A család egy férfi, egy nő és a gyerekek közössége

„Hát, soha nem gondoltam volna, hogy ezt megélem.
Körülöttünk rohamrendőrök százai, több méteres vaskordonok, harckocsi, teljes átvizsgálás, tüntetés. Mindenki arra figyelmeztet, hogy nagyon óvatosnak kell lenni, vegyük le a nyakunkból a kongresszusi belépőket.
A veszélyes hely, ahol vagyunk, a Családok Világkongresszusa Veronában.
Az az egyszerű tény, hogy néhány száz ember összejön és kifejezi a véleményét, hogy szerintünk a család egy férfi, egy nő és a gyerekek közössége, elég ahhoz, hogy a szervezőket és a résztvevőket súlyosan megfélemlítsék, fenyegessék, kigúnyolják, szélsőjobboldali lúzernek, gyűlölködőnek bélyegezzék a médiában.
A városban feketelisták készültek. A szállodákról, akik befogadták a kongresszus résztvevőit, a tolmácsokról, akik munkát vállaltak a rendezvényen. Az embereket felszólították a médiában, hogy bojkottálják ezeket a szállodákat. A résztvevő politikusokat még a sajátjaik is óvták a felszólalástól, nehogy ezzel tönkretegyék a politikai karrierjüket.
A sajtóban már előre elképesztő dolgokat írtak a kongresszusról. A »szabadság, élet- és boldogságellenes előadók« megfogalmazás még a finomabbak közé tartozott.
(Az pedig egészen vicces volt, amikor Novák Katalin magyar miniszter hozzászólásáról már DÉLELŐTT elolvashattam a Napi.hu-n és a 444-en a részletes beszámolót, hogy miket mondott és mennyire nem tetszett még ennek a közönségnek sem – a beszéd DÉLUTÁN, fél nappal a cikkek után hangzott el, egyébként kimondottan nagy sikert aratott. Eszemben sincs politizálni, nálam enyhén szólva nem mindenben arat sikert a kormány kommunikációs stílusa – de ez most teljesen vállalható volt.)
Mindenesetre a két cikk is jó példa arra, mekkora az igazságtartalma annak, amit a média a kongresszusról közölt.”