Jelenlét a hiányban – búcsú II. Erzsébettől

„Absence is presence. These are the fundamentals of mystery” – mondta Jude Law Az ifjú pápa elején. A hiány: valójában jelenlét. A hiány: rejtelem.

II. Erzsébet, a britek királynője maga volt ez a rejtelem. Úgy volt rejtelem, hogy valójában alig volt valami, amit ne tudtunk vagy sejtettünk volna róla. S éppen ez az, amiért a briteknek aligha lesz már hozzá fogható uralkodója.

Elizabeth a hatalmas és fényes Britannia uralkodócsaládjába született. II. Erzsébet a széthulló, önmarcangoló, közönséges ország, a UK uralkodójaként halt meg. Csakhogy amíg

s amíg a Sir Winston Churchillekből Boris Johnsonok, addig II. Erzsébet II. Erzsébet maradt.

Aki szerint ez hiba vagy tökéletlenség, nem érti, miről szól a brit monarchia.

Az uralkodó és az uralkodócsalád feladata ugyanis nem az, hogy mindig igazodjon a kor szellemiségéhez. Az uralkodó feladata az, hogy az ország feletti szuverenitást gyakorló korona egyik megszemélyesítőjeként mindenkor azon és úgy dolgozzon, hogy a korona hitelességéhez és létjogosultságához semmiféle kétség se férhessen.

Távol volt a mindennapi ügyektől, távol a politikától és az alattvalóitól, de mégis közel hozzájuk. Éteri volt, de nem volt könnyed; nyílt volt, de nem volt nyitott; rejtelmes volt, de nem volt kiismerhetetlen.

Mesteri uralkodó volt, miközben valójában semmi rendkívülit nem csinált: úgy viselkedett, mint egy királynő, és kész. Őszintén lehetett érte rajongani. Nagyon kevés ilyen személyiség létezik már.

De a helyzet ettől függetlenül az, hogy II. Erzsébet nincs többé. Ami most következik, az nem csak a gyász, hanem bizonyos tekintetben a szenvtelenség ünnepe is lesz egyben. A BBC műsorvezetői fekete nyakkendőt kötnek majd, a zászlók félárbocra ereszkednek, s Britannia – amely néhány napra leveti kétbetűs rongyait – megkísérel majd úgy ragyogni, mint egykoron.

Ám a háttérben gőzerővel folyik már a munka: az új uralkodót fel kell készíteni a trón elfoglalására.

Aki szerint ez hiba vagy tökéletlenség, nem érti, miről szól a brit monarchia.

II. Erzsébet értette. Kegyetlenül nehéz feladatot testált rá a sorsa, de képes volt felnőni hozzá, s évtizedeken keresztül úgy uralkodni, hogy a rejtélyesség alapjait – absence is presence – mindvégig megőrizze.

Csak remélni lehet, hogy utódai legalább hasonlóan tesznek majd.

Kapcsolódó