Így bizony nem fog menni

„Mivel bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek, így nemi identitásuk alapján való hátrányos megkülönböztetéstől mentes gondozásra jogosultak – ez szerepel az ­Európai Parlament által nemrégiben elfogadott javaslatban. No nem abban, mely az egész Euró­pai Unió területét az »LMBTQ-szabadság területévé« nyilvánította (merthogy van egy ilyen is), hanem az úgynevezett Matić-jelentésben, mely egyébként általános és korlátlan emberi jogként definiálja az abortuszt – és azon kisgyermekek számára, akik ennek ellenére életben maradnak, LMBTQ-irányú szexuális nevelést irányoz elő, amelynek »tükröznie kell a szexuális irányultság, a genderidentitások, a kifejezésmódok és a nemi jellemzők sokféleségét«.

Ha minden más, az EU-val kapcsolatos tudásunktól, problémáinktól, vitáinktól el is tekintenénk, pusztán ezen két dokumentum alapján túlzásoktól mentesen kijelenthető: így nem nagyon lesz közös európai jövő. És nem »csak« azért, mert az uniós politikai mainstream – és intellektuális tányérnya­lóik – kifejezetten olyan „életmód-tanácsadó szolgáltatást” üzemeltet, melynek preferenciáiból alapvetően nem születhet új emberi élet (vagy ha igen, igyekeznek meggyilkolni azt), hanem azért is, mert azt akarják, hogy ezt a szolgáltatást mindenki kötelezően igénybe vegye, és az alapján rendezze be szűkebb és tágabb környezetét. Leszbikusság, homoszexualitás, biszexualitás, transzneműség, interszexualitás, »queerség« (utóbbiról tényleg nem tudom, hogy micsoda), genderfluiditás, abortusz – ezek a legújabb kori, legtrendibb, legmodernebb, legkúlabb, legjóemberkedőbb Európa politikai és társadalmi hívószavai, melyeknek nemcsak a tolerancia, a megértés vagy a mögöttük álló késztetés rezignált elfogadása jár ki, hanem a kifejezett és kivételt nem tűrő reklámozás, ünneplés is.

Szóval érdemes tisztán látni, még ha ez számos politikai – sőt annál sokkal radikálisabb: világnézeti – vitát hoz is felszínre. A sokféleség és a nyíltság jegyében mindenki kebelre ölelését és az eddigi korlátok lebontását hirdető szirupos érzékenyítés- és semlegességkultusz valójában egy ideológia kifejeződése: egy olyan kulturális imperializmusé, amely a liberálisok értékválasztását akarja rákényszeríteni valamennyi társadalomra. A kényelmesség, a globális fogyasztói értékláncok szülte uniformizmus, a totális egyéni önmegvalósítás és a viszonylagosság hívószavaiba burkolózva nemcsak az etnikai, de minden társadalmi struktúrát, sőt még a természetes rendet is igyekeznek cseppfolyóssá változtatni. Hiszen ha minden (igazság) relatív (így a nemzet, az állam, a kulturális hagyomány, a történelem, a szexuális orientáció rendeltetésszerű/rendeltetésellenes mivolta, a nemiség vagy akár az is, hogy csak nő szülhet gyereket), minden kevert identitású és a hatalmas önkiteljesedés közepette mindenki nagyon sokszínű individuum lesz, akkor valójában mindenki ugyanolyanná válik – a »te is más vagy, te sem vagy más« disztópiája hirtelen valósággá lesz. Ha pedig mindenhol a keverten egynemű identitás lesz a meghatározó, akkor arra sokkal egyszerűbb és könnyebb ráhúzni valamiféle egységesítő, föderális vagy globális struktúrát – például egy európai szuperállamot.”