„Élvezni kell a békét” – Habsburg György a Mandinernek Szarajevóban

Június utolsó napjaiban történelmi látogatásra került sor Szarajevóban: 105 évvel oldalági rokona meggyilkolása után ugyanis újra egy Habsburg tette tiszteletét Bosznia-Hercegovina fővárosában, egy magyar vonatkozású I. világháborús kiállítás megnyitója kapcsán. Habsburg Györgyöt, az utolsó Habsburg-trónörökös, Habsburg Ottó fiát kérdeztük a helyszínen.

***

Itt vagyunk Szarajevóban, ott, ahol 1914-ben elkezdődött minden, az első világháború, majd annak folyományaként a második, végül a hidegháború. De önnek, mint Habsburgnak, kicsit más lehet ide visszajönni. Milyen érzések vannak most önben?

Biztos egy kicsit más az érzés, mint másnak. Ami itt történt, az egy történelmi dolog, ez világos. De a családnak egy hihetetlen fájdalmas pillanat volt, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy Ferenc Ferdinándnak és feleségének három gyereke volt, 10, 12 és 13 évesek voltak. És akkor egyik pillanatról a másikra szülők nélkül maradtak. A másik oldalról csodálatosnak tartom, hogy ma itt találkozunk, ezen a különleges napon, hiszen ez mindig örömmel tölti el azokat, akik történelemmel foglalkoznak. Az édesapám (Habsburg Ottó – a szerk.) mindig azt mondta:

És egy ilyen esemény mindig lehetőséget ad arra, hogy kicsit ezzel foglalkozzunk: mi az a háború, hogyan és milyen gyorsan alakulhat ki egy háború egyik percről a másikra. És azt se felejtsük el, hogy egy ilyen kiállítás segít abban, hogy jobban megértsük a politikát. Hálásnak kell lennünk ezért az állapotért, hogy ezt a békét élvezni tudjuk, és reméljük, a gyerekeink is élvezhetik majd.

Van olyan története Ferenc Ferdinándról, ami az apjától hallott? Sokat mesélt róla?

Nem sokat mesélt. Apám kétéves volt, amikor meghalt Ferenc Ferdinánd. A nagyapám (IV. Károly – a szerk.) biztos mesélt róla neki, mert nagyon jó kapcsolat volt közte és Ferenc Ferdinánd között. Rendszeresen találkozott a nagyapámmal Ferenc Ferdinánd, de nem maradt fenn túl sok visszaemlékezés. Egyébként azt tudom, hogy nagyon váratlanul érte nagyapámat, hogy trónörökös lett, senki sem számított rá akkor.

Szó volt arról, hogy Gavrilo Princip, a merénylő kései leszármazottai is jelen lesznek a megnyitón, azonban végül ez mégsem valósult meg. Ön hogyan fogadta volna azt, ha itt lettek volna? Kezet fogott volna velük, vagy problémát jelentett volna?

Nekem abszolút semmi problémám nincs, mert hát ez a szegény Princip-család tagja mit tehet a régóta meghalt családtag tettéről. Nagyon szívesen találkozok mindenkivel, mindenkivel kezet fogok, mindenkivel leülök. Engem abszolút nem akadályoz semmi sem, hogy találkozzak velük, probléma nincs. Semmi probléma nem lenne. Miért lenne?

Egy Habsburg, egy autó, Szarajevó, 2019. június 28.

Nemrégiben volt egy előadáson, ahol azt mondta, hogy magyarnak érzi magát. Ezt hogyan érti? Netán úgy, hogy az elmúlt évszázadok alatt a Habsburgokban lett egy magyar identitás is?

Én azért mondtam, mert

Harminc évvel ezelőtt érkeztem Magyarországra, hála Istennek, letelepedtem. Házasságot kötöttem Magyarországon, a gyerekeim itt születtek, magyar iskolába járnak. Ebből a szempontból teljesen világos, hol van az életem központja. Természetesen nem felejtem el: nekem nem tetszik ez a „vagy osztrák, vagy magyar” – felosztás. Én közép-európai vagyok.

Az ön édesapja EP-képviselő is volt a CSU-t színeiben évekig. Ön követné apját ezen úton?

Abszolút: ha nem pártpolitika, akkor igen. Soha nem voltam pártpolitikus, nem is akarok az lenni. Azonban a politikában soha nem lehet sohát mondani, azonban ebben a pillanatban nem tudnám elképzelni.

És ha egy párt felkérné köztársasági elnöknek, mint az édesapját, Habsburg Ottót, akkor elvállalná a jelöltséget?

Az attól függ......talán igen.