Sorra érik a találatok Európa legnagyobb atomerőművét: Kijev és Moszkva egymásra mutogat, a nemzetközi ellenőrök nem jutnak be a létesítménybe. De mik a kockázatok – és miért fontos ez az erőmű?
Napok óta egymásnak ellentmondó, nagyon aggasztó híreket kap a nyugati világ az Ukrajna oroszok által elfoglalt déli részén, Zaporizzsja (Zaporozsje) környékén található atomerőművel kapcsolatban.
Az biztos, hogy valakik lövik az erőművet,
de hogy kik, arról az oroszok és az ukránok is mást mondanak. Pedig a helyzet könnyen veszélyessé válhat.
Nem túlzás azt állítani, hogy Zaporizzsja az egykori Szovjetunió és Ukrajna egyik energiafővárosa. A várostól északra két és fél kilométer szélesen terül el a Dnyeper-víztározó, a vizét pedig az 1927 és 1932 között épült Lenin vízerőművel (DnyeproGESZ) bírták munkára.
Az akkoriban 560 megawatt teljesítményű erőmű kora legnagyobbika volt Európában, s egyben az erőltetett szovjet iparosítás egyik legfontosabb szimbóluma Ukrajnában. Az erőmű megépülése előtt Zaporizzsja csak egy poros kisváros volt, de az ott előállított áramnak köszönhetően hamar fontos ipari központtá vált. A nehézipar a háború előtti időszakig is kulcsfontosságú maradt a városban: működött ott vasgyár, autógyár, sőt, még repülőgépmotorokat is gyártottak a városban.
Szintén a nehézipari központ hatalmas energiaigénye indokolta a most az érdeklődés középpontjába került atomerőmű megépítését. Az erőmű nem Zaporizzsjában található, hanem körülbelül ötven kilométerre délre, egy Enerhodar nevű „csinált városban”, amit az atomerőmű építői számára húztak fel az 1970-es években. Maga az erőmű 1985-ben kezdte meg a termelést és tíz évvel később készült el teljesen.
Enerhodarban hat darab nyomottvizes reaktor működik, amelyek működési elvüket tekintve hasonlóak a paksiakhoz, de korszerűbbek náluk. Az 1000 megawatt névleges teljesítményű reaktorok körülbelül 5700 megawatt áramot termelnek,
s így ez az atomerőmű a legnagyobb teljesítményű Európában.
A fentiekből körvonalazódik, hogy energiabiztonsági szempontból a Zaporizzsja (és az Enerhodar) feletti ellenőrzés kulcsfontosságú Ukrajna számára. Ezt természetesen az orosz stratégák is nagyon jól tudják, így a február második felében kezdődött invázió során kiemelt fontosságú cél volt az erőművek elfoglalása.
Az atomerőművet és a közelében található hőerőművet az oroszok március 4. óta tartják az ellenőrzésük alatt, az üzemvitelt azóta a Roszatom felügyeli.
Csakhogy március eleje óta megváltozott a harci helyzet. A legfontosabb fejlemény az, hogy az ukránoknak sikerült területeket visszaszerezniük az oroszoktól a Dnyeper túlpartján. Az Enerhodartól északnyugatra, a folyó túlpartján fekvő Nikopoltól nyugatra az ukránok újra kijutottak a Dnyeper partjára, Nikipolban pedig továbbra is stabilak az állásaik.
!function(){"use strict";window.addEventListener("message",(function(e){if(void 0!==e.data["datawrapper-height"]){var t=document.querySelectorAll("iframe");for(var a in e.data["datawrapper-height"])for(var r=0;r<t.length;r++){if(t[r].contentWindow===e.source)t[r].style.height=e.data["datawrapper-height"][a]+"px"}}}))}();
Az erőmű – csökkentett teljesítménnyel – továbbra is működik, de az oroszok és az ukránok március óta nem tudtak megegyezni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) vizsgálatának lehetővé tételéről. Ez azért nagy gond, mert így
továbbra sem lehet biztosat tudni arról, hogy mennyire károsodott a létesítmény a tavaszi harcok során és azóta.
Az orosz híradások szerint az erőműben a tavasszal nem keletkezett kár és sugárzás veszélytől sem kell tartani – csakhogy azóta már többször is rálőttek az épületekre.
Vannak más veszélyforrások is, amik miatt különösen nagy kockázattal járnak az erőmű környéki jelenlegi harci cselekmények. Az egyik nagyon kézenfekvő faktor az, hogy ez az atomerőmű nem túl korszerű és az üzemeltetése sem egyértelműen az európai biztonsági sztenderdeknek megfelelően történt a múltban. A fukusimai atomkatasztrófát követően az enerhodari erőművön is stressztesztet végeztek, ami akkoriban több hiányosságot is megállapított. Ezeket az ukrán üzemeltető szerint pótolták.
A legkomolyabb kockázati tényezőt azonban egyértelműen az atomerőmű területén tárolt radioaktív hulladék jelenti. Több ezer tonna hulladékot raktároznak ugyanis a létesítmény területén kialakított biztonságos tárolókban, ám – állítják az oroszok – az ukránok éppen ezeket célozzák a rakétáikkal. Az ukránok éppen ennek az ellenkezőjével vádolják az oroszokat. Kijev szerint az oroszok azért vették be magukat az atomerőmű területére, hogy ellehetetlenítsék az ukrán támadásokat, amik érthető módon nem célozhatnak közvetlenül az erőműre.
Az augusztus eleje óta tartó rakétázásokért is egymást okolják a felek. A mostani támadások során minden bizonnyal károsodott a létesítmény, és bár
egyelőre nem mértek megnövekedett sugárzást a környéken,
ez kis túlzással bármikor megváltozhat.
Az ukránok szerint a friss rakétatámadások hátterében valójában az oroszok állnak, ami legalábbis azt jelentené a gyakorlatban, hogy az oroszok a saját embereiket lövik, miközben atomkatasztrófát kockáztatnak a Dnyeper partján.
Zelenszkij azt mondta, hogy a helyzetre csak az jelenthet megoldást, ha az oroszok hátrahagyják az erőművet és persze egész Ukrajnát is. Csak így biztosítható Európa nukleáris biztonsága – sugallta immáron sokadjára a háborúzó ország és a kontinens sorsa közötti kapcsolat meglétét a humoristából lett államfő.
Moszkva szerint az ukránok augusztus eleje óta számtalan drónnal és rakétával támadják az atomerőművet. A TASZSZ állami hírügynökség szerint az egyik krími szenátor azt mondta: „A Nyugat annyira belelovallta magát az Oroszországgal való konfrontációba, hogy már azt sem fogja fel, hogy az ukránok, akiket a keblén melengetett, nagyobb veszélyt jelentenek Európára, mint bárki más”. Az orosz vezetés is hasonló narratívát alkalmaz. Dmitrij Medvegyev pénteken azt nyilatkozta:
„A kijevi rohadékok és nyugati támogatóik, úgy tűnik, készek megcsinálni a második Csernobilt”.
Bár azt mindenki reméli, hogy Zaporizzsjában nem következik majd be az, ami 1986-ban Pripjatyban, az egyelőre nem egyértelmű, hogy hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet.
Az oroszok aligha fogják majd elhagyni az atomerőmű területét. Az ukránok egy nemzetközi békefenntartók által ellenőrzött demarkációs övezet kijelölését akarják elérni az atomerőmű körül, amit az amerikaiak is támogatnak – Moszkva viszont hallani sem akar róla.
A nyitóképen: az enerhodari erőmű Nikopol felől nézve. Jól megfigyelhető a hat reaktor hat épülete. A két oldalsó kémény a hőerőműhöz tartozik. Fotó: ED JONES / AFP
Milyen alapon kötött Izrael tűzszüneti egyezséget a Hamasszal? Mit vár a zsidó állam Donald Trump második elnökségétől? És milyen szövetségesnek bizonyul Magyarország? Gideon Saart kérdeztük.
A zsidó-keresztény kultúra védelmét, a humanizmus alapvető értékeit csak úgy őrizhetjük meg s úgy örökíthetjük tovább, ha az embertelen gonosz áldozatairól évről évre megemlékezünk.
Meg ne kövezzen senki e morfondírozásért. Biztos a lépték nyomott agyon és komorított el, amely akármennyivel is nagyobb idekint, nem mértéke az értéknek.
Az eddigi fenyegetést újabb lépés követheti.
Az ukránok állítják, fordulat következhet az információk hatására.
Az ukránok szerint a béke útja az „erőn keresztül” vezet.
A Ferencvárosi korábbi válogatott labdarúgója is csalódott volt a Frankfurttól elszenvedett vereség után az Európa-ligában, de már előre tekint: az AZ Alkmaar ellen megalkuvás nélküli játékra számít, mellyel összejöhet a siker. Az egykori védő a hétvégén folytatódó NB I-ről, és szívének másik csücskéről, a Budapest Honvédról is beszélt lapunknak.
Milyen alapon kötött Izrael tűzszüneti egyezséget a Hamasszal? Mit vár a zsidó állam Donald Trump második elnökségétől? És milyen szövetségesnek bizonyul Magyarország? Gideon Saart kérdeztük.
Kapcsolódó cikkek a Háború Ukrajnában aktában.
Az ukránok állítják, fordulat következhet az információk hatására.
Ennek még komoly következményei lehetnek.
Tucker Carlson állításai felkavarták az állóvizet.
