Az „autokrata öröksége” címmel írt elemzést Karácsony Gergelyről a The Atlantic

„Megsemmisítettük azt a mítoszt, miszerint a Fidesz verhetetlen” – kezdi az Atlantic elemzését Karácsony Gergely szavaival, melyet azután mondott, hogy legyőzte Orbán Viktor pártját a budapesti főpolgármesteri választáson 2019-ben. „Most reméli, hogy ezt országos szinten is be tudja bizonyítani” – véli a szerző, Yasmeen Serhan.

„12 év után Orbán szinte teljes ellenőrzést gyakorol Magyarország közpénzei, intézményei és médiája felett” – állítja a The Atlantic. „A magyar választások abban az értelemben szabadok, hogy senki sem tölti be az urnákat” – állítja a lapnak nyilatkozó Krekó Péter, a budapesti Political Capital Institute igazgatója. „Úgy gondolom, hogy a végső fordulópont felé tartunk, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen lesz a kormány leváltása választások útján” – tette hozzá. 

„Karácsony, Orbán uralmának legfőbb kihívója, elszánt. A magyar fővárosban lvő irodájából elmondta, hogy az ország legjobb – talán egyetlen – esélye Orbán legyőzésére abban áll, hogy az ellenzéki pártok összefognak, ahogy az év eleje óta teszik. Míg az egyesült koalíció egyes pártjai a teljes szavazatnak csak a töredékét kapják meg, az előrejelzések szerint együtt fej-fej mellett állnak a Fidesszel, amikor az ország a következő tavasszal a szavazóurnákhoz járul. Több mint egy évtizede először senki sem tudja, mi lesz a magyar választások eredménye. »Lehet, hogy ez az utolsó esély« – mondta Karácsony. „Ha most veszítünk, annak komoly következményei lennének.”

„A választások megnyerése azonban csak fél siker. Még ha az egyesült ellenzéknek sikerül is kormányt alakítania, azzal a nehéz feladattal kell szembenéznie, hogy megfordítsa Magyarország demokratikus hanyatlását, azt a folyamatot mely során intézményeit aláásták, médiáját beszűkítették, és forrásaira Orbán és szövetségesei tették rá a kezüket. A hatalomátvétel nehéz lesz, de Magyarország Orbánmentesítése szinte biztosan nehezebb lesz” – véli a The Atlantic szerzője. 

„Az ellenzék célja nem egyszerűen Orbán leváltása vagy akár a magyar demokrácia 2010 előtti állapotának visszaállítása. »Ez a rendszer nem nyújtott elég demokratikus biztosítékot« – mondta nekem Karácsony, megjegyezve, hogy bár az 1990 és 2010 közötti időszak volt az, amikor Magyarország talán a »legszabadabb volt«, de ez a szabadság még mindig nem akadályozhatta meg az ország tekintélyelvű fordulatát. »Nem akarunk visszatérni a 2010 előtti rendszerhez. Szeretnénk továbblépni és létrehozni egy új rendszert«” – mondta. 

„Ez a kihívás nem csupán Magyarországra jellemző. Az Egyesült Államokban és Izraelben is az ellenzéki frakciók bebizonyították, hogy a nézeteltérések ideiglenes félretétele és az összefogás képes legyőzni a megrögzött és autokratikus vezetőket. Ezeknek az országoknak a példái azonban bebizonyították, hogy az ilyen koalíciók törékenyek és megmutatták a már okozott károk visszavonásával járó kihívásokat is.”

„Orbán befolyása Magyarországon nem ér véget, ha hivatali ideje véget is ér, csakúgy, mint Donald Trump és Benjamin Netanyahu örökségénél az Egyesült Államok, illetve Izrael esetében. Az egykori amerikai elnökhöz hasonlóan Orbánt is megnyugtathatja az a tény, hogy sok cselekedete, különösen az, hogy az ország bíróságait hozzá lojális személyekkel tölti fel, még sokáig kitart azután is, miután kilép a politikából. Ezek mellett, Benjamin Netanjahuhoz hasonlóan Orbántól sem idegen az, hogy amikor hatalmon kívül van, akkor az ellenzék fvezéreként várja – sőt inkább kényszerítse ki – a kormánykoalíció összeomlását.”

„Ha a magyar ellenzéknek sikerül nemcsak egyszerűen nyerni, hanem Orbán káros örökségét is visszavonni, akkor stratégiája tanulságosnak bizonyulhat más kezdő autokráciák ellenzéki mozgalmai számára. Ha ez nem sikerül, Magyarország következő választása demokratikus értelemben az utolsó lehet” – írja a The Atlantic. 

„A magyar ellenzék decemberben összefogott, de ennek ötlete közel egy évtizeddel korábban merült fel. 2011-ben Karácsony, aki akkor egy zöld-liberális párt parlamenti képviselője volt, egy magyar újságnak elmondta, hogy az ellenzék csak erőinek összefogásával válik esélyessé megverni Orbánt, aki az előző évben tért vissza a hatalomba, miután 1998-tól 2002-ig már volt miniszterelnök egyszer. Ez a visszatérés átrajzolta a választási térképet a Fidesz javára. Karácsony a többieknél jobb helyzetben volt ahhoz, hogy megértse a politikai kalkulációt: Mielőtt belépett a politikába, közvélemény-kutatóként és politológusként szerzett hírnevet, aki a választási magatartásra, a közvéleményre és a választási kampányokra specializálódott. A magyar politikai helyzet változó dinamikájának megértése szó szerint az ő feladata volt” – írja Yameen Sheran. 

„Karácsony azt mondta nekem (tolmácson keresztül), hogy az ellenzéki pártok sokáig egyszerűen nem tudták legyőzni mélyen gyökerező politikai nézeteltéréseiket. Csak Orbán 2018-as, harmadik egymást követő győzelme után, amikor hatalmi konszolidációja lendületet kapott, kezdték komolyabban venni az ötletet. A 2019-es önkormányzati választások, amelyek során az ellenzéki pártok tesztelték egységes frontjukat, »nagyon jó laboratórium volt a koalíció számára a kísérletezéshez« – mondta Karácsony. Neki is jó ugródeszka volt. A budapesti polgármestert széles körben tekintik az elsőnek abban a versenyben, amely az egységes miniszterelnök-jelöltjei közt folyik” – állítja a The Atlantic.

„Többen, akikkel beszéltem, köztük a budapesti Karácsony barátai és szövetségesei is elmondták nekem, hogy ő sok szempontból pontosan Orbán ellentéte: Míg a magyar miniszterelnök kényelmesen illeszkedik a globális szélsőjobboldalba, Karácsony zöld maradt. Míg Orbánt nagyrészt a magyar vidékhez kötik, ahol központi bázisa található, addig Karácsony az ország kozmopolita értelmiségéhez tartozik. Orbán illiberális erős ember, akinek politikáját egy változó ellenséges csoport határozza meg (köztük muszlim migránsok, LMBTQ emberek, Soros György magyar származású pénzember és Brüsszel)); Karácsony ezzel szemben környezetbarát haladó, aki a konszenzusépítést és kompromisszumokat hirdeti. Orbán öreg és ismerős; Karácsony, 12 ével fiatalabb, friss arc. »Alacsony és kövér, én pedig magas és karcsú« – mondta Karácsony nemrég a The Economist-nak egy poénban, amiért később elnézést kért. (Orbán valószínűleg nem.)”

„Az Orbán-ellenesség azonban nem elég a választások megnyeréséhez – legalábbis egyetlen párt vagy politikus számára sem. Az egységes ellenzék életképes alternatívát jelentene a magyar választók számára. Ez nem létezett 2018-ban” –  nyilatkozta Yasmeen Sharannak Tóka Gábor, a Közép-európai Egyetem tudományos főmunkatársa, a Vox Populi nevű magyar választásokról szóló blog szerkesztője. „Aki a Fidesz ellen szavazott, a teljes bizonytalanság mellett szavazott”

„Aki az egyesült ellenzékre szavazna nem csupán Orbán ellen szavazna. Ha megválasztják, Karácsony szerint az egyik legfontosabb prioritása az lenne, hogy segítse a magyarokat a világjárvány okozta gazdasági nehézségek leküzdésében (Az EU összes országa közül a magyar kormány költött erre a legkevesebbet – jegyezte meg). Másik pedig az elmúlt 12 évben elkövetett társadalmi igazságtalanságok kijavítása lenne” – állítja a The Atlantic. 

„Vannak olyan dolgok, amelyeket az egyesült ellenzék sem lesz képes legyőzni. Először is, a Fidesz ellenőrzése alatt áll az ország gazdasága és az államkassza, valamint Orbán újratervezte a magyar választási rendszert is, ideértve a térkép újrarajzolását a Fidesz javára valamint a szavazati jog kiterjesztését a szomszédos országokban élő magyarok százezreire, akik a Fidesz szavazói” – írja az amerikai lap. 

„Mindez nem arra utal, hogy a jövő évi választások korrektek lennének, vagy akár egyáltalán szabadok. Orbán nem követi az ellenzéki politikusok bebörtönzésének, az újságírók letartóztatásának vagy a tüntetők erőszakos megszorításának klasszikus tekintélyelvű forgatókönyvét, mint oly gyakran teszik olyan helyeken, mint Oroszország vagy Fehéroroszország. Ugyanakkor Magyarország aligha teljesíti a demokrácia küszöbét – egyes tudósok olyan alternatív neveket választanak, mint például a »puha autokrácia« vagy »versenyképes tekintélyelvűség«. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy választásokat tartanak, miközben aláássák az ellenzék versenyképességét azokon”

„Ha az első lépés az ellenzék győzelme, a második lépés a széles koalíció fenntartása és a kormányzás stabilizálása. Ez egy hatalmas  feladat, nem utolsósorban azért, mert Orbán antidemokratikus visszaéléseinek visszafordítása és a jövőbeli biztosítékok létrehozása valószínűleg kétharmados többséget igényelne a Parlamentben. Ez a többség tette lehetővé Orbán számára is átfogó változások végrehajtását, beleértve az alkotmány átírását, az ország alkotmánybíróságának hozzá lojális bírókkal való feltöltését és szövetségesek telepítését olyan kulcspozíciókba, mint amilyen a jegybank, az ügyészség és a média-felügyelet. Saját túlsúly nélkül az ellenzéknek »esélye sincs a Fidesz-jelölteket leváltani ezekben az állami szervekben« – mondta Krekó. »Ez a fajta, elég hatékony árnyékállam megakadályozhatja a következő kormány számos kezdeményezését.« (Talán Orbán sikerének szimbóluma, hogy most ő az, akit azzal vádolnak, hogy egy mély állam élén áll, miután az ő nyelvezetének népi populistái gyakran szoktak síkra szállni egy arctalan intézmény ellen.)”

„Bár Karácsony elismerte azokat a kihívásokat, amelyekkel az ellenzék szembesülne, ha kormányra kerülne, nem értett egyet azzal, hogy ezek leküzdhetetlenek. Szerinte Orbán hatalmas többségének »nincs valódi társadalmi legitimitása«. Azzal érvelt, hogy amint a hatalmas többség véget ér, Orbán befolyási struktúrája »úgy fog összedőlni, mint a dominó«.”

„Orbán már célpontba vette az ellenzéket, az egyesült koalíciót pedig az »igazi ellenség«, Gyurcsány Ferenc, Magyarország mélyen népszerűtlen volt miniszterelnökének ötleteként állította be. Orbán sokatmondóan átvezérelte az irányítást közel tucatnyi állami egyetem, valamint a több milliárd eurós állami alapok esetében magánalapítványokba, melyeket szövetségesei működtetnek, hogy megszilárdítsa hatalmát arra az esetre, ha pártja elveszítené erejét.

»Ezek nem egy olyan rendszer jelei, amelyek biztosak a győzelemben« – mondta nekem Michael Ignatieff, a Közép-Európai Egyetem elnöke, amelyet Orbán 2018-ban sikeresen elhajtott Magyarországról, hanem azt, hogy »megpróbálja megvédeni magát a fordulattal szemben«”