Kazahsztán: a covid-járvány első országáldozata?

Írta: Prof. Vasa László, a KKI vezető kutatója, Közép-Ázsia szakértő

A legtapasztaltabb Közép-Ázsia szakértőket is meglepte a Kazahsztánban néhány napja kezdődött tüntetések és lakossági elégedetlenség eszkalálódása. 

A Kazahsztán nyugati részén január 2-án kezdődött demonstrációk kiváltó oka gazdasági volt: a cseppfolyós gáz (mellyel az autók 90%-át üzemeltetik a környéken) ára hirtelen duplájára emelkedett. A konfliktust leegyszerűsítő hírekkel ellentétben az árakat nem a kormány emelte meg hatóságilag,

melytől azt várták, hogy az egyre gyakrabban előforduló üzemanyaghiány csökkenjen; ugyanis a kiskereskedelmi értékesítési ár alacsonyabb volt, mint a kitermelés költsége, így a termelők nem voltak érdekeltek a termelés fokozásában. Az ár 60 tengéről (45 forint) 120-ra (90 forint) ment fel, nem függetlenül a kereskedelmi szereplők profitéhségétől. 

Az elégedetlenséghez hozzájárult az is, hogy a nyugat-kazahsztáni Mangisztau régióban találhatók az ország legfontosabb szénhidrogén-kitermelő létesítményei, azaz a térség a kazah jólét alapjának tekinthető – ennek ellenére azonban a térség meglehetősen fejletlen és az életszínvonal sokkal alacsonyabb, mint a fővárosban vagy Almatiban.

Elszabadultak az indulatok

A kialakult helyzet mai állás szerint: több ezres erőszakos tüntetések az ország több nagyvárosában, Almati városházájának és az ottani elnöki rezidenciának az elfoglalása és felgyújtása, az ország legnagyobb repülőterének elfoglalása, több száz üzlet kifosztása, nyolc rendőr és tucatnyi civil áldozat, rendkívüli állapot bevezetése, az internet-szolgáltatás nem folyamatos és nem egész országra kiterjedő szüneteltetése. A főváros, Nurszultán egyelőre nyugodt.

A tüntetők első követelései az üzemanyag árak csökkentésére irányultak,

A helyzet furcsasága, hogy miközben a kormány igyekezne korrekt módon konszolidálni a helyzetet (árak visszaállítása, népjóléti intézkedések a szegényebb rétegek számára stb.), egyszerűen nincs kivel tárgyalni, mert a tüntetéseknek nincs vezetője, nincs egységes szervező csapata. 

Itt visszaüt az elmúlt harminc év hivatalos állásponttól eltérő véleményeket elnyomó politikája, hiszen nincs sem formális, sem informális szervezett ellenzék az országban, akivel kompromisszumot lehetne kötni. Ez nagyban megnehezíti a helyzet konszolidálását.

Nem sikerült elfojtani az indulatokat

A kazah kormány gyorsan és kezdetben nagyon toleránsan reagált a kialakult helyzetre: a tüntetések másnapján kormánybizottságot küldött a helyszínre és azonnal visszavonta az árakkal kapcsolatos új szabályozást. Amikor ez sem csillapította a helyzetet, érzékelve az erős „Öreg (azaz Nazarbajev)-ellenes” hangulatot, január 5-én menesztette az alapvetően Nazarbajevhez (aki visszavonult elnökként jelen pozíciójában a Nemzet Vezetője) lojális kormányt és átvette tőle az irányítást a nemzeti Biztonsági Tanács élén is, miközben leváltotta Nazarbajev befolyásos unokaöccsét a Nemzeti Biztonsági Bizottság (a KGB kazah utódja), azaz a hírszerzés igazgatóhelyettesi pozíciójából. 

Miután ez sem hozott megnyugvást az utcákon,

Érzékelve a békés és karhatalmi megoldási kísérletek eredménytelenségét, a kazah kormány a minszki székhelyű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez (KBSZSZ, Collective Security Treaty Organization - CSTO, egyfajta „keleti-NATO”, tagjai: Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Örményország, Tádzsikisztán) fordult segítségért, mely bele is egyezett békefenntartó csaptok küldésébe, a szervezet történetében először.

Felmerül a kérdés, hogyan eszkalálódhatott a vidéki, elmaradott térségből elindult lokális tiltakozás (ugyanis a cseppfolyós gáz árak a bevezetett elektronikus piaci rendszernek köszönhetően eltérőek lettek az országban) annyira, hogy az ország gazdasági központja lángba borult és a karhatalom képtelen kezelni a helyzetet a tüntetők relatíve alacsony száma (az Almati repteret 45 tüntető foglalta el) ellenére?

Mi áll a történtek mögött?

Jelenleg csupán feltételezésekre támaszkodhatunk az okok és indítékok értelmezésekor. Külső erők beavatkozása kapcsán elsőként nyilván az USA merül fel, azonban első megközelítésben egyszerűen nem állna érdekében, illetve az események dinamikája és természete nem mutat szervezettséget. 

Az USA a legnagyobb befektető Kazahsztán szénhidrogén-kitermelésében és a cégeik a világon is egyedülállóan kedvező gazdasági környezetben működnek.

mégpedig azzal a céllal, hogy Kazahsztán közelebb tartsa magához és csírájában elfojtson minden távolodási szándékot, melyet egyébként az utóbbi időben egyre inkább tapasztalt a Tokajev rezsim egyensúlyozást célzó politikája kapcsán. Ez persze átvezethető belpolitikai síkra is, lévén Nazarbajev Putyin őszinte barátja, miközben enyhe feszültség alakult ki Tokajev és Nazarbajev között (azaz egy ilyen helyzet és az orosz kontroll erősítése Nazarbajevet újra erőssé tenné). 

Mindenesetre ha a KBSZSZ-békefenntartók segítségével sikerül visszagyömöszölni a palackba, az mindenképpen az orosz befolyás erősödését fogja jelenteni Kazahsztánban, mely annyira nem is meglepő törekvés orosz részről, a belarusz és ukrajnai helyzet fényében.

Ha már USA és Oroszország, a kazah helyzetet érdemes globális kontextusba helyezni.

és elterelje figyelmét és energiáit a kelet-ukrajnai frontról (ahová éppen a kazah határ közeléből is irányítottak át csapatokat). Egyes vélemények szerint az sem véletlen, hogy az kazah elégedetlenség a január 6-i USA-orosz csúcs előtt tört ki. Mindazonáltal ez veszélyes játéknak tűnik, hiszen sem Oroszország, sem Kína soha nem fogja hagyni, hogy a stratégiai befolyási övezetüknek tekintett Közép-Ázsiában Amerika vegye át az irányítást. Oroszországnak minden eszköze megvan ennek megakadályozására – például egy újabb konfliktus kirobbantása a lengyel határon vagy a Balkánon.

Belső okokként megemlítik a Nazarbajev visszavonult elnök, a Nemzet Vezetője és Tokajev elnök között kialakult feszültséget. Ebben az értelmezésben a kialakult helyzet Tokajev pozícióját erősítheti. Mindazonáltal a karhatalom meglepően gyengén kezeli a helyzetet, szemmel láthatóan nem akarnak a lázadókkal harcba szállni. Talán ez a hozzáállás is hozzájárult a külső segítség kéréshez.

Véleményem szerint az erőszakba torkolló és minden jószándékú rendezési kísérletnek ellenálló tüntetések kiváltó oka gazdasági,

A járványidőszak gazdasági problémái a lakosság széles köreit érintette, a kormány által hozott támogató intézkedések ellenére. Tetőzte a bajt a tavaly év végére elszabaduló infláció és a kazah tenge gyengülése, mely az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését okozta. A kazah kormány ott hibázott, hogy az új, piaci alapú cseppfolyós gáz árképzéssel felrúgta a társadalmi konszenzust, melynek az alacsony üzemanyag- és rezsi árak fontos elemei voltak. Természetesen, ahogyan ilyenkor lenni szokott, a káoszt mind a külső, mind a belső szereplők igyekeznek kihasználni saját céljaik érvényesítése érdekében, ennek megítélése azonban csak utólagosan lehetséges. Talán. 

Mindeközben január 6-án az orosz KBSZSZ békefenntartó elitalakulatok megérkeztek Kazahsztánba és elkezdték biztosítani a katonai és állami objektumok, valamint a kritikus infrastruktúra védelmét...
 

Nyitókép: Tüntetők Almatiban január 5-én (Abduaziz MADYAROV / AFP)