Amikor egy évtizede megkérdezték Jair Lapidot, akit éppen akkor választottak be az izraeli parlamentbe, a Kneszetbe, hogy szerinte miniszterelnökké választják-e majd őt a következő választáson, azt felelte, hogy igen. Ezzel az anekdotával kezdi Lapid portréját a New York Times, annak apropóján, hogy az egykori népszerű televíziós műsorvezetőt június 30-án iktatták be Naftali Bennett utódjaként, Izrael miniszterelnökeként, egészen a november 1-jén esedékes következő választásig (ami az ötödik lesz három éven belül).
Mint emlékezetes, a legutóbbi választásokat követően a jobboldali Benjamin Netanjahut nyolcpárti ellenzéki koalíció váltotta, mely a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalon át az arabokig terjedt, s melynek vezetője eddig a nemzeti-vallásos Naftali Bennett volt, aki rotációs megállapodást kötött a liberális-centrisra Jair Lapiddal. Bennett lemondását követően a koalíciós megállapodás értelmében Lapid követi őt.
Lapid 1963-ban született Tel-Avivban, talán jellemző módon riporterként töltötte katonai szolgálatát, írt több gyerekkönyvet és thrillert, volt amatőr bokszoló, majd miután elhagyta a tévés bizniszt, kipróbálta magát pénzügyminiszterként Netanjahu alatt és külügyminiszterként Bennett alatt. Jelenleg a Jes Atid, vagyis a Van Jövő pártot vezeti, mely a második legnagyobb párt az izraeli Kneszetben Netanjahu Likudja után.
Rajongói táborát nyilván részben jó megjelenésének is köszönheti, kritikusai viszont felemlegetik, hogy
sosem szerzett egyetemi diplomát és gyengén tud angolul,
ellentétben például az anyanyelvi Bennettel és az Amerikában hosszú éveket töltő Netanjahuval.
Izraeli programozók 2013-ban elindítottak egy robot-Lapid oldalt „Lapidomátor” néven, amely automatikusan generál Lapid-nyilatkozatokat, „szépeket és üreseket”, pont mint maga Lapid – jegyezte meg az egyik alkotó.
Pártját 2012-ben alapította, és meglepetésszerű eredményt ért el vele, hiszen 2013-ban a második helyet szerezte meg, akkor 19 képviselővel a 120 fős Kneszetben.
Pártja a liberális középosztály ügyeit karolta fel,
így a magas megélhetési költségekkel szemben és a vallásos fiatalok sorkatonaság alól felmentése ellen kampányolt. Az utóbbi időben jobboldali szavazókat is próbál megszólítani a gázai és iráni biztonsági fenyegetések felemlegetésével és az izraeli hadsereg befeketítésén dolgozó szélsőbaloldali civil szervezet, a Sovrim Stika kritizálásával.