Döntöttek a szlovákok: katonákat küldenek a válság kellős közepébe
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Nem tárgyaltak a csehszlovák hatóságok a tiltakozó magyarokkal 1919. márciusában.
1919. március 23-án az akkoriban színmagyar Garam menti település lakosai egy demonstratív felvonulást hirdettek meg, hogy az új csehszlovák hatalom intézkedései ellen tüntessenek, de megjelentek olyanok is, akik a két nappal korábban kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság iránti szimpátiájukat szándékozták kifejezni.
A visszaemlékezések szerint a zselízi temetőtől induló tömeg a magyar zászlót vivő és elől haladó Nagy Pált követte. A csődületre kivonultak a rendfenntartással megbízott cseh legionáriusok, azonban felszólításuk ellenére a sokaság nem kívánt feloszlani, korabeli tudósítás szerint énekelve vonultak tovább. Ekkor azonban a katonák belelőttek a tömegbe, az áldozatok – név szerint – többsége ekkor vesztette életét: a 16 éves Várai Mária Lujza, a 18 éves Várai Anna, a 32 éves Nagy János és a 40 esztendős Séda Károly itt vesztette életét. Az események ötödik áldozatát, Fejes Károlyt másnap hajnalban lőtték le.
Száz évvel az események után a Csemadok helyi szervezete az önkormányzattal együtt tartott megemlékezést a tragikus eseményről. Ennek nyomán derült ki, hogy az 1994-ben felavatott emléktábla körüli terület a jövőben a Zselízi Mártírok Tere nevet fogja viselni – tudósított az eseményről a ma7.sk,