Június utolsó napjaiban történelmi látogatásra került sor Szarajevóban: 105 évvel oldalági rokona meggyilkolása után ugyanis újra egy Habsburg tette tiszteletét Bosznia-Hercegovina fővárosában, egy magyar vonatkozású I. világháborús kiállítás megnyitója kapcsán. Habsburg Györgyöt, az utolsó Habsburg-trónörökös, Habsburg Ottó fiát kérdeztük a helyszínen.
***
Itt vagyunk Szarajevóban, ott, ahol 1914-ben elkezdődött minden, az első világháború, majd annak folyományaként a második, végül a hidegháború. De önnek, mint Habsburgnak, kicsit más lehet ide visszajönni. Milyen érzések vannak most önben?
Biztos egy kicsit más az érzés, mint másnak. Ami itt történt, az egy történelmi dolog, ez világos. De a családnak egy hihetetlen fájdalmas pillanat volt, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy Ferenc Ferdinándnak és feleségének három gyereke volt, 10, 12 és 13 évesek voltak. És akkor egyik pillanatról a másikra szülők nélkül maradtak. A másik oldalról csodálatosnak tartom, hogy ma itt találkozunk, ezen a különleges napon, hiszen ez mindig örömmel tölti el azokat, akik történelemmel foglalkoznak. Az édesapám (Habsburg Ottó – a szerk.) mindig azt mondta:
„Aki nem tudja, honnan jött, nem tudja, hova megy; mert nem tudja, hogy éppen hol van”.
És egy ilyen esemény mindig lehetőséget ad arra, hogy kicsit ezzel foglalkozzunk: mi az a háború, hogyan és milyen gyorsan alakulhat ki egy háború egyik percről a másikra. És azt se felejtsük el, hogy egy ilyen kiállítás segít abban, hogy jobban megértsük a politikát. Hálásnak kell lennünk ezért az állapotért, hogy ezt a békét élvezni tudjuk, és reméljük, a gyerekeink is élvezhetik majd.
Van olyan története Ferenc Ferdinándról, ami az apjától hallott? Sokat mesélt róla?
Nem sokat mesélt. Apám kétéves volt, amikor meghalt Ferenc Ferdinánd. A nagyapám (IV. Károly – a szerk.) biztos mesélt róla neki, mert nagyon jó kapcsolat volt közte és Ferenc Ferdinánd között. Rendszeresen találkozott a nagyapámmal Ferenc Ferdinánd, de nem maradt fenn túl sok visszaemlékezés. Egyébként azt tudom, hogy nagyon váratlanul érte nagyapámat, hogy trónörökös lett, senki sem számított rá akkor.