A Zöldek amolyan virágnyelven írták körül, hogy ők is zöld utat (értik, kétszeres szóvicc) adnának a kontrollált füvezésnek, hangsúlyozva, hogy a feketepiacon nincs gyermekvédelem, ezért itt is szigorú állami szabályozásra van szükség.
Ahhoz képest, hogy ekkora egyetértés van a kormánypártok között a fű ügyében, a jelzőlámpa-koalíció viszonylag későn, majdnem egy évvel a hivatalba lépése után rukkolt csak elő a legalizáció menetrendjének főbb pontjaival. Eddig lényegében csak annyi történt, hogy kinevezték függőség- és kábítószerügyi kormánymegbízottnak a leplezetlenül legalizációpárti szociáldemokrata Burkhard Blienertet, aki augusztusban még a berlini fűparádén is felvonult, ahol elmondta a „kannabisz-fanoknak” (és ez a hivatalos szóhasználat, amit a Blienert-hivatal sajtóközleményéből kölcsönöztünk!), hogy itt márpedig legalizáció lesz.
Jöhetnek a füvestrafikok
És lőn. Karl Lauterbach (SPD), a járványcelebből lett egészségügyi miniszter szerdán ismertette a legalizációra vonatkozó tervek főbb pontjait. Ezek alapján
a német kormány a jövőben törölné a kannabiszt és a THC hatóanyagot a kábítószerek listájáról
és 20-30 gramm élvezeti célú nemkábítószer birtoklását engedné meg magánszemélyeknek – függetlenül attól, hogy az mennyi hatóanyagot tartalmaz pontosan.
Az anyaghoz a kormány tervei szerint a szigorú szabályok mentén működő szaküzletekben – szóval afféle füvestrafikokban – és esetenként gyógyszertárakban lehetne hozzájutni, körülbelül annyiért, amennyit az utcán is elkérnek egy-egy grammért. A gyógyszertárasok egyébként nem örülnek annyira a kezdeményezésnek – egészségügyi és gazdasági okokból sem.
Aki a saját termesztésben hisz inkább, annak
a kormány három tő nevelgetését engedné meg,
persze ember legyen a talpán, aki a németországi energiaárak mellett saját célra akar majd kannabiszt termeszteni, hiszen a növények köztudottan a kellemes melegben érzik a legjobban magukat.
Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy Németországban már holnaptól mindenki szabadon füvezhet, elvégre a vonatkozó jogszabályokat úgy kell kialakítani, hogy azok igazodjanak az Európai Unió szabályozásához is, ami nem biztos, hogy egyszerű menet lesz. A kormány egyébként azt ígéri, hogy négyévente felül kell majd vizsgálni a szabályokat, hogy azok biztosan megfelelnek-e a gyermek- és ifjúságvédelem céljainak. Más kérdés, hogy nagyon rátermettnek kell majd lennie annak a jövendőbeli német kormánynak, amelyik netán úgy határozna, hogy a szabályok szigorítására van szükség.