Atomot Belaruszba – merre tovább, Lukasenka?

Lukasenka belarusz vezető egyre szorosabban érezheti mostanság Oroszország anyácska ölelését. „Oroszország és Belarusz egyre szorosabban működik együtt politikailag, kereskedelmileg, gazdaságilag, kulturálisan és humanitárius kérdésekben” – jelentette ki Vlagyimir Putyin az Oroszország-Belarusz fórumon néhány napja.

A két ország egyesülése régi témának számít: 1997-ben Fehéroroszország és Oroszország aláírt egy egyezményt, amely a Szovjetunió hat évvel korábbi összeomlása után megromlott kapcsolatokat kívánta helyrehozni. Az Oroszország és Belarusz közötti lehetséges egyesülésről szóló tárgyalások 2020 végén kaptak új lendületet, amikor  Putyin Alekszandr Lukasenkónak anyagi és politikai támogatást nyújtott, hogy segítsen túllendülni a feltehetően elcsalt elnökválasztás utáni helyzeten, amikor tömegek tiltakoztak az országot 1994 óta vezető Lukasenka ellen.

Az ukrajnai háború pedig még inkább nyilvánvalóvá tette, hogy Belarusznak egyre kevesebb mozgástere maradt Oroszország mellett.

Lukasenka más megoldás hiányában jó arcot vág mindehhez. „Mindig is orosz testvéreink mellett álltunk, és ez így is fog maradni” – fogalmazott a belarusz elnök néhány napja.

Mint ismeretes, az elmúlt hetekben Oroszország sebességet váltott Ukrajna elleni háborújában: feltörte az elsőt, a szeverodonyeck-liszicsanszkit a Donbasz három védvonala közül. Emellett egy – állításuk szerint épp a szankciók miatt fennálló – műszaki problémára hivatkozva

ráadásul az orosz cseppfolyósított gáz „rubelfizetésre” való átállításának belengetése annak ellenére is tovább emelte a gázárakat, hogy gyakorlati változást valószínűleg nem fog okozni. (Többek között a tőzsdei gázárak emelkedésének tudható be a hét eleji durva forintgyengülés is, a magyar pénzt ugyanis jelentős mértékben a magas gázárak miatt felborult folyó fizetési mérleg rángatja.)

Egyvalaki azonban nem elégedett az orosz sikerekkel: a belarusz elnök, Aljakszandr Lukasenka. Belarusz vezetője június végén tartott csúcstalálkozót Szentpéterváron Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, ahol többek azt fejtette ki Putyinnak: atomfenyegetésben élnek a belaruszok.

„Nagyon nyugtalanít minket az USA és a NATO repülőgépek repüléseinek kérdése, amelyeket atomtöltetek szállítását gyakorolják. Minket ez nagyon feszélyez. Ezért arra kérem, fontolja meg a viszonossági alapú válasz lehetőségét ezekre a dolgokra”, hiszen a NATO-gépek „hosszú évek óta repülnek már, és nem atomhatalom országok pilótáit engedik olyan repülőket irányítani, amelyek az atomfegyverek számára vannak kijelölve” – panaszolta Lukasenka. Szerinte nukleáris ellencsapásra kell felkészülni: „álljunk készen mindenre, még a legkomolyabb fegyver bevetésére is annak érdekében, hogy megvédjük hazánkat Breszttől Vlagyivosztokig”, hiszen ha a nyugatiak „gyakorlatoznak, akkor biztos gondolkoznak valamiben. Különben minek gyakorlatozni?”.

Ez az alapvető igazság az orosz és belarusz hadsereg közös év eleji hadgyakorlata idején nem tűnt még fel Lukasenkának,

Öt nappal később, június 30-i találkozójukon aztán Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek is elpanaszolta, hogy Oroszország erre még nem reagált viszonossági alapon.

Azaz: indirekt módon azt kérte az orosz elnöktől, hogy biztosítson a védtelen Belarusz számára nukleáris potenciált. Putyin ezt nem is tagadta meg: bejelentette, hogy felkészítik a belarusz légierő Szu-25-öseit atomtöltetek szállítására, valamint Iszkander-M rakétákat telepítenek az országba, amelyekre nukleáris robbanófejek is szerelhetők – nyugati értesülések szerint ilyenek állomásoznak Kalinyingrádban is. Az orosz exklávé blokádját Lukasenka egyébként szintén eszkalációs alapnak tekinti, szerinte az „hasonló valamiféle hadüzenethez”.

Lukasenka emellett

Július harmadikán, a második világháborús hősök emlékére állított Dicsőség Dombjának megkoszorúzásán a belarusz elnök úgy fogalmazott, „Semelyikünknek – sem a belaruszoknak, sem az oroszoknak, sem az ukránoknak – nem kell a háború. De nem engedhetjük újjászületni a nácizmust, mint a kollektív Nyugat fegyverét a szláv világ ellen”.

Mélységes csalódását fejezte ki az ukránokkal kapcsolatban is: „Minden erkölcsi elvet és morális gátlást áthágva ők ma nem csak megtagadják Katyńt, Babij Jart és Leningrád blokádját, de átadnák a feledésnek népeik tragédiáját is, kiírni a történelemből Buchenwaldot, Auschwitzot, Majdaneket. Mit tudunk ezzel szembeállítani? Csak az igazságot, a történelem nyers és szörnyű igazságát, és harcolhatunk ezért az igazságért”.

Szerinte ez igen nehéz helyzetbe hozza Belaruszt: „A mi tragédiánk, a belaruszoké mindössze abban áll, hogy ma két testvérnép ütközött össze – az oroszok és az ukránok. Ez a mi tragédiánk. De mindig azt mondjuk, hogy az igazság az erősebb, és az igazság ma a testvéri Oroszország oldalán áll” – nyilatkozta Lukasenka.

Ukrajnával kapcsolatban korábban is fogalmazott már erősen: egy nappal a Dicsőség Dombján elmondott beszéde előtt felvetette, hogy az a Nyugat-Európa, amely korábban felnevelte a fasiszta Németországot, ma is „szörnyet nevel Ukrajnában, és ellenségképet próbál faragni többek között a belaruszokból is”.

Pedig Lukasenka elmondása szerint békés kapcsolatokra törekszik Európával: „Egyre gyakrabban azzal fordulok hozzájuk: éljünk már békességben. Jönnétek hozzánk sóért? Nyitva a határ. Adunk pelletet is, amennyi kell. Megtankolnátok az autót üzemanyaggal, ami nálunk olcsóbb? Gyertek” – ajánlotta fel benzinjét és fűtőanyagát a béke érdekében a belarusz elnök. Szerinte Európa népével lehetne békét kötni, de ezt nem engedik a politikusok. „Az európaiak, én ezt pontosan tudom, másokhoz hasonlóan nem akarják ezt a háborút. De nincsenek politikusaik: nincs Chirac, nincs de Gaulle, Merkel sincs. És aki ott hatalom van, ismerik: száj becsuk, előre néz, futás a washingtoni főnök felé” – rajzolja fel a borús képet az államfő.

Ebben a környezetben egyre inkább

– hiszen bár minden politikai támogatást megad a területéről katonai műveleteket indító Oroszországnak, teljesen tisztázatlan az a kérdés, hogy részt vesznek-e belarusz csapatok Ukrajna lerohanásában. Június 25-én Ukrajna jelentette, hogy belarusz területről, Mazir környékéről indítottak rakétatámadást Kijev, Csernyihiv és Szumi oblasztyok ellen.

Ismeretlen forrásokra hivatkozva szintén az ukrán katonai hírszerzés jelentette azt, hogy Oroszország hamiszászlós műveletekre készül Belaruszban: zsoldosokkal támadtat majd meg Mazirban polgári létesítményeket és lakóházakat, hogy közvetlenül is bevonja a háborúba Belaruszt. Lukasenka sem tisztázta pontosan, milyen körülmények között lépnének be – csak annyit mondott, ha Ukrajna „célba veszi” Minszket, beszállnak a háborúba. Minszket egyelőre nem érte semmiféle ukrán támadás, ugyanakkor július harmadikán azt jelentette a belarusz védelmi minisztérium, hogy Pancir rakétavédelmi rendszerük egy Mazir környéki katonai célpontot támadó ukrán rakétákat fogott el.

A belarusz elnök nemrég az AP-nek is interjút adott, melyben világossá tette: szerinte „ma nem Zelenszkij vezeti Ukrajnát”, és ha Joe Biden úgy akarná, „mindennek vége lenne egy héten belül”.

nehogy az orosz államfő kényszerhelyzetbe kerüljön: szerinte az elnök „minden bizonnyal nem akar globális konfliktust a NATO-val. Használják ki ezt! Használják ki, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ez ne történjen meg! Ellenkező esetben a katonaság reagálni fog, akkor is, ha Putyin nem akarja”.

Nyitókép: AFP