A kínai és az amerikai elnök csütörtöki telefonbeszélgetésében nem volt hiány odamondásokból Tajvan ügyében, de megvoltak a közös pontok is. Jöhet a Biden–Hszi-csúcs?
Március 18. óta hosszú idő telt el. Ekkor telefonált utoljára egymással Joe Biden amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök. Ahogy akkor sem, úgy csütörtökön, a legutóbbi beszélgetés során sem volt valami szívélyes a hangulat a két vezető között. A kétórás beszélgetés legfontosabb témája Tajvan volt, ugyanis Kína egyre határozottabban igyekszik kiterjeszteni a befolyását a sziget fölé.
A Kínai Népköztársaság (Kína) és a Kínai Köztársaság (Tajvan) kapcsolatai elképesztően bonyolultak, Peking és Tajpej viszonyrendszere pedig a legkisebb diplomáciai rezdülésre is rendkívül érzékeny. A két állam szembenállásának kezdete az 1910-es évek elejére, a Csing-dinasztia összeomlásának időszakára vezethető vissza. A császárság vége a Kína feletti hatalom széttöredezéséhez vezetett, aminek nyomán 1927-ben polgárháború tört ki a nacionalisták (Kuomintang), a kormánypártiak és a kommunisták között. A nacionalisták egyik legfontosabb alakja, Csang Kaj-sek ekkoriban került szembe a kommunista Mao Ce-tunggal. Bár Kína japán megszállása egy időre befagyasztotta a polgárháborút, az ország felszabadulása után a kommunisták olyan túlerőbe kerültek, hogy 1949-re kiűzhették Csang Kaj-seket és a Kuomintang maradékát az országból. Ők Tajvan szigetére menekültek. Peking és Tajpej ellentéte azóta is antagonisztikus.
A Csang Kaj-sek alatt diktatórikus rendszerben működő Kínai Köztársaság kezdetben sok nemzetközi fórumon „Kína” egyetlen hivatalos képviselőjének számított. A kis szigetország ázsiója azóta persze csökkent – így ma már a kommunista Kína képviselői ülnek az ENSZ Biztonsági Tanácsában, nem a tajvaniak –, de a szívélyes nyugati (amerikai) kapcsolatai azért megmaradtak. Ez a sziget biztonsága szempontjából azt is jelenti, hogy
A kommunista Kína vezetése már évtizedek óta igyekszik átvenni az irányítást Tajvan felett, amit sokáig az úgynevezett „egy ország, két rendszer” berendezkedés Kínai Köztársaságra való kiterjesztésével próbált elérni. Ezt a konstellációt Hongkong és Makaó kínai fennhatóság alá kerülése előtt gondolták ki Pekingben, s alapvetően azt tette lehetővé, hogy a két korábbi gyarmat továbbra is a saját törvényei és megszokott berendezkedése szerint élhessen azt követően is, hogy utoljára levonták a területükön a Union Jacket és a portugál nemzeti lobogót. Az új hongkongi nemzetbiztonsági törvény 2020-as elfogadása éppen ezt az egyezséget mondta fel Kína és a volt brit kolónia között. Erről akkor a Mandiner is közölt elemzést. Érthető okokból kifolyólag a tajvani vezetés soha nem is volt vevő erre a berendezkedésre, s így Peking is más eszközökkel – például szüntelen hadgyakorlatozásokkal – próbálja elérni, hogy Tajpej „jobb belátásra térjen”.
Azt már az Egyesült Államok szélsebes afganisztáni kivonulása is előrevetítette, hogy Washington Joe Biden elnöksége alatt még inkább Kínára szeretne koncentrálni:
Persze a Kínai Kommunista Pártnak sincs galambepéje, felvették az eléjük dobott kesztyűt, s az ukrajnai háború kitörésének farvízén egyre nyíltabban vetették fel Kína és Tajvan „egyesülésének” szükségességét. Erre már Tajpej mellett Washingtonban is kongatni kezdték a vészharangot.
A telefonbeszélgetés előtt az amerikaiak úgy igyekeztek nyomást gyakorolni a kínaiakra, hogy belengették, hogy Nancy Pelosi, a Képviselőház demokratapárti elnöke esetleg látogatást tehet a szigeten. Ilyen magas rangú amerikai politikusi vizitre huszonöt éve nem volt példa a sziget történetében, amivel kapcsolatban Peking azonnal jelezte, hogy Pelosi feltűnését provokációként értékelnék, és megtennék a szükséges válaszlépéseket. Biden gyorsan visszakozott is, hogy szerinte nem lenne jó ötlet, ha Pelosi éppen most keresné fel a szigetországot.
Ez az intermezzo persze csak kisebb apróságnak megy el az amerikaiak gazdaságpolitikai offenzívája mellett, ami azt célozza, hogy a hagyományosan kínaiak által dominált iparágakban működő high-tech cégek inkább az Egyesült Államokba vigyék a befektetéseiket.
ami továbbra is tüske marad Peking körme alatt – többek között ez is szóba került a két csúcsvezető csütörtöki beszélgetésén, ami a jelentések szerint nem telt különösebben jó hangulatban.
„Aki a tűzzel játszik, könnyen megégetheti magát” – mondta Hszi Bidennek a Tajvan-ügy kapcsán, ami elég egyértelmű üzenet, még ha nem is csak az amerikai elnök a címzettje. Hszi Csin-ping idén harmadjára is elindul a Kínai Kommunista Párt elnöki székéért – ami jelentős részben persze formalitás –, ennek kapcsán pedig
Más elemzők, áll a Reuters jelentésében, viszont éppen azt jósolják, hogy Hszi inkább a deeszkalációra törekszik majd Washingtonnal szemben, éppen ugyanebből az okból.
A két csúcsvezető egyetértett abban, hogy gazdasági ügyekben szorosabb együttműködésre lenne szükség közöttük. Ez érthető is, hiszen a koronavírus-járvány és a lezárások mind az USA, mind Kína nemzetgazdaságát megviselték. Ez jó alapot szolgáltathat egy jövőbeli Biden–Hszi-csúcs számára is, amelyre a CNBC szerint a nem túl távoli jövőben sor is kerülhetne. Ez volna az első alkalom, hogy a két politikus élőben is találkozna egymással. A legutóbbi hasonló találkozóra Trump és Hszi között került sor valamivel több, mint három évvel ezelőtt.
A nyitóképen: Joe Biden és Hszi Csin-ping telefonbeszélgetést folytat 2021-ben. Fotó: MANDEL NGAN / AFP
Donald Trumpot beiktatták az Amerikai Egyesült Államok 47.elnökének és máris számos nagy horderejű rendeletet aláírt. Egy biztos Trump elnöksége alatt a világ teljesen más lesz, mint eddig volt.
Miközben a meghívottak tomboltak és tapsoltak, Joe Biden és helyettese, Kamala Harris kétszer tapsolt.
Nem teketóriázott Donald Trump.
Majkának a szerződés aláírása után valószínűleg lejárt konzervben adták az RTL-nél a company valuest, a dátum szerintem 2016 szeptembere lehetett rajta.
Az Egyesült Államok 46. elnöke kétes megítélésű örökséget hagy maga után.
Sokan és sokat beszélnek Oroszország kitettségéről Kínával szemben.
Az üléspróba és a szimulátorteszt már megvolt, szerdán pedig vezetni is fogja Fioranóban az egyik Ferrarit a britek hétszeres Forma–1-es világbajnoka, Lewis Hamilton.
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
