Készüljünk: így fog hétfőn megbukni Olaf Scholz
Jön a bizalmi szavazás a Bundestagban, majd februárban az új választás.
„Meg kell próbálni minden józan számításba vehető lehetőséget. Az AfD nélkül, természetesen” – mondja Hans Kaiser a Mandinernek. A veterán türingiai kereszténydemokrata politikus szerint a CDU nincs irigylésre méltó helyzetben, de egy új választás az AfD további erősödéséhez vezetne. Interjúnk.
Hans Kaiser német politikus, 1947-ben született Pohlban. A CDU tartományi szóvivője, majd államtitkár és európai ügyekért felelős miniszter lett Türingiában. A magyarok szeretetéről híres politikust 2006-ban nevezték ki a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának élére, amit 2012-ig vezetett.
****
A Türingiában kialakult politikai válság elsősorban az októberi választási eredményekre vezethető vissza. A CDU még a 2014-es választáson is a tartomány legerősebb pártja volt, tavaly azonban a harmadik helyre szorult vissza. Miért veszítette el a CDU a türingiai választók bizalmát?
A CDU Türingiában – különösen Bernhard Vogel miniszterelnöksége idején – rendkívül sikeresen kormányzott, újra és újra nagy többséggel kapott bizalmat a választóktól. Így volt ez a tartományi és az önkormányzati választásokon is. Ha egy párt ilyen sokáig kormányoz, mindig fennáll a veszélye annak, hogy a választói elpártolnak, de legalábbis átmenetileg más irányba fordulnak. Ez történt Türingiában is, kiváltképp, hogy az AfD-vel egy vonzónak tűnő konkurencia lépett színre.
A kialakult helyzetben az AfD szavazatai nélkül sem a jobb-, sem a (szélső)baloldalnak nincs meg a kormányalakításhoz szükséges többsége. Lehetett volna erre jó megoldás a liberális Kemmerich megválasztása?
Kemmerich miniszterelnöksége több okból kifolyólag sem lehet jó megoldás. Akit az AfD szavazataival választanak meg, akár ilyen „cselszövés” útján, ami történt, akár máshogy, nem nézhet sikeres kormányfőség elé egy olyan történelmi múlttal rendelkező ország tartományában, mint Németország. Kemmerich pártját a maga öt százalékával épp csak, hogy beválasztották a parlamentbe. Ez közel sem jelent elegendő saját bázist egy kormányfőnek. És a hivatalnak kijáró tisztelettel: Kemmerich úr semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik ahhoz, hogy egy ilyen pozíciót töltsön be. Ezt a poszt elfogadása önmagában is teljesen nyilvánvalóvá tette.
Mit gondol Kemmerich visszalépéséről?
A visszalépés elkerülhetetlen. Kemmerich így vagy úgy, de megbukna. Program, csapat, személyzet vagy bármiféle tapasztalat nélkül egy ilyen hivatalban… Mindenesetre nem léphet vissza azonnal.
Ennek a folyamatnak rendezett mederben kell haladnia, oda kell figyelni, hogy ne legyen több rombolás, ne vesszen el még több bizalom.
A kérdés megítélésében meglehetősen eltér a véleménye a CDU türingiai és országos vezetésének. Mi az oka, hogy ennyire másképp látja a helyzetet Erfurt és Berlin?
A helyzet megítélésének különbségét az okozhatja, hogy Türingiában mind a CDU-ban, mind az FDP-ben, mind a választók körében sokan vannak azon az állásponton, hogy Bodo Ramelowot, a Die Linke által adott miniszterelnököt mindenképpen le kell váltani. Mint ismert, az eddig kormányzó vörös-vörös-zöld koalíció nem kapott többséget a legutóbbi türingiai választásokon. Egy kormányzóképes többséghez még négy képviselői hely hiányzik. A választók joggal gondolhatnák, hogy Ramelow levonta a megfelelő következtetést a jelenlegi helyzetből. Az október 27-i választást ugyanis semmi esetre sem nyerte meg a koalíciójával! Azt, hogy Ramelow ebben a helyzetben, a megfelelő többség nélkül úgy megy be a parlamentbe, hogy ő majd miniszterelnöknek választatja magát magát, nyugodtan nevezhetjük a valóságtól való teljes elszakadásnak, vagy arroganciának. Ez persze nem is sikerült, viszont így jutottunk ahhoz a problémához, amellyel Türingia jelenleg is küzd, és egy darabig még küzdeni is fog. Ebben a patthelyzetben Ramelow meglehetősen sokáig maradhatott volna ügyvezető miniszterelnökként a hivatalában. Ezt a Türingiai Szabad Állam alkotmánya minden további nélkül lehetővé teszi. Ezt annak a rengeteg „szakértőnek” is észben kellene tartania, akik most a CDU-t és az FDP-t fúrják.
Björn Höcke türingiai AfD-elnök gratulál a támogatásukkal megválasztott Thomas Kemmerichnek
A türingiai CDU a pártvezetés nyomására gyorsan kihátrált korábbi döntése mögül. Az országos politika keményen beavatkozott a tartományi politikába.
A tartományok a német föderalista berendezkedésben változatlanul erősek. Nagy jelentőséggel bírnak, és ez így van jól. Ebben az esetben azonban természetes, hogy a CDU-nak, mint országos pártnak az AfD-vel kapcsolatos döntése (a CDU 2018-as pártkongresszusa úgy döntött, kizár mindenfajta együttműködést az AfD-vel – a szerk.) egy ilyen konfliktus kialakulásához vezetett. Itt nem arról van szó, hogy az országos politika beavatkozna, vagy befolyásolná egy tartomány ügyeit. A nevezett döntési helyzet a CDU országos pártkongresszusának a területe, nem dönthet róla a tartományi párt.
Mit hozhat egy lehetséges új választás?
Nem gondolom, hogy kizárólag egy új választás kiírása lenne a megoldás a kialakult szituáció megoldására. Előtte
Félek, hogy egy rövid időn belül megtartott új választás az AfD további erősödéséhez vezetne. Emellett Ramelownak is esélye nyílhatna azt számolgatni, hogy vajon megkapja-e a hőn áhított parlamenti többséget.
Ki lehet-e totálisan zárni a döntéshozatalból egy olyan pártot, amely Türingiában a szavazatok közel egynegyedét szerezte meg? Meddig lehetséges elkerülni az együttműködést az egyre erősödő AfD-vel, mind tartományi, mind országos szinten?
Az AfD erősen fasisztoid jellegű párt, kiváltképp Türingiában, A „Flügel” (A Szárny),amelyet Höcke politikailag-ideológiailag messzemenően meghatároz és irányít, nem ok nélkül áll alkotmányvédelmi vizsgálat alatt. Ezért a CDU/CSU, vagy bármely más demokratikus párt nem működhet együtt vele. Az AfD elutasítása nem ok nélküli. Amennyiben azonban az AfD bekerül a törvényhozásba – akár a Bundestagba, akár a tartományi parlamentekbe –, az ott zajló munkából semmi esetre sem zárják ki. A gyakorlatban ugyanúgy ott tevékenykedik, ha egyeseknek nem is tetszenek a képviselőik megnyilvánulásai. Az együttműködés persze teljesen más helyzetet jelentene.
Egyre közeledik a 2021-es szövetségi választás. Milyen esélyekkel indulnak a nagykoalíció pártjai?
Ésszerű lenne, ha a következő választási ciklusban egy más összetételű kormányzat állna fel. Az uniópártoknak (CDU-CSU) mindenesetre megvan van az esélyük arra, hogy erőt gyűjtve újra magas támogatottságot érjenek el. Az SPD-t tekintve azonban elég szkeptikus vagyok. Nem gondolom, hogy az újonnan bevezetett társelnöki rendszer lenne a siker receptje a szociáldemokrácia újjáélesztésének útján.
még mindig tart az az átmeneti időszak, melyben Angela Merkel korábbi kettős pártelnöki-kormányfői funkcióját megosztva a párt vezetését átengedte Annegret Kramp-Karrenbauernek. (AKK az interjú készítése után, hétfőn jelentette be, hogy lemond nyárig a pártelnökségről - a szerk.)
Ki lehet a CDU-CSU kancellárjelöltje a következő választáson?
Az unió jól teszi, hogy tartja magát saját ütemtervéhez a kérdésben, és nem hagyja, hogy ebben alkalmatlan időben tett beszólások megzavarják. Legyenek azok akár jóindulatúak, akár rosszak.
Rekordmagasan mérik a Zöldek támogatottságát. Mit vár az ő szereplésüktől?
A Zöldek már hosszú ideje fel vannak doppingolva. Kérdés, hogy ez az állapot kitart-e. A türingiai választási eredményeiket – ahol kormánypártként mérettették meg magukat – korántsem nevezném átütő erejűnek.