Tony Blair az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos előadásában fejtette ki a nyugat számára várható, meglátása szerint nem túl optimista jövőképet – számolt be cikkében a hirado.hu.
Tony Blair szerint a történelem a második világháború befejezéséhez, vagy a Szovjetunió összeomlásához hasonlítható fordulóponthoz érkezett, a mostani átalakulásból azonban nem a nyugati szövetségi rendszer kerül majd ki győztesen.
A nyugati politikai és gazdasági dominancia végéhez közeledünk”
– mondta előadásában a volt miniszterelnök, hozzátéve, a jövőben legalább két- vagy több pólusú világrend jön létre, a legfontosabb geopolitikai kihívás azonban nem Oroszországból, hanem Kína felől érkezhet.
Kína támogatja Putyint
Tony Blair szerint az ukrajnai háború Kína magatartását is végleg tisztázta, az egykori miniszterelnök szerint ugyanis a nyugat nem várhatja el Kínától, hogy „az általunk racionálisnak ítélt módon viselkedjen”. Az ázsiai ország élén álló Hszi Csin-ping továbbra is támogatja Vlagyimir Putyin elnököt, és stratégiai partnerséget kötött Oroszországgal, miközben a szankciók miatt kritizálta a nyugati országokat.
Kína 1979-ben kisebb gazdasággal rendelkezett, mint Olaszországé, de
miután megnyílt a külföldi befektetések előtt és piaci reformokat vezetett be, a világ második legnagyobb gazdaságává vált.
Az előrejelzések szerint gazdasága egy évtizeden belül megelőzi az Egyesült Államokat, és vezető szerepet tölt be néhány 21. századi technológia terén, mint például a mesterséges intelligencia, a regeneratív gyógyászat és a vezetőképes polimerek terén.
Éppen ezekre az eredményekre való tekintettel fogalmazott úgy a volt miniszterelnök, Kína szuperhatalmi helye természetes és indokolt, az ázsiai ország pedig kommunista ideológiájú vezetése ellenére sem tévesztendő össze az egykori Szovjetunióval. Tony Blair szerint Kína jövőbeli legfőbb szövetségesei Oroszország és Irán lehetnek.
A nyugat nem mondhat le katonai fölényéről
Előadásában ugyanakkor hangsúlyozta, a nyugat a politikai és gazdasági vezető szerep elvesztése ellenére sem mondhat le katonai fölényéről. A volt politikus szerint nem engedhető meg, hogy Kína katonailag is vezető szerephez jusson, ezért a védelmi kiadások növelésével kell fenntartani a katonai fölényt. Mint mondta, az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek
elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy bárhol képesek legyenek bármilyen konfliktusba beavatkozni.