Ötezer éve élt vérfertőző dinasztiákra és a Down-kór legkorábbi ismert nyomára bukkantak írországi sírépítményekben.
Írországban számos hatalmas sírkamra – úgynevezett passage tomb – található, amelynél a szegélykövekkel kirakott földhalom belsejébe hosszú járat vezet. Az építmények az időszámításunk előtti 4. évezredből származnak, tehát régebbiek, mint az egyiptomi, gízai piramisok.
A leghíresebb az időszámítás előtt 3200 és 3000 között emelt, a szigetország keleti részén, Dublintól északra lévő newgrange-i sírhely, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. A mintegy 90 méter átmérőjű sírt úgy alakították ki, hogy a fény a téli napforduló idején napfelkeltekor a húsz méter hosszú járaton keresztül éppen a kamra belsejében található oltárra esik. Newgrange nagyjából 500 évvel régebbi, mint az angliai Stonehenge. A síremlékek építtetőiről eddig nagyon keveset tudtak a szakértők. Most azonban Daniel Bradley, a Trinity College Dublin genetikusa vezetésével egy kutatócsoport 42 ember különböző sírokból származó maradványainak genomját, valamint a sziget két, korábbi korokban élt lakójának örökítőanyagát elemezte.
Az eredmények szerint a sziget különböző régióinak különböző nagyméretű sírjaiban – Newgrange mellett az északnyugaton talált Carrowkeelben és Carrowmore-ban – egymással távoli rokonságban lévő embereket temettek el. „Ez egy hatalmas, szerteágazó rokoni csoportnak tűnik, amelynek legalább egy fél évszázadon át volt hozzáférése az elit temetkezési helyszínekhez a sziget több régiójában” – állapította meg Lara Cassidy, a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője. Különösen sok információval szolgált ennek a csoportnak egy Newgrange-ben eltemetett tagja, egy férfi, akinek szülei elsőfokú rokonok voltak, tehát testvérek vagy egymás közvetlen leszármazottjai.
Az ilyen vérfertőző kapcsolatok a világban szinte mindenütt tabunak számítanak, kivéve bizonyos uralkodói dinasztiákat, ahol ily módon akarták biztosítani a család hatalmát.