Arra a kérdésre, hogy a világcsúcs reményében lépett-e vissza délelőtt 100 méter háton elmondta: „Ez inkább annak szólt, hogy nem akarok mindent kipréselni magamból, okosabban próbálom beosztani az időmet így, hogy a 400 méter vegyes az utolsó napon van, az azért nagyon kemény.”
Hosszú egy hosszabb kihagyás után 2018 közepén kezdte meg a közös munkát Petrov Árpáddal, akinek irányításával először tavaly Glasgow-ban az Európa-bajnokságon szerepelt: „Ott mintha az utcáról belépve versenyeztem volna, azóta ez a három másodperc, amit javultam, nem tűnik soknak, ugyanakkor rengeteg munka van benne.” – fűzte hozzá Hosszú, aki szerint nem volt könnyű visszajutni a csúcsra, de oda feljutni jóval nehezebb volt.
Kiemelte: a Tokióba vezető úton ott tart, ahol kell, mindazonáltal előrébb annál, mint amit tavaly ilyenkor ő remélt. Érdekesség, hogy Hosszú az előfutamban 2:07.02 perces teljesítménnyel utasította maga mögé a mezőnyt. Ez nemhogy a világ idei legjobb eredménye, de minden idők hetedik leggyorsabb úszása volt – a magyar klasszis világcsúcsa 2:06.12 perc –, mindössze két századdal rosszabb, mint amivel két éve a Duna Arénában a döntőben nyert. Majd az elődöntőben és a fináléban is valamivel rosszabb időket úszott (2:07.17 és 2:07.53), edzője, Petrov Árpád viszont rávilágított egy rendkívül fontos tényre: