Megváltás másfél méterről – Ilyen volt a húsvét Rómában

Róma, 2021 húsvétján: sétálok egyet a kihalt Szent Péter téren, betérek az üresen kongó bazilikába, elmondok egy imát Michelangelo magányos Pietàjánál, majd felmászok a kupolába. Rajtam kívül sehol egy teremtett lélek,

Ha pár évvel ezelőtt írom le ezeket a sorokat, akkor valószínűleg posztapokaliptikus benyomást keltettek volna. De 2021-et írunk. Ez itt már a megszokottá vált valóság, a nyarat leszámítva egy teljes éve. Húsvétkor is.

Nem teljesen így képzeltem életem első húsvétját Rómában. Az örök városban, a pontifexek székhelyén, ahol több mint kilencszáz felfelé meredő templomtorony teszi kézzelfogható valósággá a kapcsolatot ég és föld között, amely a keresztény világ legnagyobb ünnepén zarándokok százezreit vonzza, a szent három napot idén változó fokozatú szigorú korlátozások, zárt ajtós pápai programok, a város zarándokok nélküli magánya jellemezte.

Üres a Szent Péter tér 2021 húsvétján

Az időjárás szerencsére nem törődik a járvánnyal. Rómában igazi tavasz van. Napfényben fürdenek az utcák, a júdásfák a nagyhétre magukra öltötték lila virágruhájukat. A máskor hömpölygő tömeghez szokott városban viszonylagos béke honol. Kevés a járókelő, közepes az autós forgalom. A Vatikánnál kisebb gyülekezésre leszek figyelmes, de nem a szokott helyen, a bazilika bejáratánál, hanem az oszlopsoron kívül.

Nagypéntek reggelén csupán néhányan lézengenek a Szent Lépcső kápolnájának csarnokában. A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a huszonnyolc lépcsőfokon járult Krisztus Pilátus elé. A lépcsőket Nagy Konstantin császár anyja, Szent Ilona hozatta Jeruzsálemből Rómába. A lépcsőfokokon egymástól tisztes távolságban térdeplő egyházi és világi személyek, csendesen imádkozva fokról-fokra térdepelve igyekeznek felfelé, az ítélet színhelyére. A halkan morajló imádságot csak az olasz teremőr rendreutasítása szakítja meg időnként.

E nap, nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja. Ez az egyetlen nap az évben, amikor sehol a világon nem mutatják be a szentáldozatot. A kenyér és a bor nem válik Krisztus testévé és vérévé. A délutáni szertartásra a Szent Kereszt bazilikába indulok. Ide a járványügyi korlátozások miatt már nem sikerült bejutni, a templom előcsarnokában ültetnek le.

Mint egy hívatlan vendég, úgy leskelődöm kintről a templom ajtaján át.

Az esti pápai keresztút helyszíne a Colosseum helyett a Szent Péter tér. Ezt a szertartás előtt hermetikusan, több sor kordonnal zárták körbe. Néhány tucatnyi emberrel a kordontól követjük az eseményt. A távolban sejtelmesen dereng a bazilika lépcsőjének tetején ülő Ferenc pápa fehér ruhája. Az üres Szent Péter téren gyerekek és fiatalok viszik stációról-stációra a keresztet, olvassák fel gondolataikat, félelmeiket. „Űrhajósnak öltözött emberek szálltak ki a mentőautóból, védőruhát, kesztyűt és maszkot viseltek. Elvitték a nagypapát, akinek légzési nehézségei voltak. Ekkor láttam őt utoljára.”

Pápai keresztút a Szent Péter téren

A szombati nappal narancsról vörös zónára váltott Róma. A tömegek a hétvégére sem rohanták meg a várost, az utcák talán még inkább kihaltak, mint hétközben. A vatikáni ünnepi mise természetesen zárt ajtók mögött zajlik. Érdekes belegondolni, hogy alig két évtizeddel ezelőtt a Szent Péter téren még II. János Pál celebrálta az ünnepi szentmisét.

A nagyszombati ünnepi szertartásra a Santa Maria Maggiore bazilikába megyek. A padok katonásan, egymástól egyenlő távolságban helyezkednek el. Természetesen mindenki maszkot visel. A misét Stanisław Ryłko lengyel bíboros celebrálja.

Róma legnagyobb Szűz Máriának szentelt bazilikájában a járvány okozta körülmények sem tudják megtörni a liturgia szépségét: az egymástól távol álló hívek a gyertyáik fényárjában egyesülnek újra, így hirdetik a feltámadt Krisztus dicsőségét.

Nagyszombati szentmise a Santa Maria Maggiore bazilikában

A vasárnapi szentmisén a Pápai Magyar Intézetnek helyet adó Falconieri palotában veszek részt, egy maroknyi magyar társaságában. A mise végén ünnepélyesen felcsendül a himnusz.

a virágzó tetőkertekre, a kanyargó Teverére, a Pantheon, a Szent Péter és még sok száz épület kupolájára, a zöldellő Gianicolóra. 

Itt és most könnyűnek tűnik hinni a feltámadásban.

Nyitókép: MTI/AP pool/Gregorio Borgia