munkatársa.

Kárpátaljának most leginkább gondoskodásra van szüksége

„Az egyéves évfordulóhoz közeledve kétszeresen is sújtja a kárpátaljai magyarokat ez a véres háború, hiszen mint ismert, a 128. dandárban több honfitársunk is elhunyt a heves harcok során” – mondja el a Mandinernek Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke. Felhívja arra a figyelmet, hogy mivel sokan elmenekültek a térségből, ezért fennáll annak is a veszélye, hogy a helyi közösségek felbomlanak. Hozzáteszi: emellett az tapasztalható a megyében, hogy Kelet-Ukrajnából sokan leltek menedéket Kárpátalján. Az áramszünetek pedig megnehezítik a mindennapokat. 

Grezsa kifejti: az elmúlt hetekben a Rákóczi Szövetség folytatta a magyar humanitárius akciót, melynek keretében ukrán és magyar gyermekcsoportok érkeztek Sátoraljaújhelyre. „Rajtuk tükröződött vissza a legjobban a mostani helyzet.

De ahogy elbeszélgettünk ezekkel a gyerekekkel, éreztük rajtuk azt az erőt és kitartást, ami a kárpátaljai közösségre mindig is jellemző volt. Szükségük is volt erre Trianon után” – hangsúlyozza a Kárpátaljai Szövetség elnöke.

A korábbi magyar miniszteri biztos kiemeli, hogy „a magyar nemzetpolitika mindig jövőt épített: iskolát, óvodát, egyházi intézményeket. Nincs olyan település Kárpátalján, ahol ne gyarapítottuk volna valamilyen formában az ottani közösséget. De lehetséges, hogy a jövőben azon kell majd gondolkoznunk, hogy idősotthonokat is létesítsünk, mivel az idősek nem fognak eljönni az otthonaikból. Emellett napirenden kell, hogy legyen az egészségügy fejlesztése is” – tekintett a jövőbe. Ennek kapcsán megjegyzi, hogy a térség öt éve indított oltóanyag-ellátása folytatódott, hiszen nemrég újabb adag, korosztályos vakcinát juttattak ki. Emellett a munkácsi kórház gyermekosztályának is vittek orvosi műszereket. „De ezeket az ukrán sajtó elhallgatja” – hívja fel a figyelmet Grezsa.

A Kárpátalja Szövetség elnöke a beszélgetés során megjegyzi: „Szomorúan tapasztalják, hogy nem létesülnek új határátkelőhelyek Magyarország és Ukrajna között. Míg a román-ukrán határon kettő is létesült. Pedig fontos lenne, hogy a magyar-ukrán határon is nyíljanak új átkelők, mivel sokaknak segítség lenne, ha intenzívebb kapcsolatot tudnának fenntartani az otthonukkal.”

Grezsa arról is beszél: továbbra is ki van tiltva Ukrajnából, vagyis saját kárpátaljai szülőföldjéről. Bár ahogy arról korábban lapunknak is nyilatkozott, kapott ígéretet arra vonatkozóan, hogy ezt a tiltást hamarabb feloldják, ez nem történt meg. A szankció októberben jár majd le, és a szövetség elnöke úgy tervezi, hogy rögtön az ezt követő első napon kiutazik majd a háború sújtotta országba, mert mint fogalmaz,

hogy ne érezzék úgy az ottani honfitársaink és az őshonos ukrán-ruszin közösség, hogy Magyarország nem figyel rájuk úgy, mint a korábbi években. Ez most nem a pénzről, hanem a jó szóról és a jelenlétről szól” – húzza alá.

Megjegyzi, hogy sokakhoz hasonlóan egy elhúzódó háborús konfliktussal számol. Szerinte egyre több a párhuzam a korábbi háborúkkal, hiszen akkor sem akart senki sem konfliktust, mégis olyan események történtek, amelyek belesodorták az országokat a harcokba. „A folyamatos fegyverszállítások és a nemzeti légterek megsértése is magukban hordozzák az eszkaláció lehetőségét. De látható, hogy Lengyelország is erőteljesen fegyverkezik. Ezek a jelek pedig arra utalnak, hogy a konfliktus bármikor kiterjedhet, és ha egy konfliktus kiterjed, akkor a harcokból Kárpátalja sem maradna ki.”

A Kárpátaljai Szövetség vezetője leszögezi: „Nagy köszönettel tartozunk azoknak a kisebb-nagyobb önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, egyházi közösségeknek és önkénteseknek, akiknek hozzánk hasonlóan szívügyük Kárpátalja és az ott élők sorsa. Az a fajta szolidaritás, ami a háború kitörése után megmutatkozott a magyar társadalomban, reményre ad okot.

– szögezi le Grezsa István.

Nyitókép: illusztráció (Fotó: SERHII HUDAK / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP, Belső képek: Ficsor Márton/Mandiner)