Orbán Balázs büszkén közölte, hogy egy dél-afrikai étteremben Orbán Viktor képe van kitéve

„Orbán Balázs büszkén közölte Facebook-oldalán, hogy egy dél-afrikai étteremben Orbán Viktor képe van kitéve – közvetlenül Thatcher és Reagan fotója, valamint egy kizárólag fehéreknek fenntartott magánváros, Orania bögréje mellé. A NER-kompatibilis vélemény szerint ez nagyszerű, igazellenzékiként pedig ezen illik rettenetesen felháborodni, és kinyitni az esernyőt a barna eső ellen. Ha szart sem tudsz Dél-Afrikáról, de a magyar közéleti homokozóban szeretsz műanyaglapáttal hadonászni, akkor neked ennyi elég is, ne olvass tovább, mert csak összezavarodsz.

Naszóval: ha én dél-afrikai fehér lennék, igen jó eséllyel Oraniába költöznék. És pont magasról tennék rá, hogy az alapítók kretén ideológiája szerint feketék és fehérek ab ovo nem élhetnek együtt. Egyszerűen nem akarnám, hogy megállítsanak a piros lápámál egy pisztollyal, és kiraboljanak. Feketék.

Mert, hogy Dél-Afrikában 99,999999%-ban feketék tesznek ilyet. Oké, igen, jelentős részben azért, mert elnyomták, tudatlanságban és nyomorban tartották őket (mondjuk egészen pontosan úgy, ahogyan az elmúlt 60 évben majd' minden feketékből álló afrikai kormány a maga népét, sőt, igazából eggyel még kevésbé). De ez engem nem vigasztalna, amikor kirabolnak annál a lámpánál. Úgyhogy inkább elmennék ide lakni, a kocsmában meg elmondanám, hogy hülyeség, hogy feketék és fehérek ab ovo nem élhetnek együtt. És ezért engem valószínűleg kevésbé bántanának ott, Oraniában, mint azon kívül – azért, mert fehér vagyok.

És biztosan nagyon tisztelném, jó messziről Orbán Viktort, akiről azt olvastam az interneteken, hogy utálják őt az európai, meg amerikai libsik – akiket teljesen hidegen hagy, hogy engem kirabolnak a pirosnál, mint, ahogyan az is, hogy a hazám számos nyíltan rasszista, fehérgyűlölő politikusát ez kicsit sem zavarja, sőt, szerintük igazából ez nem is annyira gáz, hiszen a feketék csak törlesztenek az apartheidért. Amelyet amúgy hivatalosan akkor vezettek be, amikor az anyám született, és akkor szűnt meg, amikor 12 éves voltam.

Ha meg magyar államtitkár lennék, biztosan nem dicsekednék azzal, hogy egy (hivatalosan nem, de a hétköznapokban számtalan esetben) üldözött kisebbség kétségbe esésében apartheid-romantikába menekülő csoportja 9000 kilométerrel arrébb példaképnek tekinti a magyar miniszterelnököt.

Ha meg magyar ellenzéki politikus lennék, nem suhogtatnám a píszíkorbácsot olyan emberek felett, akiknek a helyzetét Istennek hála elképzelni sem tudjuk.

Háttér. Kontextus. Empátia. Józan ész. Tudom, hogy ezeket a fogalmakat a bal-, és jobboldali identitáswarriorok már szemetesbe dobták. Én meg csakazértis újra, meg újra kikukázom őket. Vagyunk egy páran, akik vállaljuk ezt a guberamelót. Kicsit büdös, kicsit piszkos, de az ember a nap végén nyugodtabban alszik.”