Ahogy a Biblia mondja: az élet egyetlen értelme másokért élni, ha másképp nem, hát focizz nekik
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Az egyik sírhely nagyjából 500 évvel régebbi, mint az angliai Stonehenge.
Ötezer éve élt vérfertőző dinasztiákra és a Down-kór legkorábbi ismert nyomára bukkantak írországi sírépítményekben.
Írországban számos hatalmas sírkamra – úgynevezett passage tomb – található, amelynél a szegélykövekkel kirakott földhalom belsejébe hosszú járat vezet. Az építmények az időszámításunk előtti 4. évezredből származnak, tehát régebbiek, mint az egyiptomi, gízai piramisok.
A leghíresebb az időszámítás előtt 3200 és 3000 között emelt, a szigetország keleti részén, Dublintól északra lévő newgrange-i sírhely, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. A mintegy 90 méter átmérőjű sírt úgy alakították ki, hogy a fény a téli napforduló idején napfelkeltekor a húsz méter hosszú járaton keresztül éppen a kamra belsejében található oltárra esik. Newgrange nagyjából 500 évvel régebbi, mint az angliai Stonehenge. A síremlékek építtetőiről eddig nagyon keveset tudtak a szakértők. Most azonban Daniel Bradley, a Trinity College Dublin genetikusa vezetésével egy kutatócsoport 42 ember különböző sírokból származó maradványainak genomját, valamint a sziget két, korábbi korokban élt lakójának örökítőanyagát elemezte.
Az eredmények szerint a sziget különböző régióinak különböző nagyméretű sírjaiban – Newgrange mellett az északnyugaton talált Carrowkeelben és Carrowmore-ban – egymással távoli rokonságban lévő embereket temettek el. „Ez egy hatalmas, szerteágazó rokoni csoportnak tűnik, amelynek legalább egy fél évszázadon át volt hozzáférése az elit temetkezési helyszínekhez a sziget több régiójában” – állapította meg Lara Cassidy, a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője. Különösen sok információval szolgált ennek a csoportnak egy Newgrange-ben eltemetett tagja, egy férfi, akinek szülei elsőfokú rokonok voltak, tehát testvérek vagy egymás közvetlen leszármazottjai.
Hasonló, de főként fiatalabb példákat találtak már az ókori Egyiptomban és az inkáknál is. „Ezeknek a temetkezési formáknak a presztízse szélsőséges hierarchiáról árulkodik, melyben az elit számára az egyetlen méltó partnert a családtagok jelentették” – hangsúlyozta Bradley. Az emberi maradványok izotópiás elemzései szerint a sírokban eltemetettek sok húst és állati terméket fogyasztottak, ami a kutatók szerint jólétről árulkodik. A kutatás során az Írország nyugati részén lévő poulnabrone-i sírban egy fiú maradványainál felfedezték a Down-szindróma valaha talált legkorábbi bizonyítékát. Ez a sír mintegy 5500 éves, tehát a lelet 4000 évvel régebbi, mint az eddigi legkorábbi, a 21-es triszómiára utaló lelet.
A kutatók emellett az adatok alapján arra is következtetnek, hogy a sziget korábbi lakóit, akik vadászatból és gyűjtögetésből éltek, szinte teljesen elnyomta a mintegy 6000 évvel ezelőtt érkezett földművelő populáció. Az újonnan érkezettekkel létrejött a következő évszázadokban az a hierarchikus társadalmi forma, amelyről a nagy síremlékek árulkodnak.
(MTI)