Immár nemcsak politikai, de közjogi szempontból is tényező Le Pen

Franciaországban parlamenti választást tartottak; ez vasárnap olyan eredményt hozott, amelynek ismeretében kétségessé vált, hogy az idén áprilisban újraválasztott Emmanuel Macron francia elnök képes lesz-e hatékonyan kormányozni Franciaországot. Macron közössége ugyanis hiába került be a legnagyobb pártként – 245 hellyel – a parlamentbe, elvesztette abszolút többségét a kétkamarás parlament alsóházában, a Nemzetgyűlésben. 

Ez azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok könnyedén blokkolhatják jogszabályi előterjesztéseit, ráadásul részükről immár a miniszterelnök ellen is bizalmi szavazás is kezdeményezhető. Sőt, a baloldali pártok koalíciója, a NUPES már be is jelentette, hogy él ezzel a lehetőséggel.

– ehhez legalább 289 széket kell elnyerni. Egyes francia napilapok a történteket egyenesen úgy narrálják, hogy az országnak már nincs kormányzóképes kormánya. A Le Parisien például Ingouvernable! címmel közölt címlapot.

A kontraszt valóban éles: Emmanuel Macron első ciklusában kényelmes abszolút többséggel rendelkezett. Nem véletlen, hogy Olivia Grégoire, Emmanuel Macron kormányszóvivője a következőképpen reagált: „A legnagyobb félelmem az, hogy az országomat blokkolni fogják.” 

Marine Le Pen inkább „győzött”, nem veszített

S valóban. Marine Le Pen, a szuverenista jobboldali Nemzeti Tömörülés (időközben pozíciójáról lemondott korábbi) elnöke 89 képviselőt tudhat a Nemzetgyűlésben, amely önálló frakcióalkotásra jogosítja fel a pártot.

Ez a szám nemcsak azért jelentős, mert ezzel a sikerrel tulajdonképpen egy 1986 óta a

Az előző ciklusban a párt mindössze nyolc képviselője kapott helyet az alsóházban. A 89 fős létszámú immár frakció elegendő ahhoz, hogy Le Pen pártja bizalmi szavazást kezdeményezzen Emmanuel Macron miniszterelnökével, Elisabeth Borne-nal szemben.

Megjegyzendő, hogy a legutolsó kormány, amelyet így lehetett elmozdítani Georges Pompidou-é volt az 1960-as években.

A sárgamellényes tüntetések idején a francia kommunisták, szocialisták és a szélsőbaloldali populisták Emmanuel Macront is megkísérelték így elmozdítani, ez azonban főként amiatt nem következett be, mert Macron République En Marche! nevű centrista pártja stabil többséggel rendelkezett az 577 fős képviselőházban.

Ezen felül

Ehhez legalább 60 képviselő támogatása szükséges. Ilyen kérelmet a parlamenti szavazást követően, de a jogszabály kihirdetése, illetve megerősítése, továbbá nemzetközi kötelezettségvállalás jóváhagyása előtt lehet előterjeszteni.

A fenti ütőkártyákhoz képest mintegy eltörpül, hogy a mostani győzelemért a Nemzeti Tömörülés jelentős összegeket kap kézhez a francia államtól: évente 20 millió euró jár Marine Le Penéknek egészen 2027-ig. Jó hír ez a pártnak, ugyanis a 2020-as évet 24 millió eurós adóssággal kellett zárniuk. A több pénz mellé hosszabb "játékidő" is jár: azáltal, hogy a Nemzeti Tömörülés önálló frakciót alkothat, politikusaik több felszólalási időt is kapnak. 

Le Pen valóban „láthat fantiáziát” az Alkotmánytanácsban

Az Alkotmánytanács az európai integráció elmúlt évtizedeiben

1992. áprilisában például az EU egyik sarokkövének számító maastrichti szerződést vizsgálta. Kimondta, hogy bár Franciaország Alkotmánya révén bizonyos, az állami szuverenitáshoz kapcsolódó hatásköröket az akkori Európai Közösségre (azóta Európai Unióra) ruházott, ez a hatáskör-átruházás nincs hatással a népszuverenitásra nézve. Ennek ugyanis a végső letéteményesei az Alkotmánytanács szerint továbbra is a tagállamok.

2004. novemberében a Alkotmánytanács az azóta elbukott európai Alkotmányszerződéssel foglalkozott. E vizsgálat során az Alkotmánytanács kimondta, hogy bár a vizsgált jogi dokumentum arra utal, mintha az egyfajta „alkotmány” lenne, Franciaország jogrendjének legfontosabb jogforrása a francia Alkotmány; ehhez az elvhez pedig csak a francia alkotmányozó hatalom nyúlhat hozzá.

Az Alkotmánytanács álláspontja tehát ismert az uniós integrációval kapcsolatban. Marine Le Pené is: a párt 2012-ben még „frexittel”, tehát Franciaországnak az EU-ból való kilépésével, 2012-ben pedig az eurózónából történő francia kilépéssel 2017-ben kampányolt. Azóta az Európai Unióról vallott nézeteit oly módon árnyalta, hogy

Ez, ahogy azt Marine Le Pen többek között idén januárban is ismertette, az európai nemzetek szövetségére épül. Nem lenne meglepő hát, ha Le Penék például élnének a lehetőséggel, és az Alkotmánytanács eljárását kérnék minden olyan esetben, amikor a szuverenista álláspont bármilyen formában a tárgyalóasztalra kerülhet.

Kép: DENIS CHARLET / AFP

Dobozi Gergely