Tanévkezdés és békeremény – a háború okozta traumákat is kezelniük kell a kárpátaljai tanároknak

„Az elmúlt hét évben foglalkoztam Magyarország és Kárpátalja kapcsolatainak fejlesztésével, és az utolsó két évben voltam a kitiltás áldozata” – vázolta helyzetét lapunknak nyilatkozva Grezsa István, aki az elmúlt hónapokig miniszteri biztosként felelt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért, valamint a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért. A volt miniszteri biztos szerint az Ukrajnából való kitiltása előtti öt évben olyan kapcsolati és politikai tőkét, valamint szervezeti modellt építettek ki, amely lehetővé tette az átmenetet a beengedés és a kitiltás között.

Többek között gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki Viktor Mikita kárpátaljai kormányzóval is, „aki úgy fog bevonulni a térség történelmébe, mint Kárpátalja háborús vezetője” – jegyezte meg Grezsa. Majd hozzátette, az elmúlt hetekben is felmerült a kárpátaljai ukrán vezetőkkel folytatott konzultációk során, hogy a beléptetés kérdését rendezzék. „Szóval ez az ügy napirenden van folyamatosan. De mindettől függetlenül kijelenthetem, hogy az elhibázott politikai manőver nem gátolt abban, hogy kitartsak amellett a meggyőződésem mellett, hogy

„Továbbra is foglalkoznunk kell ezzel az elszakított területtel”

Grezsa leszögezte, a háború egy ideje mindent felülírt. „Zárójelbe került mind a kitiltások ügye, mind az a Kijevben elfogadott, és nemcsak a magyar, hanem az Ukrajnában jelentős lélekszámban élő orosz és román kisebbségek jogait is sértő törvény is. De a háború arra is rávilágított, nem engedhetjük meg, hogy a szomszédos országban zajló fegyveres konfliktus miatt Kárpátalja leszakadjon a kárpát-medencei egységes magyar nemzettestről” – húzta alá. 

Elmondta, február végétől folyamatos és akadálymentes a tartós élelmiszert és ruhaneműket is tartalmazó segélyszállítmányok kijuttatása a határon túlra. Mindemellett április 30-ig 55 ezer adag ételt osztottak ki Kárpátalján a rászorulóknak. Ennek a projektnek a megvalósításába hét vállalkozás vett részt. „Bár úgy tűnik, az adományozási kedv némiképp alábbhagyott, érdemes megjegyezni, hogy a menekültek megsegítésére elkülönített kormányzati források továbbra is rendelkezésre állnak, sőt, ez a büdzsé bővíthető is, hiszen a háború zajlik, a nélkülözés pedig szűnt meg. A pár hónapon belül beköszöntő tél idehaza is nagy kihívások elé állít bennünket, főként a rezsiköltségek és az energiaárak alakulása miatt, de képzeljük el, hogy Ukrajnában milyen viszonyok uralkodhatnak” – hangsúlyozta Grezsa.

A háború okozta gazdasági válság, a jelentős mértékű elvándorlás, valamint a magyar kisebbség lélekszámbeli megfogyatkozása mind-mind arra mutat rá a volt miniszteri biztos szerint, hogy Magyarországnak fokozni kell azokat a határmenti együttműködéseket, amelyek

Erre jó példa, hogy pár hete adtak át egy hatezer ampullás, gyermekkori fertőző betegségek elleni oltásokat tartalmazó csomagot, amely egyben egy ötéves kormányprogram lezárása is volt. „Ebben a programban összesen 130 ezer ampullányi védőoltást juttattunk el mintegy 500 millió forint értékben a szomszédos országba. Ezt egyfajta közegészségügyi határvédelemnek is tekintettük, mivel Ukrajnában köztudottan rossz a gyermekek átoltottsága” – ismertette Grezsa István.

Mind a koronavírus-járvány, mind a sertéspestis – amely vélhetőleg Kárpátaljáról terjedt el az észak-keleti országrészben – rámutattak arra korábban is, hogy foglalkoznunk kell ezzel az elszakított területtel, amely évszázadokkal ezelőtt, a Magyar Királyság idején is az egyik legszegényebb országrész volt.

Ukrán igények, kárpátaljai hiányosságok

Arra a kérdésre, hogy Magyarország milyen szerepet tud majd vállalni egy békekötés esetén az újjáépítésben, a volt miniszteri biztos azt válaszolta, „hatalmas számokat hallani az ukrán fél igényeiről. Mindezek mellett Kárpátalján is akadnak jócskán hiányosságok. Évek óta hangsúlyoztuk különböző platformokon a környezetvédelem szinte teljes hiányát. Érdemes tudni, minden erőfeszítés ellenére a Tisza magyarországi szakaszába kerülő PET-palackok zöme Ukrajnából érkezik, mert még mindig nagyon sok magánszemély és vállalkozás a folyó árterébe hordja a szemetét a határ túloldalán, amelyet a kiskörei duzzasztógátnál emelnek ki a munkások. Ennek a felszámolására szerveződött a PET-kupa akció. De az aknaszlatinai magára hagyott sóbánya miatt sem lehetünk nyugodtak. Ha onnan tömény sóoldat kerül a Tiszába, annak komoly ökológiai következményei lehetnek a térségben” – hívta fel a figyelmet Grezsa István.

„Az ukrán gazdaság háború előtti és jelenlegi helyzetéből kiindulva pedig

amelyben Magyarországnak is részt kell vállalnia. Sokan ugyanis nem tudják, hogy milyen értékes borászati területek fekszenek ebben a régióban, illetve, milyen gazdag ez a terület különböző ércekben és geotermikus vizekben” – folytatta.

„A magyar jelenlét fokozásának másik eszköze a kultúra”

„A gazdaság mellett a magyar jelenlét fokozásának másik eszköze a kultúra. Méghozzá a magas magyar kultúra, amely kárpátaljai és európai kihatással is bír. Ezért hirdettük meg többek között a Kárpátaljai Kultúr Karaván programunkat, amelynek a kibontakozását előbb a Covid, most pedig a háború akadályoz. Ennek a kezdeményezésnek a lényege, hogy az öt vezető budapesti kulturális intézmény, köztük a Nemzeti Színház és Hagyományok Háza olyan tematikus rendezvényekkel járta/járta volna a kárpátaljai településeket, amelyek a minőségi magyar kultúrát, – köztük a beregszászi származású Fedák Sári örökségét – közvetítették volna. Ezek megvalósításához több színjátszóteret is felújítottunk. Többek között Beregszászban és Ungváron is. Utóbbi helyszínen 40 év után született újjá a forgószínpad. Azonban egyelőre nem tudni, hogy ezeket mikor vehetik újból birtokukba és használhatják rendeltetésszerűen a művészek és a látogatók” – tette hozzá a volt miniszteri biztos.

„Millió feladatunk lenne Kárpátalján, mindazon túl, hogy eleget kell tennünk az alkotmányban megszabott kötelességünknek, amely kimondja:

Illetve nem szabad elfeledkezni a zsidó múlt és a cigányság kultúrájának gondozásáról sem, hiszen ezek az elmúlt években a helyi nemzetpolitika részeivé váltak” – emelte ki Grezsa István.

„Tiszteletreméltó mindaz, amit a kárpátaljaiak az elmúlt 30 évben elértek”

A volt miniszteri biztos felidézte, a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programban számos olyan létesítmény újult meg vagy jött létre, amelyek jócskán meghaladták az ukrán színvonalat. „Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően megjelent egy úgynevezett magyar minőség az országban, amely tulajdonképpen egy európai minőségi munkát is képvisel. Igaz ez a közoktatási és felsőoktatási fejlesztésekre is.”

Példaként hozta a beregszászi központú II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, amelynek az évek alatt kiépült az intézményrendszere, és képzései ma már elérhetők Kárpátalja-szerte. Az intézményfejlesztések kapcsán Grezsa István ugyanakkor arra is kitért, hogy a háborút követően vélhetően ezeknek az épületeknek a jó részét fel kell majd újítani, hiszen az elmúlt hónapokban ezeket menekültek elszállásolására használták.

Grezsa emlékeztetett arra is, hogy a Kárpátalján élők mindig is egy „ütésálló nép” voltak, hiszen az elmúlt kicsit több mint száz évben már a hatodik országban élnek, és minden egyes országnak megvoltak velük szemben a sajátos követeléseik. „Az elmúlt 30 évben sikerült egy olyan, a társadalom minden területére kiható intézményrendszert felépítenie ennek az alig 150 ezres közösségnek, amely tiszteletreméltó” – húzta alá az egykori miniszteri biztos.

Grezsa Ukrajna európai uniós csatlakozásáról kijelentette, hogy Magyarországnak érdeke az ország gyors csatlakozását támogatni. „Bár azt tapasztaljuk, hogy más uniós tagországokban sem rendezett teljes mértékben a nemzeti kisebbségek ügye, mégis

Ezért is kell hazánknak kiállnia a gyorsított eljárás mellett. Azonban, mi akik a terepen dolgoztunk, dolgozunk, jól látjuk, hogy mekkora munka áll az ukránok előtt, hogy a csatlakozási feltételeket megteremtsék. Lesz miről tárgyalni egy béke megkötése után” – hangsúlyozta az egykori miniszteri biztos.

„Megtanultunk, együtt élni a légiriadókkal és a nehézségekkel, amiket a háború magával hozott”

„A háború a feje tetejére állította az emberek életét Kárpátalján. Ahogy a hétköznapok teltek, telnek, lassan hozzászoktunk ahhoz, hogy háború van. Megtanultunk, együtt élni a légiriadókkal, a sok idegen emberrel, a nehézségekkel, amiket a háború magával hozott” – fogalmazott lapunknak Mészáros Renáta pedagógus, a beregszászi székhelyű Kárpátaljai Mentálhigiénés Társaság alelnöke. A pedagógus arról is beszámolt, hogy az elmúlt hónapokban Kárpátalján is előfordult üzemanyaghiány, de arra is volt példa, hogy korlátozták, hogy egy személy hány litert vásárolhat. Emellett az élelmiszerek ára is jócskán emelkedett. A mentálhigiénés szakember kitért arra is, hogy „sok barát, ismerős, szomszéd, munkatárs vagy falubeli költözik el, ami a falvak elnéptelenedéséhez vezethet. A háború előtt is sokan dolgoztak külföldön, de most egyre többen költöznek a kint dolgozó családtaghoz” – mutatott rá.

Arra a kérdésre, hogy milyen különbséget tapasztal a háború kitörését követő napok „hangulata” és a mostani időszak között, azt válaszolta, hogy az első napokról, hetekről „a pánik, félelem, és a kilátástalanság” jutnak eszébe. „A környezetünkbe érkezett első menekültek hozták igazán közel a háborút, az ő történeteik tették igazán valósággá azt, ami az országban zajlik” – hangsúlyozta.

de ezt leszámítva mindenki, aki maradt, teszi a dolgát ott, ahol él és dolgozik” – ismertette Mészáros Renáta. 

Megjegyezte, hogy ez a helyzet plusz kihívásokat is rejt a kárpátaljai közösségeknek. Ilyen többek között az együttélés nehézsége, a másik elfogadása vagy a kulturális különbségek áthidalása. A pedagógus szerint „központi kérdés az, hogy milyen feltételek mellett folyhat tovább az élet Kárpátalján azoknak, akik maradnak”. De felidézte, hogy több idős ember azért is aggódik, hogy  mivel elvándorolnak a fiatalok, nem nő fel következő kárpátaljai magyar generáció.

Fókuszban a menekültek, a csonkacsaládok és idősek megsegítése

A menekülteknek való segítségnyújtás kapcsán kitért arra, hogy nagy részük intézményekben – iskolákban, óvodákban – kapott szállást. De helyiek nemcsak ebben voltak a segítségükre. Több szervezet foglalkozásokat és programokat is szervezett nemcsak a menekülteknek, hanem a helyi gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. „Ezeken az eseményeken lehetőség volt a kikapcsolódásra, valamint arra, hogy el lehessen vonatkoztatni egy kis időre a nehézségektől. De arra is lehetősége nyílt, hogy

egy önkéntes tevékenységet végző mentálhigiénés szakemberrel” – fűzte hozzá a Kárpátaljai Mentálhigiénés Társaság alelnöke.

Mészáros kiemelte, nagyon hálásak Károli Gáspár Református Egyetemnek, hogy ez a missziójuk Kárpátaljára is elért, és azért is, hogy lehetőség van helyben is évek óta mentálhigiénés szakember gárda képzésére. Utóbbiban maga is részt vesz oktatóként. „Szakembereink, ki-ki a saját területén, segítséget tudnak nyújtani igény szerint. A jelenlegi mentálhigiénés hallgatók több projektet is megvalósítottak már a háború kitörése óta, amelyek a menekültek és az itthon maradt családok, csonkacsaládok megsegítésére, köztük gyerekek, egyedül maradt édesanyák vagy nagymamák támogatását tűzték ki célul. Az eddigiek mellett több hasonló kezdeményezés létrehozása is tervben van” – hangsúlyozta a segítő szakember.

„Reménykedünk, hogy vége lesz...”

Végül kitért arra, hogy értesülései szerint az iskolák jelenléti oktatásra készülnek szeptembertől, de az óvóhelyek kialakítása felkerült az elvégzendő feladatok listájára. Mészáros Renáta szerint

„De a mentálhigiénés segítő szakemberek széleskörű eszköztárral rendelkeznek, ami segítség lehet egy-egy szituáció kezelésekor” – tette hozzá. „Azt, hogy  milyen tanévre számítunk, nagyon nehéz megfogalmazni, nem is tudom… reménykedünk, hogy vége lesz…” – zárta a beszélgetést a mentálhigiénés szakember.

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner, Belső fotók: Botár Gergely, Szerhij Zelenyuk,