A Demokrata Párt és szerteágazó hálózatai a legkülönbözőbb, aprólékos módszerekkel igyekeznek fellazítani az alapból bonyolult és homályzónákkal teli amerikai választási rendszert – amin a világhatalom irányítása dől el. Folytatódik a máig tartó 2020-as csalásvitákat bemutató cikksorozatunk!
Nyitókép: Mark Zuckerberg, háttérben a Capitolium képével (Yasin Ozturk / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
Vajon a novemberi amerikai félidős választásokon is felmerül majd a csalás gyanúja? A 2020-ban történtek utóélete befolyásolhatja a keddi amerikai voksolást is. Átfogó cikksorozatunk második része következik – első cikkünket itt olvashatják!
Az előzőekben kifejtettük:
Bemutattuk, hogy az amerikaiak egyharmada szerint nem volt tiszta a 2020-as elnökválasztás; és azt is részleteztük, hogy a demokraták hogyan vonták kétségbe a 2016-os választás eredményeit, nem is beszélve számos korábbiról, például George W. Bush 2004-es győzelméről. Végül részleteztük az amerikai szavazási szabályokat, bemutatva, hogy a demokraták a Covid-járvány ürügyén igyekeztek fellazítani azokat, többnyire a feketék és hispánok érdekeire hivatkozva; ami téves, a feketék és hispánok ugyanis a felmérések szerint nem támogatják a szavazási szabályok „érdekükben” való fellazítását.
Az alábbi második részben a halott és elköltözött szavazók kérdésére térünk ki, tárgyaljuk a szavazógépek ügyét, illetve
amit agyonpénzelt többek között Mark Zuckerberg is. Végül megismerkedhetnek a demokraták topjogászával, aki rendszerint a liberális szabályok bevezetése érdekében perel államokat. És szóba kerül a Soros által is pénzelt államminiszteri projekt.
Michael Myers pennsylvaniai demokrata politikus
Az 1993-as National Voter Registration Act (NVRA) kötelezte a tagállamokat, hogy tartsák rendben szavazói nyilvántartásaikat. A legtöbb tagállam ezt nem tette meg, pedig az amerikaiak nagy költözők: évente 11 százalékuk vált lakhelyet.
A Pew Research Center 2012-es kutatása szerint akkor 1,8 millió elhunyt maradt szavazóként regisztrálva Amerika-szerte, és 3 millióan voltak több államban regisztrálva (valószínűleg költözés miatt). Ráadásul 24 millióan érvénytelenül vagy pontatlanul voltak regisztrálva.
2019-ben például bírósági per kellett ahhoz, hogy a legnépesebb, 10 millió lakosú, kaliforniai Los Angeles megye frissítse és rendbe tegye a szavazói nyilvántartását, és
Pontosabban ennyi inaktív szavazó volt a nyilvántartásban: ők azok, akik két egymást követő szövetségi szavazáson vagy meghatározott számú éven át egyáltalán szavaztak, pedig korábban regiszráltak. Ez általában azt jelenti, hogy elhunytak vagy elköltöztek. Los Angeles megye húsz éven át nem tartotta karban szavazói nyilvántartásait.
A megyét perlő Judicial Watch nevű szervezet egy 2020 szeptemberi tanulmánya szerint a 3143-ból 353 olyan amerikai megye van, ahol több regisztrált szavazó van nyilvántartva, mint ahány szavazó korú állampolgár lakik ott – összesítve 1,8 millióval több szavazó (azután, hogy Los Angeles már törölt 1,5 millió téves regisztrációt). Ez a megyék több mint 10 százaléka. A tanulmány szerint továbbá
Alaszka, Colorado, Maine, Maryland, Michigan, Rhode Island és Vermont. Például Colorado 64 megyéjéből 40-ben voltak 2020-ban többen regisztrálva szavazóként, mint ahány ottani lakosnak szavazati joga volt. 2018-ban egy szövetségi bíró végzése kellett ahhoz, hogy Kentucky államának demokrata államminisztere, Alison Lundergan eltávolítson 250 ezer téves regisztrációt az állami szavazói nyilvántartásból.
A Public Interest Legal Foundation 2020-ban beperelte Pennsylvaniát, amiért 21 ezer halott volt a szavazói nyilvántartásában, többen közülük tíz vagy akár húsz éve távoztak az élők sorából. Pennsylvania a 2020 novemberi választások után öt hónappal egyezett bele, hogy törölje az érintetteket a nyilvántartásból. Wisconsinban 2019-ben rendelte el a bíróság, hogy töröljenek 234 ezer elköltözött vagy elhunyt személyt a nyilvántartásból, amire a helyi demokrata főügyész, Josh Kaul azt válaszolta, hogy az „világos veszélyt jelentene a szavazókra”, mivel esetleg volna, aki nem tud élni így a szavazójogával.
A Government Accountability Institute (GAI) 2017-ben jelentette meg riportját, ami szerint a 2016-os választásokon
A teljes USA-ra vetítve ez szerintük 45 ezer duplán leadott szavazatot jelent. A Public Interest Legal Found (PILF) 2020-as jelentése 41 államban összesen 350 ezer elhunyt szavazót talált a nyilvántartásokban (a legrosszabbak: Michigan, Florida, New York, Texas, Kalifornia).
Az egymilliós Wisconsin szavazói nyilvántartásaihoz képest 2019-re 234 ezer ember költözött el, de az állam nem frissítette azokat. Viszont még a levélszavazásnál is megkövetelte a személyazonosság igazolását, kivéve ha valaki „örökre” korlátozva van a kora, betegsége, gyengesége vagy fogyatékossága miatt. A hivatalnokok arra biztatták a lakosokat, hogy vallják azt, ebbe a kategóriába tartoznak. Wisconsinban 2020 áprilisában tartottak számos helyi választást és a tagállami Legfelsőbb Bíróságra is választottak bírát, ekkor 195 ezren szavaztak levélben, de a novemberi elnökválasztásokig még 50 ezren vallották azt, hogy örökre korlátozva vannak.
Georgiában 2016-ban a levélszavazatok 6.4, 2018-ban 3,6 százalékát nyilvánították érvénytelennek. A demokraták által perelt szavazatszámlálási eljárások felpuhítása után viszont
Korábban a levélszavazaton szereplő aláírásnak a georgiai szavazó-nyilvántartásban szereplő aláírással kellett egyeznie, de a demokraták perei után elég volt, ha bármilyen hivatalos aláírással egyezik, beleértve a levélszavazás-igénylő lapon szereplőt is. Ettől kezdve bármilyen ezzel kapcsolatos csalás felderítése lehetetlenné vált.
A demokraták és a balra húzó tudósok rendszerint azzal érvelnek, hogy a kutatások szerint valójában alig néhány halott és elköltözött nevében szavaznak, tehát a ténylegesen megtörténő választási csalás minimális (habár vannak ennek ellentmondó, más eredményre jutó kutatások is). Úgyszintén felhozzák, hogy a személyes szavazáskor elkövetett csalások azon államokban, ahol nincs szigorú önigazolási követelmény, úgyszintén ritka. Csakhogy egyrészt a dolgot természetéből fakadóan nehéz mérni (csak a napvilágra került eseteket tudják vizsgálni), mondhatnánk tehát, hogy ami napvilágra kerül, az lehetséges, hogy csak a jéghegy csúcsa. Másrészt igen furcsa azzal érvelni, hogy felesleges szigorítással bezárni a potenciális csalásra lehetőséget biztosító kiskapukat csak amiatt, mert ismereteink szerint általában kevesen élnek velük vissza.
Főleg Donald Trump egyik jogászának, Sidney Powellnek köszönhetően terjedt el a 2020-as választások után az a nézet, hogy a számos állam használt Dominion választási szoftvereket és gépeket külföldről (Kínából, Venezuelából) manipulálták. Az állítás ebben a formában nem bizonyult igaznak, és sokat ártott a Trump-stáb megítélésének, mivel elterelte a figyelmet a megalapozottabb csalásgyanúkról, sőt azokat is diszkvalifikálta. Ugyanakkor kisebb-nagyobb kérdéseket azért legitim módon felvetettek ezek a gépek. A baloldali média amúgy régóta aggódik egy-egy választás után a szavazógépek miatt, legyenek azon bármilyen cég termékei (a tagállamok különféle gyártmányokat használnak).
Georgiának 2020 tavaszán a nem sokkal korábban vásárolt Dominion Választási Rendszer gépeivel is meggyűlt a baja, és a New York Times is azt írta, hogy
A Politico is Georgia „nem biztonságos” szavazatszámláló gépeiről írt, akárcsak a helyi Atlanta Journal-Constitution. Érdekes mód a 2020-as elnökválasztás után már összeesküvés-elméletnek állították be a Dominion-kütyük megfelelő működésének kétségbe vonását.
Mindenesetre a gépek körül 2020-ban többek közt a michigani Antrim megyében kerekedett botrány, amit aztán a Michigani Egyetem informatika professzora, J. Alex Halderman által készített jelentés zárt le azzal, hogy nem a gépek, hanem az azokat kezelő szavazatszámlálók követtek el számos hibát – ami nem kevésbé nyugtalanító.
Dominion választási gépek
Érdemes tudni, hogy az 1981-es New Jersey-i kormányzóválasztás után a republikánusok egy önkéntes csapatának tevékenysége miatt a demokraták pereskedése után a két párt arra a peren kívüli megegyezésre jutott, hogy a republikánusok választási megfigyelői lehetőségeit komolyan korlátozzák. Ez a megegyezés a demokraták újabb hosszabbítási igénye ellenére 2018-ban lejárt. Ennek a 37 évig érvényben lévő megállapodásnak köszönhetően
Az elköltözöttek és halottak törlése a választási nyilvántartásokból a republikánusoknak és számos civil szervezeteknek is szívügye. Mint azt írtuk, elvileg erre jött létre 2012-ben az Electronic Registration Information Center (Elektromos Regisztrációs Információs Központ), azaz az ERIC is, amit nem sokkal ezelőttig 30 amerikai tagállam, valamint a fővárosi kerület (Washington, District of Columbia) is használt. Az ERIC-et egy baloldali, demokratákhoz bekötött választási jogász, David Becker és úgyszintén demokratákhoz bekötött szervezete, a választási kérdésekkel foglalkozó Pew Charitable Trusts (PCT) hívta életre.
Az ERIC elvileg a magán- és közadatbázisok összevetésével frissíti a választói névsorokat. De az adatok alapján úgy tűnik, hogy az ERIC-nek csak a fedőtevékenysége a választói listák rendbe tétele, valójában demokrata mozgósításra használták. 2020-ban ugyanis a program 17 millió új választót talált, és csak hárommillió hibásan regisztrált választót azonosított. 2020 szeptemberében például Michiganben 114 ezer új szavazót regisztráltak a segítségével, viszont a tagállam nem pucolta ki a nyilvántartását (sem Washington, D.C.). Az ERIC mindenesetre a nem regisztrált polgároktól kapott listákat a szerződés szerint megosztja a Center for Election and Innovation Research (Választási és Innovációs Kutatásért Központ, CEIR) nevű szervezettel, ami aztán targetált módon bombázza a választókat. Becker 2016-ban a CEIR-nek is ügyvezetője lett, 2020 szeptemberében pedig Mark Zuckerberg és felesége, Priscilla Chan 69 millió dollárt adományoztak a CEIR-nek.
Az ERIC-et használó államok is aggódni kezdtek. Louisiana már be is jelentette, hogy kilép a programból, mivel annak finanszírozása megkérdőjelezhető, és erős a gyanú, hogy pártos tevékenységet folytatott.
A Zuckerberg-dollárokat a CEIR a minden jel szerint demokrata mozgósításra költötte el, főleg a billegő államokban, támogatás formájában. A legtöbb CEIR-támogatást Pennsylvania és Michigan kapta, 13 és 12 millió dollárt. A CEIR saját honlapja szerint ezek a pénzek a szavazók oktatására mentek el.
Michiganben azonban 11,8 milliót valójában a Demokrata Párthoz kötődő tanácsadó cégek kaptak
(pl. a The Michigan Center for Election Law and Administration, MCELA; az Alper Strategies; és a Waterfront Strategies, ami a legnagyobb demokrata tanácsadó cég, a GMMB leágazása), amelyek azt természetesen „pártatlan” szavazói oktatásra költötték. A Pennsylvania kormánya által kapott 13 milliót pedig „információs kampányra” költötték az erősen balra húzó Philadelphia és Allegheny megyékben – fejtegeti a Federalist.
Az ERIC-ről és a CEIR-ről bővebben itt olvashat.
A Center for Technology and Civic Life (CTCL) nevű kezdeményezést úgyszintén a Demokrata Párthoz közeli szürke eminenciások hozták létre. A CTCL a törvény szerint nem támogathat pártpolitikai célokat, mert nonprofit és adómentes státusza van. Azonban minden jel szerint
Pedig 2019-ig a chicagoi bejegyzésű szervezetnek alig volt pénze, 1,4 milllió dollárt osztogatott szét. A CTCL-t a többek közt Soros által finanszírozott másik demokrata háttérszervezet, a New Organizing Institute (NOI) stábja hozta létre a NOI megszűnése után, lényegében annak folytatásaként. Tiana Epps-Johnson, a CTCL ügyvezető igazgatója 2019-ben bekerült az év 100 legbefolyásosabb digitális kormányzásban utazó embere közé.
A CTCL (amelyről bővebben itt olvashat) két fő tevékenysége az aktivistaképzés és a „polgári adatok kezelése”, mármint választási szempontból. Ez azt jelenti, mint írja Hayden Ludwig, hogy a szavazók és jelöltek adatait adta ki a Facebooknak, a Google-nek és olyan baloldali aktivistacsoportoknak, mint a Rock the Vote, a Voting Information Project és a Women Donors Network. A CTCL akkor lett hirtelen nagykutya, amikor Mark Zuckerberg 2020-ban megdobta 350 millió dollárral. Ha összeadjuk a CTCL-nek adott 350 és a CEIR-nek adott 69 millió dollárt, akkor azt mondhatjuk, hogy
Na most, a CTCL elsősorban balra húzó és billegő tagállamokban költött demokrata mozgósításra, azokon belül is a balra húzó megyékben. Valamiért épp azokban, amelyekről tudták, hogy minimálisan elégségesek lehetnek az elnökválasztás demokrata megnyeréséhez. Az ilyen targetált precíziós mozgósítással fordították át Georgiát és más tagállamokat is a demokraták érdekében tevékenykedő szervezetek.
Tiana Epps-Johnson, a CTCL ügyvezetője
Biden nyert abból a tíz tagállamból nyolcban, amelyek a legtöbb támogatást kapták, az összes támogatás 95 százalékát. Egy balra húzó megyét 3,5-ször biztosabban támogatott a mozgósításban a CTCL, mint egy jobbra húzót. Pennsylvaniában Philadelphia 5-6-szor annyit kapott, mint a legjobban támogatott vidéki Trump-megye.
Arizonának 15 megyéje van, és 2016-hoz képest 2020-ban mindegyikben nőtt a szavazói részvétel, de nem ugyanúgy. Abban a kilenc megyében, amelybe pénzt tolt a CTCL, sokkal jobban. És míg mind a kilencben nőtt mind a két párt szavazóinak száma is, köztük a különbség mégis nagy: a republikánusoké 46 százalékkal többel, a demokratáké pedig 81 százalékkal többel nőtt a CTCL által nem támogatott megyék növekedéséhez képest. A Biden által megnyert öt megyéből négyet a CTCL hozott el Bidennek. Az államban csak egy megye fordult át 2020-ban 2016-hoz képest: Maricopa (Phoenix főváros és külvárosai). Itt 1 millió 40 ezren szavaztak Bidenre, ami kétszer annyi, mint amennyien Clintonra szavaztak itt 2016-ban, és a Bidenre 2020-ban, Arizonában leadott szavazatainak 62 százaléka. Trump úgy vesztette el a megyét 2020-ban, hogy 405 ezerrel többen szavaztak rá, mint 2016-ban, amikor nyert itt. Nem véletlen, hogy
(azt, amit a CTCL csinált).
Wisconsinban a CTCL a „Wisconsin 5-re”, azaz öt városra, Madisonra, Milwaukee-ra, Kenoshára, Racine-ra és Green Bayre koncentrált. A CTCL által támogatott megyéknek a CTCL-lel kötött szerződésük szerint nem volt joguk külső segítséget kérni a választás lebonyolításában, csak ha engedélyezte azt a CTCL. Az öt wisconsini város valamiért liberális szervezetek kezébe tudta adni azt: ilyen a Power the Polls, a Mikva Challenge, a Brennan Center, a Center for Civic Design, a The Elections Group, aztán Pierre Omidar liberális milliárdos Democracy Fundja, a Center for Secure and Modern Elections, a Digital Response és a National Vote at Home Institute. Ezek mind mozgósításban, konferenciázásban, a levélszavazásra való buzdításban és választási lebonyolításban utaznak. A CTCL agresszív módszereivel igyekezett is elérni a sok támogatást kapott balos régiók választási bizottságainál, hogy azok fogadják el az általuk ajánlott emberek és szervezetek „segítségét”.
A wisconsini törvények szerint a választást az állami hivatalnokoknak kell lebonyolítaniuk. Ennek ellenére
többen lényegében ezek vették át a szervezést. Green Bay városában a polgármester, Eric Genrich a National Vote at Home Institute helyi elnöke, Michael Spitzer-Rubenstein kezébe adta az irányítást, akinek még a szavazatokat tároló hotelhez is volt kulcsa. A választás lebonyolítását lényegében ő vezette, holott ezt tiltja a törvény. John Fundék kötete szerint a polgármester teljesen egyértelműen figyelmen kívül hagyott és megsértett több, legalább öt törvényi előírást is.
A wisconsini törvényhozás ugyan megszavazta, hogy tiltva legyen a választások lebonyolításának magánpénzekből való támogatásának lehetősége, de Tony Evers kormányzó megvétózta ezt.
Marc Elias, az újraszámlálás demokrata varázslója
Marc Elias és a demokraták agresszív jogi nyomulása
A demokraták fellazító akcióit egy bizonyos Marc Elias vezeti. Elias a Perkins Coie ügyvédi iroda prominens munkatársa, ami dolgozik demokrata vezéreknek (Obama, Hillary Clinton, stb.), valamint olyan vállalatoknak is, mint a Twitter, a Facebook, az az Intel, a Google és az Amazon.
és ő rakta össze az orosz beavatkozásról szóló demokrata összeesküvés-elmélet egyik alapjaként szolgáló Steele-dossziét. 2020-21-ben pedig a Biden-kampány és a Nemzeti Demokrata Bizottság (a Demokrata Párt vezető testülete) részéről ő reagált a Trump-féle választási perekre – 65-ből 65-öt meg is nyert. A New York Times szerint ő „az egyik legfélelmetesebb választási jogász”, és „az egyik legbefolyásosabb, nem választott demokrata Washingtonban”. A Politico szerint Elias „meghatározó erő, ami az amerikai választási jogot illeti”. Úgy is nevezik, hogy „a demokraták újraszámláló királya”.
Elias 1998 óta perelt demokrata politikusok nevében kisebb-nagyobb választásokat, főleg újraszámlálási ügyeket, legtöbbször megnyerve a pereket. 2008-ban például Minnesotában nyolc hónapos újraszámlálási akcióval fordított meg egy választást, amit a republikánus jelölt 727 szavazattal először megnyert, majd Eliasék akciója után 312 szavazattal elvesztett. Ezzel meglett a demokratáknak az a 60 fős szenátusi szupertöbbsége, ami az ObamaCare megszavazásához szükséges volt. Ekkor a demokraták nem tekintették a demokrácia elleni lépésnek a választás beperlését.
2020-ban Elias amellett érvelt, hogy szavazatok tömegei maradnak számolatlanul, valamint hogy hiba érvénytelennek venni és nem megszámolni azokat a levélszavazatokat, amelyeken az aláírás nem egyezik a nyilvántartottal – Elias annak ellenére érvelt így, hogy ez az egyezési követelmény épp az egyik fő biztosítéka a személyazonosságnak. Elias így aztán a lehető leglazább szavazási szabályok mellett érvel – és perel. Többek közt el akarja érni azt is, hogy ne politikai önkéntesek dolgozzanak a szavazókörzetekben, hanem kormányzati alkalmazottak; akik többnyire demokrata szavazók. Valamint azt is, hogy azok szavazatát is érvényesként számolják, akik nem regisztráltak, ráadásul rossz helyre mentek szavazni.
Eliasék és az érveléseiket alátámasztani hivatott professzorok rendszerint azzal a paternalista és rasszista érveléssel állnak elő, hogy a fekete és spanyolajkú szavazók nem képesek a maguk bonyolultságában felfogni a szavazási szabályokat. Például Charles Stewart, a MIT politikatudomány professzora szerint a rosszabb felfogású, „kevésbé szofisztikált” szavazók „többnyire afroamerikaiak”.
A demokraták Marc Elias vezetésével beperelik azokat a tagállamokat, amelyek nem felelnek meg az általuk jónak tartott, meglehetősen liberális, a csalásoknak tág teret adó szavazási szabályoknak, melyeket ők a „szavazási szabadság” védelmében kezdeményeznek, s
a „megijedt” tagállami vezetők végül peren kívül megegyeznek, és engednek Eliasék követeléseinek.
Ezt nevezik „sue-and-settle” technikának. 2020 tavaszán például az Eliashoz köthető csoportok beperelték Észak-Karolinát, hogy fellazítsák a levélszavazatokkal kapcsolatos szabályokat. Ahelyett, hogy beleállt volna a perbe, Észak-Karolina demokrata főügyésze inkább megegyezett Eliasékkal. Az Elias-féle akciók egyik pénzügyi szponzora – írta a New York Times és a Washington Post is – Soros György volt, ötmillió dollárral.
Az előző években 29 tagállam liberalizálta a levélszavazói szabályait, jelentős részben Eliasék tevékenysége miatt. A sikerhez hozzájárult a demokraták „államminiszteri” projektje is (Secretary of State Project, SOSP), amit Bush 2004-es újraválasztása után hoztak létre a demokraták, hogy koordináltan segítsék demokrata állami vezetők (kormányzók, főügyészek, stb.) megválasztását. A projekt nem volt hosszú életű, de hatásosnak hatásos volt. 18 választáson segített egy-egy demokrata jelöltet, és 11-szer az illető győzött is.
A demokrata tagállami vezetők – és főleg a demokrata többségű tagállami Legfelsőbb Bíróságok – jelentős szerepet játszottak abban, hogy a Trump-féle választási perek ne érjék el céljukat.
A SoS Projekt egyik pénzügyi támogatója – minő meglepetés – Soros György volt.
2021-ben, mikor számos republikánus többségű tagállami törvényhozás igyekezett szigorítani a szavazási szabályokat, Elias azonnal beperelte őket. Erre létre is hozott egy szervezetet, a Democracy Docketet közösen a – újabb két demokrata párti „civil” szervezet – Hopewell Funddal és a Priorities USA Actionnel.
Utóbbi az egyik legnagyobb amerikai „politikai akcióbizottság” (PAC) – olyan, külön szabályozás alá eső szervezet, ami többek közt kampánytámogatásokat gyűjt be és menedzsel. A Priorities Obama és Clinton kampányát is erősen támogatta. A Hopewell Fund egy nonprofit alap, amely testvérszervezeteivel együtt (Sixteen Thirty Fund és New Venture Fund) az a 2005 óta létező Arabella Advisors leányvállalata (ügyvezető: Sampriti Ganguli). Az Arabella Advisorsról maga a Wikipédia írja, hogy olyan washingtoni tanácsadó vállalat, ami baloldali támogatóknak ad tanácsokat azzal kapcsolatban, hogy hová adják a pénzüket, azaz „a politikailag liberális sötétpénz-hálózatot támogatja”. Ezek a Fundok az InfluenceWatch szerint mind kamuszervezetek.
A CTCL-t eközben perlik a választási törvények megszegéséért.
Itt az utolsó, harmadik rész:
Igazolatlan szavazóktól a kitöltött szavazólapokig – így növelik a csalás esélyét a demokraták
FOLYTATJUK!
A volt kancelláriaminiszter szerint a Fidesz nyeri a 2026-os parlamenti választást, a nyugdíjas politikai elemző nem akart tippelni, de abban biztos, hogy brutális kampány lesz.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
Kuzmányi azt részletezi, hogy mennyi idő, energia, jóakarat és pénz ment rá a Notre-Dame új liturgikus berendezéseire. Ez szép. De ettől még a végeredmény kiábrándító.
Fejlett demokráciákban példa nélkül álló módon érvénytelenítette egy szabad elnökválasztás eredményét a román Alkotmánybíróság.
Történelmi döntést hozott a román alkotmánybíróság, amikor megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét. A hivatalos indoklás szerint a demokrácia védelmében tette, sokak szerint viszont csupán a hatalmát mentő, későn ébredő elit kapkodását látjuk.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
