A bírósági döntés alapvetően abból a gondolatból indult ki, hogy a lett büntetőtörvénykönyv határozottan tiltja a nemzeti függetlenség felszámolására irányuló törekvéseket. Ugyan 2016-ban ezt a rendelkezést kiegészítették azzal, hogy a tiltás csak abban az esetben érvényes, amennyiben a függetlenség felszámolására irányuló törekvés az alkotmányban nem engedélyezett módon történik, az elsőfokú bíróság – egy alkotmányjogi szakértő véleményére alapozva – azzal indokolta döntését, hogy a lett alkotmány semmilyen esetben sem teszi ezt lehetővé.
A kérdés azonban korántsem ilyen egyszerű. Az alkotmány első cikkelye valóban kimondja ugyan, hogy Lettország független állam, korábban azonban már több alkalommal kimondták, hogy az alkotmányt meg lehet változtatni. Így például a 2007-es orosz-lett határegyezmény kapcsán a lett Alkotmánybíróság úgy határozott, hogy a – függetlenséget is tartalmazó – első cikkely megváltoztatható, amennyiben azt – az alkotmány 77. cikkelye által előírt – népszavazás hagyja jóvá. A Lett Köztársaság függetlenségének helyreállításáról szóló 1990-es nyilatkozat – amelyet hagyományosan az alkotmánnyal egyenrangúnak tekintenek a balti országban – ugyancsak a nép kezébe helyezi a döntést a függetlenség esetleges feladásáról.
Úgy tűnik tehát, hogy a dilemma, miszerint Lettország lemondhat-e törvényesen a függetlenségéről, továbbra is fennáll. A történetben új fejleményt azt hozhat majd, ha Koptelov megtámadja a Legfelsőbb Bíróság ítéletét az Alkotmánybíróság – vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága – előtt.